A streamingszolgáltatók elkényeztetnek minket a rengeteg tartalommal, de néha – okkal – érezhetjük azt, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. Éppen ezért mindig rendkívüli érzés egy olyan sorozatot találni, amely nem átlagos, hanem kiemelkedő és egyedi. A Vongozero – Menekülés a tóhoz egy orosz sorozat, és úgy gondolom, egy kincs a mai felhozatalban. A témában nem váltja meg a világot, de rendkívül hatásosasan és ügyesen felépített, látványos darab. 

A nyolcrészes sorozat fő témája egy járvány. Mondhatnánk, hogy “naná, népszerű téma ebben az időben”, de Yana Vagner Pandemija című regénye már  jó néhány évvel ezelőtt megjelent, és a sorozat elkészülte a világjárvány tetőzése előtti időszakra datálódik. A történet szerint Moszkvában egy vírus üti fel a fejét, amelynek következtében emberek halnak meg, pánik és káosz uralkodik, hivatalos és önkéntes osztagok pásztázzák a kietlen orosz területeket. Ebben az időben néhány, egymást többnyire csak felületesen ismerő állampolgár szeretne eljutni a Vongozero nevű, kicsiny tóhoz; azzal a tudattal menekülnének oda, hogy ott túlélhetik ezt a járványt. A kis társaság összetétele teljesen különböző, minden ember múltja és jelene tökéletes lehetőséget rejt magában a későbbi feszültséghez. 

Az eredetileg Epidemija névre hallgató sorozat nem talált ki semmi újat, sőt, néhol már-már “pofátlan” módon lopnak más, ismertebb sorozatokból, mégis áll a bevezetőben említett megállapítás: a széria átlagon felüli, és örülök, hogy rátaláltam. 

Egy időben szinte csak “Amerika”, vagyis Hollywood volt terítéken, és sokszor – hibásan – nem vettünk tudomást az európai vagy ázsiai tartalmakról. Pedig nem csak a tengerentúlon értenek a szórakoztatáshoz, és ezt a streaming térhódításának köszönhetően többször tapasztalhatjuk a tévénk vagy laptopunk előtt. A Vongozero – Menekülés a tóhoz más, mint azok a produkciók, amelyeket akár a zsánerekben megszokhattunk. Hasonló, de valami megfoghatatlan dolog miatt mégsem ugyanaz, és ennek köze ahhoz a bizonyos “orosz életérzéshez”, amely pikáns ízt ad a már többször látott panelekhez. 


A sorozat úgy ijesztő vagy horrorisztikus, hogy nincsenek benne zombik vagy más lények, maguk az emberek akik szörnyként viselkednek több helyzetben, és szerintem nincs sokkolóbb, mint a társadalmunk egyik másik megnyilvánulása vészhelyzetben. Az ember átváltozik ösztönlénnyé, elállatiasodik, és – ha lehet – még egocentrikusabb lesz: ugyanis túl akar élni, és ez a legerősebb ösztön. 

A sorozat karakterei eleve magukban hordozzák a konfliktust, és a készítők úgy mozgatták őket az orosz, kietlen mezőkön, hogy ezek a nézeteltérések – néha túlságosan nagy hatásvadász megoldással – egyik másik szituiában kicsúcsosodjanak. A színészeket én magam nem ismertem, természetesen honi művészekkel dolgozott a sorozat, ez abszolút nem látszott a minőségen Számomra mindegyik karakter hiteles és egyedi volt, ráadásul sosem tudtam, ki mit fog dönteni, és ez a váratlansági faktor is nagyot dobott nálam a szórakoztatáson.

A sorozat kritikája lehet, hogy valóban többször hatásvadász és több ötletet “kölcsönvett”,  ugyanakkor húsbavágó, sokkoló és váratlan, végig fenntartja a figyelmet és feszülten várod, mi fog történni. 

A Vongozero – Menekülés a tóhoz képi világa egészen elképesztően profi. A rendező, Pavel Kostomarov maga is operatőr volt, és ez látszik a sorozaton. Egyedi kameramozgások, halszemoptikás felvételek, a szürrealista jelenetek tökéletes képernyőre álmodása  jellemzi. Ennél jobban nem lehetne vizuálisa közvetíteni a kívánt hatást, tényleg átlagon felüli az egész széria technikai megoldása. 

Szót ejtenék még a zenéről, amely azon kívül, hogy jó volt, nagyon ismerősen csengett. Ez nem véletlen: a 28 nappal később egyik fő zenéjét is hallhattuk. A sorozat nézése közben többször meg mertem volna esküdni, hogy Hans Zimmer, Eredetben használt zenéjének ismert traktusait hallom. Természetesen a hangulathoz illő orosz muzsikák is többször felcsengenek. 

A Vongozero – Menekülés a tóhoz egy bátor próbálkozás, amely nekem nagyon tetszett. Egy vírushelyzetben játszódó orosz sorozat valóban nagy potenciállal rendelkezik, ezt az utolsó rész lezárása is jól mutatta, nem lennék meglepődve, ha az eleve folytatásra tervezett első évadot több is követné. Nagyon remélem, mert különleges érzés volt a megtekintése, és talán ez a széria mutatta meg legjobban eddig, miként viselkednek az átlagemberek” egy ilyen vészhelyzetben. Szomorú, de hiteles. 

A trailer:

404 megtekintés.

Megosztás: