Érdekes, izgalmas és kellően aktuális, ráadásul a paródiába hajló fekete humort sem nélkülözi. Egy mondatban így lehetne összefoglalni a Vadászat című slashert, ami azért ennél lényegesen több gépelt karaktert érdemel.

Az eredeti tervek szerint 2019 szeptemberében mutatták volna be a tengerentúli mozikban a Vadászat (The Hunt) című filmet, amiből akkor nem lett semmi. A dolog persze teljesen érthető, hiszen több fegyveres terrorcselekmény is történt akkoriban az Egyesült Államokban, a stúdió pedig érezte, hogy a filmjük, amelyben emberekre vadásznak, nem volna nyerő találat. A 2020 márciusi premiert pedig a koronavírus akadályozta meg, így végül inkább online formában tették elérhetővé a végeredményt, amivel mi nézők csak jól jártunk.

Az egyáltalán nem számít újdonságnak, hogy egy-egy horrorfilm társadalomkritikát is igyekszik megfogalmazni. Klasszikus példaként rögvest George A. Romero 1978-as filmjét, a Holtak hajnalát érdemes megemlíteni. Ha jól emlékszem, egy interjúban maga Romero is elmondta, hogy ő nem zombifilmet készített, és ez az eredeti filmre tényleg nagyon igaz – más kérdés, hogy a 2000-es években készült feldolgozásban Zack Snyder már máshogy csavarta a potmétereket. Ilyen téren tehát a Vadászat nem feltétlen újító – pláne, hogy az elmúlt hónapokban az Aki bújt című horror is bírt társadalomkritikával, de Leigh Whannell A láthatatlan ember-je is bőven aktuális témát feszegetve mutatott be egy klasszikus rémtörténetet.

Amiben a Vadászat különbözik ezektől, hogy talán sokkal nyíltabban, politizálástól sem mentesen teszi mindezt. Nem hiába sikerült magukra haragítaniuk Trumpot, de akár a másik politikai oldal képviselőit is. A helyzet viszont az, hogy a Vadászat ezektől elvonatkoztatva is tud működni, akkor is, ha a hátad közepére sem kívánod a politikát, vagy egyszerűen nem is követed a tengerentúli eseményeket, valamint kevered a demokratákat és a republikánusokat. Ráadásul talán jobb is hátradőlni és nézni azt, hogy a két oldal egymásnak feszül.

Az alapszituációnk a piskótatészta könnyedségével bír – igaz az írók a folytatásban azért igyekeznek csavarni a dolgokat. Adott néhány ember, akik egy tisztásnál térnek magukhoz megbilincselve, és nem is igazán értik, hogy mi a fészkes fene is történt velük. Azt persze sejtik, hogy nem egy Lolka és Bolka-sztoriba csöppentek, ezt megerősítendő pedig csak hamar lőni is kezdenek „főhőseinkre”, hogy aztán beinduljon a daráló!

Damon Lindelof azt gondolom már bizonyított, annak ellenére is, hogy nyilván nem egy hibátlan forgatókönyvíró. A Lost sorozat mellett a Prometheus forgatókönyvét is ő körmölte, de a Z világháború, a Holnapolisz és A hátrahagyottak is a nevéhez köthető, ahogy a Watchmen is, amit jelenlegi írótársával, Nick Cuse-zal hozott össze. A film munkálatait az a Craig Zobel vezényelte, aki néhány éve a Z, mint Zakariást is összehozta, de A hátrahagyottak sorozat néhány epizódját is dirigálta, így dolgozott már együtt az írópárossal is.

A páros ez alkalommal is egy egészen érdekes szkripttel rukkolt elő, és most nem is feltétlen a politikai felhangra gondolok. Érdekes a történet kezdése, az hogy egy ideig nem feltétlen derül ki a néző számára, hogy ki is a főhősünk. A csini Emma Roberts? Esetleg a keménykedő Ike Barinholtz? Vagy Betty Gilpin? Természetesen nem A-listás színészekről van szó, ám ez nem is feltétlen okozhat hiányérzetet. A választ pedig nem is szándékozom lelőni.

Érdemes szót ejteni arról is, hogy a Vadászat a komoly társadalmi téma ellenére sem feltétlen veszi magát komolyan. Ezt az aspektust én inkább előnynek éreztem. Olykor már-már paródiába hajlanak a történések vagy a karakterek, ami elveszi a dolgok élét, de növeli a szórakoztató faktort. Nem eredeti, de mégis ötletes az a megoldás is, hogy „főgonoszunkat” sokáig nem látjuk, nem mutatják az arcát. Persze tudom, klisés, de ennyit játszadozhatnak velünk a készítők, és ez a maga módján jól is áll a filmnek.

A Vadászat a Blumhouse égisze alatt készülhetett el, így aztán, ahogy az sejthető, nem feltétlen szórhatta a pénzt a stáb, körülbelül 14 millió dolláros volt a költségvetés, ami a szereplőgárdán talán érezhető – nem a munkájuk minőségén, inkább azon, hogy Hilary Swank és talán Emma Roberts kivételével kevés az igazán ismerős arc. A látványvilág és a slasher rész viszont többnyire rendben van, persze a CGI-on tetten érhető a szűkös büdzsé, de annyira sehol nem rossz, hogy emiatt pityeregni kelljen.

Nem kétséges, hogy a Vadászat inkább hajlik B-filmbe, annak viszont egészen remek. Ha bírod a slashert, megtalálod a számításaidat, az akciójelenetek ehhez mérten rendben vannak és annak rendje és módja szerint olyan embervadászos filmről van szó, amelyben jórészt mindent megmutatnak nekünk. A politikai témában pedig el lehet merülni, előkaphatnánk pipánkat, jóízűen megtömhetnénk, hogy aztán pöfékelve, mondatonként minimum egy idegen szó használatával cincáljuk szét a Vadászatot. Ezen a téren biztosan megvannak a film hiányosságai, de nem tudom, hogy kell-e és érdemes-e ennyire komolyan venni a filmet, pláne, hogy ezeket a határokat a készítők sem tartják be. Szórakoztatnak, így pedig a végeredmény bőven megér másfél órát. Egy fárasztó hét után kifejezetten kellemes filmélmény lehet a Vadászat

Képek: TMDb

649 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>