Lisa Cholodenko egyszerre humoros és drámai filmje tökéletes megközelítéssel dolgoz fel egy fontos témát.
Tovább olvasom
Cinemazing
A Netflix egy olasz tinifilmmel indítja a júliust, amelyet azonban igyekszünk majd minél hamarabb elfelejteni.
J.J. Abrams néhány évvel azelőtt, hogy a Stranger Things kérlelhetetlenül eluralta volna a popkultúra egy jelentős szeletét, a Duffer testvérekéhez kísértetiesen hasonlító recepttel robbantott a mozivásznon, a hangos siker azonban -a végső soron egész korrekt bevétel ellenére- elmaradt, pedig a nosztalgiavizsgán bizony Abrams is jelest kapna példás szorgalmáért.
Júliusban visszaér a népszerű sorozat.
Van, aki a teljhatalmú, hidegvérű gyilkosként örömlányok fenekéről szippantgatja a kokaint, és előrántja az AK47-est, ha elévágnak a Mekiben. Van, aki a családja boldogulásáért éjt nappallá téve gürizik, otthon az anyja, munkában az állam próbálja tönkretenni, nyugtatókon él, és csak a terapeutájának tudja elzokogni a félelmeit. És van Tony Soprano.
Az árnyas tölgyfák lombjai közt járó szellő lassított felvételben meglibbenti egy kislány rakott szoknyájának szélét. Fülemüle hangja tölti meg a krémszínű tájat és érik a szilva. Eközben fasiszták adják a kilincset kommunistáknak az országban, a két egytestvér, Ménrót fia pedig Káint és Ábelt megszégyenítő kegyetlenséggel öli egymást. Az aranyat a pincébe dugni, a sógort a szekrénybe, de az emberség az marad. Annak maradnia kell, különben ők nyertek.
Olaszországi futókaland, bestsellerek, reményteli új projekt, nyitott szellemiségű barátok. Látszólag tehát tökéletes Arabella élete, azonban az HBO és a BBC mai napon debütáló sorozata, az I May Destroy You (magyar címén Tönkretehetetlenek) épp arról szól, hogy egyetlen tragédia hogy kérdőjelezheti meg ezt az idillt.
Az Isten háta mögötti Odessa városkájának egyetlen büszkesége a helyi gimnázium futballcsapata. Azonban épp ez teszi tönkre az alakulat tagjainak életét.
A 15 éves kihagyás után nagyjátékfilmet rendező Alice Wu remek ízléssel, arányérzékkel és példamutató visszafogottsággal tud újat mondani egy, az utóbbi években szinte túlreprezentált zsánerben.
Gyönyörű gyerekek, gondos férj, szerető feleség. A kislány balettozni jár, a nagyfiú vív. Apa dolgozik, Anya gyerekeket nevel. Ez mindannyiunk álma, a kemény munkáért járó, beígért jutalom, a földi mennyország. Mégis, amint alkalmunk adódik egy résre nyílt ajtó mögül belesni az idillbe, 99 percnyi kataton szorongás vár ránk.