Meddig mehetünk el a szeretteinkért? - Ez minden, amit tudok (2020)- Pilotkritika

Elfojtott indulatokról, szövevényes családi viszonyokról, identitásról, no meg megsebzett lelkekről szól az HBO legújabb, Ez minden, ami tudok című minisorozata, amely Wally Lamb azonos című regényét veszi alapul. A kiváló színészgárda és az izgalmas felütés okán pedig mindenképpen érdemes megtekinteni az első epizódot.

„Mark Ruffalo kettős szerepben”- a legtöbbek számára talán már ez is elég ok lehet a bizalomra, és valóban, Ruffalo az egyik legkiválóbb és legalázatosabb hollywoodi színész, aki nem igazán szokott hibázni. Bár az is kétségtelen, hogy az ilyen filmkészítési bravúrok, unortodox színészi alakítások marketingfogásnak is elsőrangúak. Ráadásul, a mellékszerepekben is kiváló művészek egész sora tűnik fel, az első epizódban láthatjuk az Oscar-díjas Melissa Leot, illetve Juliette Lewist és Kathryn Hahn-t is, később pedig Archie Panjabi és Imogen Poots érkezik majd. Mindezeken felül pedig a sorozatot az a Derek Cianfrance írta és rendezte, aki a Kék Valentinnel, a Túl a fenyvesennel és a Fény az óceán felett-tel is bizonyított már. Mindenképpen izgalmasnak tűnt tehát a projekt, nézzük is meg konkrétan, hogy mit is kapunk az első epizódban.

Egy közkönyvtáron pásztáz végig a kamera, majd hamarosan látjuk Thomast, aki éppen levágja kézfejét. Ekkor érkezik a helyszínre ikertestvére, Dominick, aki igyekszik segíteni. Anyjuknál éppen mellrákot diagnosztizálnak, az orvosok csupán néhány hónapot jósolnak a nőnek. Ezzel párhuzamosan szépen lassan feltárul előttünk a család múltja, az édesanya igyekezett a legnagyobb szeretetben felnevelni a fiait, ezt azonban némileg nehezíti a kegyetlen mostohaapa személye. Egy régi családi irat kapcsán pedig szereplőink identitása is megkérdőjeleződik.

A pilot remekül építkezik, az expozíció nem érződik túl direktnek, Cianfrance nem akar rögtön mindenre választ adni, egyelőre csak a nagyon jó kérdéseket teszi fel. És hogy mik is ezek pontosan? Szó esik identitásról, mentális betegségekről, a továbblépés lehetőségéről, illetve a családi kapcsolatok mibenlétéről. Utóbbi talán a leghangsúlyosabb, a sorozat-az első epizód alapján legalábbis-arra a kérdésre keresi leginkább a választ, hogy meddig mehetünk el a családtagjainkért, hol húzódnak ezzel kapcsolatban az erkölcsi (szűkebb értelemben pedig a büntetőjogi) határok, illetve, hogy a permanens küzdelem közepette hogyan tudjuk meghatározni önmagunkat. A megvalósítás pedig igyekszik megtámogatni a sorozat célkitűzését. A többségében lány zene, a kamerakezelés, a plánok, a színvilág mind-mind komor hangulatot árasztanak.

Kifejezetten érdekes mellékszálnak tűnik a család olasz felmenőinek feltérképezése, érezhető, hogy az előkerült iratoknak kulcsszerepet szánnak a későbbiekben, emellett pedig Nedra karakterében is rejlik potenciál (Juliette Lewis a tőle megszokott intenzitással játszik). Néhány pillanat erejéig láthatjuk Dominick exfeleségét, Dessát is (a többnyire vígjátékokból ismert Kathryn Hahn egészen remek), így gyanítható, hogy a férfi múltjának is lesz jelentősége a hátralévő öt epizód során.

Ruffalo természetesen kiváló, éles határvonalat húz a két karakter közé, a sorozat pedig nagyon természetesen kezeli mindezt, egy pillanatig sem érezzük, hogy ezt a széria egyfajta erényként, látványosságként tolná az előtérbe. Elkönyveljünk a tényt, és haladunk tovább a fontosabb dolgok irányába.

Összegezvén tehát a kezdés kifejezetten biztató, ha sikerül a feltett kérdésekre kielégítő választ adni, illetve sikerül elkerülni a hatásvadászatot, akkor az Ez minden, amit tudok könnyen az idei év egyik legjobbjává válhat.

Értékelés: 8/10

Képek: TMDb, Slashfilm

706 megtekintés.

Megosztás: