A Megvalósulatlan projektek cikksorozatban olyan alkotásokról olvashattok, melyek akár évtizedek után sem készültek el, mégis a tervezés olyan fázisában voltak, hogy akár koncepciós vázlatok, forgatókönyvek, interjúk segítségével rekonstruálható, hogy milyen lett volna, ha mégis sikerül bemutatni. Megannyi ilyen projektről tudunk, jegelésük oka pedig szerteágazó. Van, hogy a stúdió és az alkotók teljesen más koncepciót képzeltek el. Egyes esetekben az újratervezések során teljesen elveszik az eredeti elképzelés. De akad olyan példa is, mikor a kor, az alkalom nem teremtett lehetőséget.

A cikksorozat első részében a soha be nem mutatott, le nem forgatott A ragyogás előzményfilmjéről, a The Overlook Hotelről olvashattok.

Senkinek nem kell bemutatni A ragyogást. 1980-ban Stephen King még nem számított a horrorirodalom mesterének, hisz még alig adaptálták megjelenő regényeit. A kísértetjárta szálló történetét viszont Stanley Kubrick, a valaha élt egyik legzseniálisabb rendező álmodta gyöngyvászonra. A két mesterelme ugyanakkor nem jutott közös nevezőre, míg Kubrick a maga interpretációját adaptálta volna, eltérve a regénytől, megváltoztatva pár karakter aspektust, King nem akarta, hogy rémtörténete művészhorrorrá váljon.

A film úgy készült el, ahogy a rendező akarta, amivel egy filmtörténeti mérföldkő, egy igazi klasszikus született. Bár a rajongókat megosztja, elvitathatatlan, hogy a valaha készült legjobb horrorok egyike, ami azonnal beivódott a popkultúrába, és negyven év távlatából is hivatkozási alap.

King olyannyira gyűlölte a filmet, hogy 1997-ben bemutatta a saját produceri felügyelete alatt készült A ragyogás 3 részes minisorozatot, Rebecca De Mornay és Steven Weber főszereplésével. Az írónak ez azonban nem volt elég, hisz a legtöbben Kubrick filmjére asszociálnak a cím hallatán, ezért 2013-ban megjelentette az Álom doktor regényt, amely közvetlen folytatása A ragyogásnak, azzal feltett céllal, hogy minél távolabb helyezze az eredeti és az azt követő eseményeket a filmtől. A jogokra természetesen azonnal lecsaptak, hisz a King-adaptációk reneszánszát éljük, de a kivitelezésnél a legnagyobb kérdés az volt, hogy melyik A ragyogás legyen az alapvetés; Kubrické vagy Kingé. Szerencsére Mike Flanagan van olyan tehetséges és józan rendező, hogy pontosan tudta, csak és kizárólag úgy valósítható meg a második könyv adaptálása, ha egybegyúrják az 1980-as film eseményeit, minden könyvtől eltérő változtatásával együtt az első és a második könyv cselekményével. Természetesen így eszközölni kellett más eseményvariációkat, de Flangan meggyőzte Kinget, hogy ez remek alkalom arra, hogy féltve szeretett karakterével, Jack Torrance-szel újra találkozzon és megbékéljen a Kubrick adaptációval. Mindez szerencsére így is történt, King imádta az Álom doktor filmet, ami sajnos a pénztáraknál alul teljesített, a kritikai elismerés ellenére. Flanagan régóta szeretett volna hozzátenni A ragyogás világához, saját Hallorann című előzményét viszont elkaszálták.

(Azóta debütált a rendezői változat is, amit mindenkinek lelkesen ajánlok, hisz nem csak harmincpercnyi plusz jelenet segíti a karakterek mélyítését és az események megismerését, hanem más a vágás, a hangkeverés, amitől rendkívül dinamikussá vált az alapból is jól sikerült film.)

Soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer visszatérünk a hírhedt Panoráma Hotelbe, mégis így történt, nem mellesleg, még az Álom doktor előtt tervben volt egy előzményfilm, The Overlook Hotel címmel, ami végül nem készült el. Érdekesség, hogy a második film után, mégis elkészül egy előzménysorozat, de most már J.J. Abrams produceri gondozásában és az HBO Maxra fog érkezni.

De lássuk, milyen lett volna Glen Mazzara, a The Walking Dead, Gyilkos elmék – Alapos gyanú, a Damien és a Kemény zsaruk producerének változata. Mazzaraval a Bloody Dusgusting készített interjút.

Még az Álom doktor megjelenése előtt a Warner Bros. stúdió fejesei potenciált láttak egy egész estés filmben, amely cselekménye az első regény eseményei előtt játszódik, életre keltve a Panorámát. De hogy lett volna mindez lehetséges, ha a könyvben csak fotóalbumban találkozunk a rémségekkel és a szálloda gyilkos múltjával?

Szabad préda volt [a projekt – a szerk.] a Warner Bros.-nál. Volt egy Mythology Entertainment nevű producer cég, Jamie Vanderbilt bevett forgatókönyvíró és rendező, valamint a Viharszigetet és A fekete hattyút is jegyző Bradley Fisher producer tulajdonában. Fisher nemrég a Sóhajok felújítását felügyelte. Nagyon tehetséges producer, tehetséges fickó. Nyílt feladatként léptem a projektbe. Úgy történt, hogy még akkor, mikor Stephen King írta A ragyogást, készített egy utószót, Before The Play címmel. Még nem volt A Stephen King. Azt hiszem A ragyogás a harmadik műve, ezért a kiadója azt mondta neki, hogy “a könyv túl hosszú, ki kell ezt vágnunk”. Az egyetlen alkalom, amikor a novellahosszúságú utószó megjelent, azt hiszem a TV Guide magazinban volt, amikor a minisorozatot sugározták.

Tehát odaadták nekem az utószó másolatát, amiben vignetta szerűen szerepeltek az események minden évtizedből, egészen Jack Torrance érkezéséig. Úgy gondolom mindenki más, aki érdeklődött a projekt iránt csak a Grady ikrek háttértörténetét akarta bemutatni. Erre rápörögtek, mire én kihátráltam és azt mondtam: Nos, nekünk van egy nyitóepizódunk, Bob. T. Watsonnal, aki építette a Panorámát és úgy gondoltam, ez érdekes. Konkrétan olyannak láttam, mint a Vérző olaj horror változatát. Itt van egy tolvajbáró, aki van olyan arrogáns és kivételezett, hogy egy ilyen monstrumot alkothasson, ami a családja – és mindenki más, aki benne él későbbiekben – sírjává válik.

Tetszett ez a történet. A ragyogás konkrétan egy kísértethistória… beszéljünk a fickóról, aki építette a hotelt. Nem igazán láttam ilyet. Általában azt látjuk, hogy az emberek, a már szellemjárta házba költöznek. Nem látod a fickót, aki építette. És miért építette egyáltalán? Brad imádta az ötletet. Megszereztük executive producernek Susan Schechtert. Tehát megírtam a forgatókönyv első vázlatát. Mire ő ezt mondta: “Ez pontosan az, amit vettünk, az, amit King leírt, az, amit megígértél…soha nem fogjuk elkészíteni”. Ismerem a Warner Brotherst. Soha nem fogják elkészíteni ezt a változatot. Megkérdeztem, hogy elkészítik-e. Azt válaszolták, hogy inkább valami mást. Mire én, hogy ez legalább őszinte, nem tudom rá a választ.

Elmentem, majd visszatértem egy új dobással. Kicsit elkezdtünk eltérni attól, amit King pontosan leírt. Rengeteg különböző forgatókönyv változatot készítettem. Megírtuk ezeket, majd kiküldtük a filmgyártóknak. És nagyon sok rendező félt ettől a megvalósítástól. Rengetegen utasították vissza. Ami miatt visszadobta sok rendező, pont az volt, hogy nem akartak Kubrick árnyékában alkotni… az eredeti film egy klasszikus. Sokan gondolják úgy, hogy a valaha készült legjobb horror. Senki sem akart hozzányúlni. Úgy érezték, egyszerűen nem lehetnek sikeresek, ha követni akarják Kubrickot. Én pedig folyamatosan tanulmányoztam A ragyogást [a filmet], miközben írtam a forgatókönyvet és nem értettem, mi ebben olyan félelmetes? Sok függ a kameraszögektől, a tónustól és a rendezéstől, de a forgatókönyv maga nem annyira rémisztő. A rendezés az, ami azt a filmet egyedülállóvá teszi és azért olyan vérfagyasztó, igazi klasszikus.

Időközben egy rendező mégis érdeklődni kezdett a projekt iránt. A Sötétkamrát jegyző Mark Romanek aláírt a filmre. Mivel nem volt idegen számára a pszicho-thriller műfaja és a különleges rendezés, tökéletes választásnak tűnt. De vajon elkészülhetett volna Kubrick filmjén kívül, nem annak a stílusában készülve?

Tisztelni akartam a King-kánont. Ez nem arról szólt, hogy készítsünk egy előzményt Kubrick filmjéhez. Erről nem is beszélgettünk. Úgy éreztem, hogy ez King világa, de nem tehetsz úgy, mintha nem keresztezték volna egymást Kubrickkal. Erről beszélgettem Stephen Kinggel. Hírhedten utálja a filmet. Hosszasan beszélgettünk és minden, amit felhozott ellene – figyelj, igaza van. Nem igazán van karakteríve Jack Nicholson szerepének. Az, hogy nem találja ijesztőnek a filmet. Úgy gondolja nagyon lassú, rémisztő zenével. Úgy érzi, fel van vezetve a katartikus vég, mire a fickó kiszalad és megfagy. Nincs is vége, minden lóg a levegőben. Viszont beszéltünk erről Markkal is. Igen, King egy nemzeti kincs, de nem érti, hogy a film milyen hatással volt arra a generációra. Van valami abban a moziban. Történetét illetően Kingnek igaza van. A történet kohézióját ő írói szemszögből és nem rendezőiből nézi. Úgy gondoltam, fel kell ismernem Kubrick keze nyomát. Tisztában voltam a hangulattal, amit megalkotott. A forgatókönyvet Kubrcikkal az elmémben írtam, de tiszteletben tartva, amit King leírt, a párbeszédeit, a karakterfejlődéseket. Nagyon tudatos voltam, amikor írtam…, hogy olyan jeleneteket mutassak, melyekben a közönség a kamera szemszögén át élik meg, fedezik fel a szállodát, nem a karakterek szemén át. Mintha elkezdenél barangolni a hotelben. Ez nyugtalanság érzetét kelti. Na, ez Kubrick hatása és nem King regényéé.

De lássuk, hogyan festett volna Mazzara adaptációja a Before the Play utószóból.

A nyitány a 20. század elején játszódik, a The Overlook Hotel Bob T. Watsont, a tolvajbárót mutatja be nekünk, aki egy „határozott férfi, aki arra született, hogy más férfiakat vezessen”, vagyonát pedig bányászatból és vasutakból szerezte. Lóháton üget fiai társaságában. Boyd (12 éves, apja fia) és Richard (8 éves, szégyenlős és érzékeny) Bobbal utazik egy jeges, nemrég vájt hegyi úton, egy határ menti lakosokból álló karavánt vezetve, mely meg van pakolva régi teher, ló és öszvérszekerekkel. Ez a csapat vág neki a jeges Rocky Mountainsnek, hogy elérjék célállomásukat és megépítsék Bob T. álmát, a „leghatalmasabb hotelt, amit világ még nem látott”.

Az est folyamán történik Mazzara forgatókönyvének első nagy ijesztése. A vacsora után, a fiatal Richard elveszik a fák között, és bizarr jelenségnek lesz szemtanúja; megpillant egy darabokra tört lovaskocsit, ami üres és a környező tisztáson szétszórt ruhadarabok vannak (beleértve azt a kis halványkék ruhát, amit a Grady ikrek viseltek fél évszázaddal később). Ott meglát egy középkorú, véres szájú asszonyt, kezében emberi csonttal. Egy pillanattal később a teste a földre zuhan, Richard előtt. A nő, immár teljes épségben elmenekül a sötétségbe, otthagyva a reszkető Richardot, aki ezután elmegy a helyszínről.

Miután az apja megtalálta, beszélgetni kezdenek. Kiderül, hogy a fiúnak látomásai vannak, olyan ereje, mint maga a ragyogás. A fia beszámolója emlékezteti Bob-ot a McCready családra, akik szintén a hegyekbe indultak, fél évszázaddal ezelőtt, de a tél legyűrte őket. A fagyban és éhínségben a családfő, John McCready meggyilkolta és felfalta feleségét, gyermekeit, majd önmagával is végzett.

Bob T. ragaszkodásával és a vállalkozó Lloyd (érdekes név A ragyogás rajongói számára) ellenérzésének ellenére a csapat továbbindul az úton, egyenesen a céljuk felé, a szörnyű vihar közepette. Egy hatalmas, horrorisztikus jelenetben a vízfal lemossa a szakadékot, ami mellett elhaladnak, összezúzva minden fémet, szétroncsolva a testeket, megsemmisítve a lovas kocsikat. Egymás után sodorja a víz az embereket, igazi pusztítást végezve, az áldozatokat pedig belemossa a hegy gyomrába. Egyedül Bob. T és a fiai élik túl a természeti csapást, a hegygerincről figyelik az árvizet.

Kis idővel később, Bob T. felesége, Sarah is megérkezik a hegyhez, hogy lássa, miként születik meg a Panoráma, amin több száz munkás dolgozik éppen. Miután a család egyesült, bebarangolják a félkész szállót. Miközben folyosóról folyosóra járnak, megelevenedik előttünk a jól ismert és rettegett Panoráma, minden fahasábjával és fémcsavarjával együtt.

A nagy megnyitó estjén, a Watson család a legelegánsabb ruháit ölti fel. Bob üzleti riválisait vezeti végig a hotelen, miközben esküdözik az indián dekoráció eredetiségére. Megismerjük a vendégeket, köztük Elizát, Sarah elit körökben mozgó testvérét, aki sógorát támogatni érkezett a nyitó est ceremóniájára. Hatalmas báljelenetet láthatunk, kétszáz, táncoló vendéggel, az Arany Szoba mellett pedig zenekar játszik élő muzsikát.

 

Mindeközben szegény Richardot tovább gyötrik szörnyű látomásai. Rájön, hogy a vértől csöpögő nő, akit az erdőben látott, Norah, a szálló egyik szobalánya, a szakadékba zuhant emberek szétzúzott testei pedig kaparva másznak át az asztalon, ami előtt apja épp beszédet tart a vendégek számára. Konkrétan az áldozatok szellemeit látja, amiről Bob épp beszámol a közönségnek. Amint Richard behunyja a szemét, hogy megnyugodjon, testvére, Boyd fulladozni kezd egy félrenyelt húsdarabtól. Egy nyugtalanító jelenetben egy orvostanhallgató siet a család segítségére, hogy Boydot megmentse. Nincs más választása, mint egy mészároskéssel felnyitni a fiú torkát, aki viszont szenved a rögtönzött műtéttől, a szülőknek pedig végig kell nézniük, ahogy idősebb gyerekük elvérzik az újonnan megnyitott hotel konyhájának padlóján.

A borzasztó tragédia után Bob úgy dönt, bezárja télre a Panorámát, amivel saját esélyeit rontja, hisz a hotel megépítése közel sem térült még meg. Richard horrorisztikus víziói nem szűnnek meg, már halott bátyjának szelleme is gyötri. Egy éjszaka, miközben fiával van, maga Bob is érzékeli Boyd jelenlétét, ami a szkeptikus férfit iszonyatosan megrázza és meggyőzi arról, hogy családjával nem hagyhatják el télen a szállodát.  Nem csak arról van szó, hogy nem akarja Boyd emlékét maga mögött hagyni, a költségek hitelei miatt csődeljárást indítanak ellene, így választásuk sem marad, nincs hová menniük.

Eliza viszont elmegy, de könyörög a testvérének, hogy ne maradjon ott télre, ami immár fia sírhelyévé vált. Mielőtt elindulna a sofőrrel, a nő felfedez egy sövénylabirintust a Panoráma területén. Még nem is biztos, hogy meggyőződéssel látja, hisz a horizont előtt, nappal szemben áll, mégis fel-fel tűnik a labirintus. Mindez erősíti a benyomást, hogy a Panorámában nem úgy működik az idő, mint a valóságban. Megannyi gyönyörű díszlet, ijesztő kellék és az érzés, hogy soha nem kerülünk távol a karakterek szenvedésétől és tragédiájától, miközben egyre növekszik a rosszakaró, természetfeletti entitás, ami tönkreteszi őket.

Richard beszámol anyjának látomásairól, hogy testvére, Boyd, a hegyi tragédiában elhunytak és Mrs. McCready (Norah) szelleme kísérti őt. Elmondja, hogy apja is szemtanúja volt a jelenéseknek, ami letaglózza az anyát. Arra sarkallja, hogy számon kérje férjét, vitájuk középpontjában pedig az áll, hogy meggyőzze; azonnal hagyják el a hotelt. Miközben Richardot keresi, előtte is megjelenik Boyd szelleme, aki manipulálni kezdi az anyját, negédesen, mielőtt olyannyira megrémítené, hogy a nő átessen a lépcsőkön. A zuhanás közben Sarah teljesen összetöri magát, szinte élettelenül, törött nyakkal, mozgásképtelenül fekszik a lépcsősor alján.

A hotel csapdává változott, Bob T. rendkívül dühös, képtelen elérni bárkit is, orvos híján pedig neki és Richardnak kell ellátniuk Saraht. Telnek a napok, meglátogatja őket egy bankszakértő, aki elmondja a férfinek, hogy jelzálogot tesznek a Panorámára, mire Bob annyira begurul, hogy majdnem meggyilkolja a vendéget. Minden pénzét elvesztette, legidősebb fia meghalt, felesége szörnyű baleset következtében mozgásképtelenné vált, a munkája semmivé lett, Bob T. pedig szépen lassan megtörik.

Az összetűzést követően, Bob T. bevánszorog a Panoráma Arany Szobájába és leül a bár elé, ahol nem más szolgálja ki, mint Lloyd, egykori alkalmazottja, aki most a Hotel bárjában dolgozik. Beszélgetnek, Bob folyamatosan iszik, majd megpillantja magát John McCreadyt, aki a félhomályban, a szoba sarkában ül, whiskeyt iszogatva. Egy hidegrázós párbeszéd során kiderül, hogy McCready volt az első, aki felfedezte a gyönyörű helyet, ahol most a Panoráma fekszik. Elmeséli, hogyan szenvedték meg családjával a természet erőit, mire ide jutottak. Ahogy a család egyre éhesebb lett, McCready meggyilkolta legkisebb gyermekét, hogy etethesse a család többi tagját, magát is beleértve. A gyerekek egymás után hullottak, ő pedig tudta, soha nem fogják elérni a hegy tetejét. Így is lett.

