„Meryl Streep sajnos nem tud részt venni az idei Golden Globe-gálán, mert influenzás, és úgy hallottuk, hatalmasat alakít benne!”
– Amy Poehler, Tina Fey
Komolyra fordítva a szót, ha színészetről van szó, mindenki Meryl Streepre asszociál. Nincs még egy olyan tehetség Hollywoodban, akit karrierje kezdte óta töretlenül imád a közönség és a kritika, hisz ő az egyetlen kortárs színész, aki 21 Oscar-jelöléséből (ő a filmtörténelem legtöbbször jelölt művésze) hármat díjra is váltott. Egyedül Katherine Hepburn előzi meg a maga 4 díjával a 12 jelölésből, Streepet pedig Jack Nicholson követi ugyancsak 12 jelölésével és 3 díjával. De nem csak a szakmai elismerések számítanak, a színésznő valóban a legminőségibb garanciát jelenti bármilyen filmben is tűnik fel, legyen szó háborús drámáról, komédiáról, musicalről, sorozatról. Mellette szerepelni és vele dolgozni egy alkotásban presztízskérdéssé vált az évtizedek alatt.
Korai évek
Meryl Streep New Jerseyben született, 1949. június 22-én, Mary Wolf Wilkinson és Harry William Streep Jr. gyermekeként, német, angol és ír leszármazottjaként.
Mindig a színészettel szeretett volna foglalkozni, de korai ambíciói az opera világára terjedtek ki. 1975-ben végzett a Yale Egyetem drámaszakán, ezután New Yorkba költözött és színházakban kezdett dolgozni. A siker hamar megtalálta, az 1977-es Júliában nyújtott teljesítményére már felfigyelt a kritika, amit az 1979-es, első Oscar-jelölése követett A szarvasvadászban (The Deer Hunter – 1978) nyújtott legjobb női mellékszereplő alakításáért. Még abban az évben feltűnt Woody Allen kultfilmjében, a Manhattanben, majd elnyerte első díját a Kramer kontra Kramer főszerepéért.
A két évtizedben olyan színészi tehetségről tett tanúbizonyságot, melyek kapcsán méltán tartják minden idők egyik legjobb színésznőjének. 1981-ben szerepelt A francia hadnagy szeretőjében (The French Lieutenant’s Woman), majd ’82-ben Az éjszaka csendjében (Still of the Night), amit A Sophie választása (Sophie’s Choice) követett egy újabb Oscar-díjjal és a filmtörténelem egyik legmegrázóbb alakításával. Az 1983-as, megtörtént eseményeket feldolgozó Silkwoodban Cher mellett játszott. 1984-ben feltűnt Robert De Niro mellett a Zuhanás a szerelembe (Falling in Love) drámában. A ’85-ös, klasszikusnak számító Távol Afrikától (Out of Africa), a ’87-es Gyomok között (Ironweed), a ’88-as, szintén valós történetet bemutató Sikoly a sötétben (Evil Angels), a ’90-es Képeslapok a szakadékból (Postcards from the Edge) – ahol Carrie Fishert alakította, a róla szóló közvetett életrajzból készült filmben -, a ’95-ös, Clint Eastwood rendezés, A szív hídjai (The Bridges of Madison Country), a ’98-as Életem értelme (One True Thing) és a ’99-es A szív dallamai (Music of the Heart) mind Oscar-jelölést hoztak számára. De szerepelt még a sokak által szeretett Marvin szobájában (Marvin’s Room – 1996), A gyanú árnyékában (Before and After – 1996) és személyes kedvenc fekete komédiámban, a Jól áll neki a halálban (Death Becomes Her – 1992).
Az új évezred
Karrierje és szakmai elismerései egy pillanatra sem törtek meg, pedig Hollywood a mai napig nem szereti foglalkoztatni a színésznőket, ha elérnek egy bizonyos kort. Meryl Streep a legszerencsésebbek közé tartozik ebből a szempontból. A 2002-es Adaptációért (Adaptation.) újra jelölte az Akadémia, majd Julianne Moore és Nicole Kidman mellett szerepelt Az órákban (The Hours), melyben három nő útját láthatjuk, különböző idősíkokon, akiknek mind szembe kell nézniük az öngyilkosság szerepével az életükben. Az évtized elején, amikor a televíziózás még nem volt olyan presztízsértékű, mint ma, feltűnt Mike Nichols (Nem félünk a farkastól, Silkwood, Diploma előtt) rendezésében, az HBO egyik korai kultklasszikus az Angyalok Amerikában (Angels in America) minisorozatában, olyan sztárok oldalán, mint Al Pacino, Emma Thompson, Jeffrey Wright és Patrick Wilson. A hatrészes sorozat az 1980-as éveket sújtó AIDS krízist mutatta be különböző társadalmi csoportokban. Alakítását Golden Globe-bal jutalmazták.
