Költészetnapi cikkünkben egy, a lírával szorosan összefonódó filmet elemzünk.

Peter Weir filmje 1989-es bemutatója után hamar kultstátuszba emelkedett, ennek oka pedig könnyen megfejthető. Az elnyomás, a frontális nevelés, tágabb értelemben szemlélve az individuum keretek közé szorítása a legtöbb ember számára ismerős. Nem véletlen, hogy a filmvilág mellett az irodalmi kánon jelentős alkotói is gyakran foglalkoztak ezen témával, hogy konkrét példával is éljünk, Ottlik Géza Iskola a határon című regényél átfogóbban valószínűleg kevesen mű foglalkozott a kérdéskörrel. Filmek terén egyértelműen a Holt költők társasága számít „alapműnek” ebben a témában, mely később számtalan parafrázist inspirált( gondoljunk csak az Egy asszony illatára és a Mona Lisa mosolyára). Hogy pontosan miért rezonál a közönséggel immáron három évtized távlatából is Peter Weir rendezése, arra a következő cikkben keressük a választ.

Kezdjük az elemzést Mr. Keating személyével. Fontos megérteni, hogy ő nem egy klasszikus értelemben vett karakter, jelleme szimbolikus. Egy személyben testesíti meg azt a fajta törődést, inspirációt, amelyet életünk során kapunk. Ezt az értelmezést erősíti, hogy Keatinget csak a diákjai körében látjuk, léte közöttük nyeri el értelmét. Érdemes kitérni a Robin Williams által alakított tanár irodalmi felfogására is. A film során ugyan ez nem kerül kimondásra, a szóba kerülő művekből, illetve Keating viselkedéséből következtethetünk hitvallására. Az első órán egy Walt Whitman idézettel üdvözli a diákokat, így érdemes lehet néhány szót ejteni az amerikai alkotóról. A közmegegyezés által az „első amerikai nemzeti költő”-nek titulált alkotó 1819-ben látta meg a napvilágot. Szerb Antal a következőképpen fogalmazott Whitmannel kapcsolatban:

„Az új világrész nagy mondanivalója a demokrácia. Nem mint politikai elv, hanem mint életérzés. Whitman mindmáig a közösségi érzés legnagyobb költője a világirodalomban”

Az amerikai szerzőt azon alkotók közé szokás sorolni, akiknek műveit még egyértelműen a romantika hagyja át, sok tekintetben azonban már érezhetőek a modernizmus jellemvonásai is. Whitman főként szabadverseket írt, műveire jellemző volt a tudatáram, tehát költeményei szabad asszociációk mentén épültek fel. Főként utóbbi jellemző az, melyből a film szempontjából érdemi következtetést tudunk levonni. Mit hirdet tehát Keating? Mindenekelőtt a korlátok nélküli, szabad gondolkodást. Elveti az akadémikus ízlés mindenhatóságát, az önálló véleményalkotásra buzdít. Véleménye szerint nincs értelme a műveket egy objektív, egydimenziós skálán összevetni egymással, az alkotás ugyanis elválaszthatatlan a befogadótól. Whitman mellett Horatius filozófiája kap fontos szerepet, és bár kezdetben mindennek jelentősége egyértelműnek tűnik, később jóval árnyaltabbá válik a kép. A „carpe diem” mára szállóigévé vált, jelentése pedig minden bizonnyal erodálódott ennek következtében. A film szempontjából később fontos lesz a horatiusi felfogás egy másik fontos eleme, az arany középszer is. Ez ugyan direkt módon nem kerül kimondásra, Keating több esetben utal rá a fiúkkal való beszélgetések során. A kép tehát így teljes, a két életfilozófia együtt alkothat egy jól működő egészet.

A harmadik alkotó, akit több alkalommal emlegetnek a filmben, az William Shakespeare. Az ő személye, illetve szimbolikája a történetben felettébb érdekes. Shakespeare a világirodalom egyik leghíresebb alkotója, nevét mindenki ismeri, darabjai máig emberek millióit vonzzák. Keating célja az ő estében a hérosz lerombolása. Láttatni szándékozza a diákjaival, hogy az irodalmi alakok többek, árnyaltabbak a tankönyvekben felsorolt fogalmaknál. Ezért is olvasnak kaján, játékos szöveget Shakespeare-től. A szerző egy műve, a Szentivánéji álom is fontos szerepet kap a történetben. Neil Perry, a film tragikus hőse ugyanis ebben a darabban játszik. A választás ez esetben is szimbolikus, Shakespaere egyik legszertelenebb műve(no nem a nyelvi minőség tekintetében), álom és valóság találkozása egy pillanatra kiszakítja a fiút a rideg valóságból, ám a függöny legördülése után ez a remény elszáll.

Szent őrületben a költő szeme

Földről az égre, égből földre villan,

S mig ismeretlen dolgok vázait

Megtestesíti képzeletje, tolla

A légi semmit állandó alakkal,

Lakhellyel és névvel ruházza fel.

William Shakespeare: Szentivánéji álom( fordította: Arany János)

Keating felfogásával kapcsolatban ezen kívül néhány kiszólás ad támpontot. Elhangzik például, hogy a realizmus időszakát teljesen kihagyták a tankönyvben, ebből pedig minden bizonnyal az következik, hogy a tanár nem tulajdonít nagy jelentőséget a realizmusnak, a valósághű ábrázolás ezen felfogás szerint önmagában kevés.

Továbblépvén mindenképpen szót kell ejtenünk a legfontosabb diákkarakterekről, vagyis az újjáalakuló Holt költők társaságáról. Neilről már korábban ejtettem szót, ő a történet tragikus hőse, a klasszikus értelemben vett lázadó, egyfajta romantikus eszménykép megvalósulása. Ő az, akit leginkább fojtogat a rendszer, aki legkevésbé tud beilleszkedni, aki legradikálisabban lép ki a konvenciókból. Tragédiája a metaforikusan múló idő kíséretében válik még jelentősebbe, halála tulajdonképpen az egész közösség életét befolyásolja. Todd újonnan érkezik az iskolába a tanév elején, talán az ő fejlődése a leglátványosabb. Zárkózott, szégyenlős, szorongó fiúként ismerjük meg, a film végén azonban talán ő az, aki a leginkább kiáll azért, amiben hisz. Knox szintén egy eszményi érzés, a szerelem megtestesítője a történetben, az ő szála gyakorlatilag a leginkább lineáris. Fontos ezen kívül Richard Cameron szerepe, aki bár részt vesz a mozgalomban, valójában nem ért egyet a célkitűzésekkel, végig szkeptikus, a történet végén egyfajta antagonistaként is felfogható. Ő jelképezi a rendszer a harmadik szemét, az esendő embert, aki nem köteleződik el a változás mellett, és végül segít annak megfékezésében.

A gondolatiság, a mondanivaló szempontjából véleményem szerint jóval árnyaltabb a kép, mint azt a filmről szóló legtöbb értelmezés állítja. A legtöbben ugyanis a romantika- realizmus ellentétre fűzik fel az értelmezést, azonban a helyzet szerintem ennél komplikáltabb. Az előbbiekben felsorolt irodalmi vonatkozások akár alá is támaszthatnák ezt az elméletet, azonban fontos észrevenni, hogy Keating több alkalommal utal a mértékletesség fontosságára, így szavak szintjén legalábbis megtagad néhány romantikus alapvetést. Az üzenet tehát ezek alapján sokkal általánosabb, az egyén és a közösség, az egyén és a hatalom viszonyáról szól valójában a történet. Megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon van-e létjogosultsága egy olyan rendszernek, amely ilyen szinten igyekszik megtörni mindenkit, aki benne él? Adhat-e minderre jogalapot a kivaló felvételi ráta? Megint csak vissza kell utalnom a bevezetőben említett Ottlik-párhuzamra, az Iskola a határon kapcsán is kérdésként fogalmazódott meg kezdetben, hogy a regény tulajdonképpen a Horty- rendszer egyfajta mementója, vagy épp ’56-ról szól( bár utóbbi azért is valószínűtlen, mert bár ugyan 1959-ben jelent meg a mű, Ottlik már egy évtizeddel korábban eljuttatta a kézirat első változatát a kiadóhoz, ez azt egyébiránt nem zárja ki, hogy bizonyos részletek a forradalom hatására kerültek be). Ma már azonban ahogy a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb remekművének, úgy Peter Weir kortalan klasszikusának is megkérdőjelezhetetlen az univerzitása. A Holt költők társasága egy fontos, emellett kifejezetten érzelmes film, mely visszafogottságával kellemes ellenpont lehet a mai young adult fősodorral szemben.

Képe: Port. hu, Szinkronjunkie

843 megtekintés.

Related posts:

Utazás önmagunk középpontja felé – A befejezésen gondolkodom című film értelmezése Az Eredet c. film elemzése, értelmezése Szubjektív ajánló A szem tükrében című filmről A film, amely megszerettette velem Taylor Swiftet – Miss Americana-kritika Húsba vágó realizmus – kritika a Marriage Story című filmről Giccses közhelyparádé- Kritika a Let It Snow című filmről