A kísérteties találkozó után Bob egyenesen Sarah szobájába siet, ahol a halálra rémült, mozgáskorlátozott nő a kádban fekszik, miközben megjelenik Norah szelleme is. Bob T. a víz alá nyomja magatehetetlen feleségét. Eközben Richard újra látja testvére és apja csapatának szellemeit, akik épp táncolnak a bálban, az Arany Szobában. Gyönyörű partit látunk, jól öltözött emberekkel, akik élőzenére táncolnak, ami a sikeres nyitóestre emlékeztet, amit Bob annyira akart. A háttérben, a falon, egy képkeretben ugyanaz a fotó látható, ami az eredeti film végén is. (A jelenet kivitelezése úgy volt megkötve, hogy ne lehessen tisztán látni, szerepel-e a képen Jack Nicholson karaktere.)

Richard a szülei szobájába megy, ahol meglátja, mit tett az apja, ami előtt közvetlenül anyja szellemével is találkozik. Ez vezeti fel az ismerős macska-egér játékot, ami Jack és Danny között is lezajlott fél évszázaddal később. Bob egy krikettütővel a kezében üldözni kezdi fiát, végig a folyosókon. Richard fel akarja gyújtani az egész hotelt, az Arany Szoba székeivel kezdve. A lángok végignyalnak a szőnyegen, felfutnak a falra, belekapnak a drapériába, a függönyökbe, még a bálterem csillárja is megreped a hőtől. Bob nem adja fel, tovább üldözi a gyereket, a tüzet fogott folyosókon át – direkt utalás az eredeti film végső labirintusjelenetére, egyben kontrasztba állítja a tüzet a hóval – mániákus grimasszal az arcán, gyilkossággal a szívében.

Ugrunk az időben, nagytotálban látjuk a szállót, mintha önmagát rekonstruálta volna. Vendégek és munkások érkeznek, ahogyan Eliza is visszatér, aki a testvérét akarja látni. Megtudja, hogy Saraht senki sem látta, nincs a vendégkönyvben, az új tulajdonos sem tud róla semmit. Összezavarodva tér be egy szobába (a 217-es számúba), forró fürdőt szeretne venni. Mikor belemerül a vízbe, testvére, Sarah hullája emelkedik ki belőle (nem véletlenül, olyan, mint Mrs. Massey az eredeti filmből és regényből), lehúzza Elizát a víz alá és megfojtja.

A forgatókönyv azzal ér véget, hogy a Panoráma új tulajdonosa a saját fiával lép be a hotel előterébe. Bár ismerte Bob. T.-t, nem veszi észre a férfit, aki az új gondnokként tűnik fel, ahogy nem ismeri fel Saraht, aki immár szobalány, Boydot a pult mögött, Richardot londinerként.

A Panoráma első családja újra egyesült és immár hűen szolgálják a gonosz hotelt, ami elvette az eszüket és az életüket.

A történet egyértelműen nagyszabású, a férfi főszereplőnek pedig nem csak egy ilyen kaliberű filmet kell elvinnie a hátán, hanem Jack Nicholson nyomdokaiba is kell lépnie. Az előkészületi fázisban természetesen potenciális színészek is szóba kerültek.

Ez egy nagy, drága, kosztümös film lett volna, ezért egy A-listás sztárt kerestek. Beszéltek róla, hogy talán Brad Pitt megfelelő választás lenne. Nem tudom, hogy Pitt olvasta-e a forgatókönyvet, de ott egy horrorisztikus jelenet, amikor egy fiatal fiú meghal. Úgy hallottuk, Pittet nem érdekli olyan, ami ilyen sivár. Sosem beszéltem vele, de ez visszajutott hozzám… ő egy apa és ez megviselte, nem akart részt venni benne. Nem olyan, amit szívesen eljátszana.