Kisebb kihagyás után, A 2004-es A mandzsúriai jelölt (The Manchurian Candidate) és a 2006-os Az utolsó adás (The Praire Home Companion) után ismét versenybe szállt a Legjobb színésznőnek járó Oscarért, Az ördög Prádát visel (The Devil Wears Prada) főszerepével. Ezt pár kevésbé elismert film követte, a Sötét anyag (Dark Matter – 2007), a Gyávák és hősök (Lions for Lambs – 2007) Robert Redford rendezés, valamint a Kiadatás (Rendition – 2007). 2008-ban viszont hatalmas közönségsikert aratott az ABBA számokon alapuló Mamma Mia! musicallel, ami későbbiekben megélt egy folytatást is, de már az ő jelenléte nélkül. Még ebben az évben ismét jelölték a Kételyben (Doubt) nyújtott alakításáért, ahol egy meghasonlott apácát keltett életre. A 2009-es Julie & Julia – Két nő egy recept Amy Adams oldalán játszotta Julia Child ikonikus televíziós személyiséget. A 2011-es A Vasladyért (The Iron Lady) elnyert Oscar-díjával, amit Margaret Thatcher megformálásáért kapott, ő lett az Akadémia által legtöbbször díjazott kortárs színésznő, jelölései függvényében pedig megelőzte Ingrid Bergmant.
Az évtized végéhez közeledve sem szűntek meg folyamatos szakmai elismerései. Jelölést gyűjtött be a 2013-as Augusztus Oklahomában (August: Osage Country) drámáért, a Vadregény (Into the Woods – 2014) musicalért, a 2016-os Florence – A tökéletlen hang (Florence Foster Jenkins) életrajzi filmért, illetve a 2017-es A Pentagon titkai (The Post) történelmi drámáért. Időközben szerepelt vígjátékokban és musicalekben egyaránt; Dübörög a szív (Ricki and the Flash – 2015), Mamma Mia! Sose hagyjuk abba (Mamma Mia! – Here We Go Again – 2018), Mary Poppins visszatér (Mary Poppins Returns – 2018), young-adult adaptációban; Az emlékek őre (The Giver – 2014), történelmi drámában; A szüfrazsett (Suffragette – 2015), legutóbb pedig Greta Gerwig fantasztikus adaptációjában, a 2019-es Kisasszonyokban (Little Women). Az évtizedben nyújtott egyik legkiemelkedőbb teljesítményét viszont ismét egy sorozatban nyújtotta, a Hatalmas kis hazugságok (Big Little Lies) második évadában, Nicole Kidman oldalán.
Legközelebb két vígjátékban láthatjuk viszont, az idén érkező Let Them Talkban , illetve Ryan Murphy zenés filmjében, a The Promban.
Férjével, Don Gummerrel 1978. szeptember 30. óta házasok, négy gyereket neveltek fel közösen, kik közül három szintén a színészi karriert választotta. Mamie Gummer olyan sorozatokban tűnt fel, mint A férjem védelmében (The Good Wife) vagy A törvény nevében (True Detective), Grace Gummer pedig az American Horror Storyban, a Mr. Robotban vagy A létezés határában (Extant). Mindketten alakították anyjuk karakterének fiatalkori énjét is. Louisa Gummer eddig még nem tört be a filmiparba, kisebb cameo szerepeket vállalt, rövidfilmek mellett. Fia, Henry Wolfe zenész és szintén érdeklődik a színészet iránt.
Pár érdekesség a színésznőről:
- Megtanult hegedülni, hogy A szív dallamaiban (Music of the Heart) maga játszhasson.
- Fél a helikopterezéstől.
- Mielőtt sikeres színésznővé vált volna, pincérnőként dolgozott New Jersey egyik hoteljében.
- Bár mindig elismerően nyilatkoztak egymásról, mondhatni szakmai vetélytársai egymásnak Jessica Lange-gel. Lange helyette kapta a King Kong (1976), A postás mindig kétszer csenget (The Postman Always Rings Twice – 1981), illetve az Édes álmok (Sweet Dreams – 1985) főszerepét, míg eredetileg ő játszotta volna Mary Louise Wright-ot a Hatalmas kis hazugságokban (Big Little Lies), kinek szerepét végül Streep kapta.
- Versenyzett Madonnával is két szerepért, hisz majdnem ő keltette életre Eva Peront az 1996-os Evitában, aminek a főszerepért végül az énekesnő kapta, de helyette ő játszott az 1999-es A szív dallamiban (Music of the Heart).
- Christine Estabrook és Sigourney Weaver osztálytársa volt a Yale Egyetemen.
- 2004-ben New York hivatalosan Meryl Streep nappá választotta május 27-ét.
- Robert De Niro őt nevezte meg kedvenc színésznőjének, akivel legszívesebben dolgozik együtt.
- Az 1979-es Kramer kontra Kramerben maga írta újra a saját tárgyalótermi jelenetét.
Képek forrásai: Bekia, TMDb, Vogue
1313 megtekintés.
1 comments