Miután az ADS jóvoltából megnézhettem a norvég Remény (Håp – 2019) című drámát nem éreztem mást, mint lesújtottságot. Utána pedig azon merengtem, mégis hogyan fogok egy olyan filmről írni, aminek az értelmezéséhez szerintem elengedhetetlen, hogy bizonyos dolgokat megéljek. Miképp fogom tudni megfogni a karakterek őszinteségét, mikor egy több évtizedes kapcsolatról mesélnek?