Van egy karakter, McCready, aki az első ember azon a hegyen. Ő konkrétan eredendő bűnt követ el. Megírtam, hogy Bob T., mikor Lloyddal beszélget, megtudja, hogy az italát az a rejtélyes ember állta, a bálterem sarkából. Álmomban Jack Nicholsonnak adtam azt a szerepet. Tudom, hogy Jack már idősebb, úgy gondoltam, hogy majd ott ül és kap egy nagy monológot. Szerintem szórakoztató lett volna látni, hogy a karakter folyamatosan ismétli a köröket. A saját poklában ragadt, állandóan megélve az évtizedeket a Panorámában. Ez elég jó lett volna.

De vajon mindezek után, remek forgatókönyvvel, tehetséges rendezővel, neves színészekkel miért nem valósult meg a The Overlook Hotel?

Ahogy értem úgy festett a dolog, hogy volt egy A ragyogás előzményfilm, a The Overlook Hotel és volt egy folytatás, az Álom doktor. A Warner Bros. nem akarta mindkettőt elkészíteni, végül pedig az Álom doktort választották. Tehát az nyerte a meccset. Ezért elkezdtem gondolkodni, hogy inkább sorozatként készítsem el, de a jogok nem voltak az enyéim és lefoglalt A setét torony sorozat, amit aztán be sem rendeltek. Most úgy tudom, hogy a Castle Rock készítői dolgoznak egy Panoráma Hotel sorozaton. Nem tudom, hogy tudnak-e a forgatókönyvem létezéséről. Bármit is csinálnak, tudtommal független az én történetemtől. Kivéve, ha ők is a Before the Play-jel indítanak.

Bár az Álom doktor nem volt nyereséges, az emberek mégis szívesen térnek vissza ebbe a világba. De vajon lehet bármi is a The Overlook Hotel filmből?

Azt mondanám, hogy nulla az esélye. Szerintem az emberek továbbléptek. Nem számítok rá. Nem gondolom, hogy bárki is, aki a projekten dolgozott még a Warner Bros.-nál lenne. Szerintem jegelve van. Továbbléptek. Ennek az egyik oka, hogy vajon jelent bármit is A ragyogás a fiatal közönség számára? Lenne rájuk bármilyen hatással, megérné? Nem tudom. Szerintem vannak bizonyos alkotók, akik érzelmileg kötődnek az alapanyaghoz, de ez nem biztos, hogy igaz a közönségre nézve. A nézők ízlése változik. Kíváncsi lennék, hogyan reagáltak az emberek tiniként A ragyogásra. Ugyanaz a hatás lenne, mint az én generációmban? Nem tudom…

Rizikósak az ilyen projektek. A ragyogás most már negyven éves. Elkészíteni egy nagyszabású, kosztümös filmet, ami ezen alapul kétesélyes. Imádtam rajta dolgozni, de amit a karrieremben meg szeretnék valósítani, hogy befejezem a nehéz út járását. Nem könnyítem meg a saját dolgom. Gondolj bele, azt mondom neked, hogy minden más alkotó a Grady ikrek háttértörténetét akarja és én kaptam a szerződést, mert valami mást akartam készíteni. Nem volt kifizetődő. Büszke vagyok a forgatókönyvre, de rizikós volt belevágni íróként. Néha úgy gondolom jobb lenne félbehagyni. De nem akarok valamit félbehagyni, ezzel küzdök a karrieremben is. Végtére, csalódott vagyok, hogy nem tudtam bemutatni valami ilyet a rajongóknak, Mr. Kingnek, de büszke vagyok, hogy dolgoztam rajta.

Mit gondoltok a soha el nem készült előzményfilmről, ti megnéztétek volna?

Képek forrása: 8 Days, Entertainment Weekly, e-News, Looper, Twitter, Screen Rant, Pinterest, Syfy Wire, Original Remake – Podbean

193 megtekintés.

Megosztás: