Az év egyik legparáztatósabb filmjeként igyekeztek felvezetni Az átok házát, ám a végeredmény inkább lett megosztó, mintsem egy igazán jó film. Ha viszont év végén mégis ez lesz az egyik legfélelmetesebb horror, akkor meglehetősen gyenge évet zárunk majd ezen a fronton.

Talán először 2011-ben lehetett arról hallani, hogy újabb Átok-film készül. A stúdió viszont nem volt betonbiztos a dologban. Úgy tűnt, hogy 2014-re összehozzák és mozikba küldik a filmet, de mint tudjuk, ebből nem lett semmi. Olyannyira nem, hogy a projekt jó ideig parlagon hevert, míg nem a Anyám szeme  fiatal és tehetséges rendezője, Nicolas Pesce kapott egy szerződést a Sonytól, hogy írjon egy új forgatókönyvet és rendezze is meg a filmet. A szkript elkészült, 2018 májusában pedig a kamerák is forogni kezdtek, a stáb pedig mondhatni gyorsan a meló végére ért, mert másfél hónap múlva már megvolt a nyersanyag. Ennek ellenére a film sorsa mégsem volt döccenőktől mentes, hiszen újraforgatásokról is lehetett hallani és biztosan oka volt annak, hogy a Sony egészen 2020 elejéig húzta-halasztotta a bemutatót. Az előzetesek amúgy nem festettek rosszul, ám a végeredmény mintha mégis a várakozások alatt maradt volna.

A történet főhőse Andrea Riseborough karaktere, egy egyedülálló rendőrnő, aki kisfiával új helyre költözik, munkába áll és olyan dolgokat kezd feszegetni, amelyeket jobb lett volna békén hagynia. Egy elátkozott házra bukkan, amelybe az elmúlt években bárki betette a lábát, az rövidesen fel is dobta azt. A sztori azonban nem helyezi Andrea Riseborough-t maximálisan a fókuszba, hiszen több idősíkon fut, amelyek végül főhősünk jelenében fonódnak egybe.

Esküszöm, hogy nagyon igyekeztem megszeretni az új Átok-filmet, ám valahogy kudarcot vallottam.

Takashi Shimizu eredeti filmjei és az amerikai remake is remekül sikerültek, bőralámászós, igazi hidegrázós őrület volt. Ha felidézem magamban a falfehér démoni arcokat, egy picit még ma is meghűl a vér az ereimben. Ezzel szemben Nicolas Pesce története ezeket a momentumokat egy picit mellőzi, a rémségek inkább az egyes karakterek bőrébe bújva jelennek meg. Alapvetően ez nem is biztos, hogy vakvágány. Pláne annak fényében, hogy az Átok-filmmel a stúdiónak is nyíltan célja volt, hogy egy új közönséget szólítson meg, akár olyanokat is, akik nem ismerik az eredeti filmeket. Ez esetben a hiányérzet, ami bennem megvolt, vélhetően ki sem alakul.

Úgy éreztem Pesce egy picit sokat akar markolni az idősíkokon való ugrabugrálással is. Nem volt követhetetlen a dolog, mégis kicsit zavaró volt és megbontotta a dolgokat, annak ellenére is, hogy végül persze minden értelmet nyert.

Pesce az Anyám szeme című film esetében egészen egyedi látásmóddal bírt, volt kraft a történetében. Az átok háza esetében ez viszont hiányzik. Piszkosul hiányzik az eredetiség, a fiatalos lendület a filmből. Ha bizonyos részekben sikerült volna megreformálni az eredeti filmeket, akkor talán lehetett volna merészebb is a forgatókönyv. Ehelyett már jól ismert horrorfilmes sablonokat hajigáltak egymásra, megtoldva néhány jumpscare jelenettel. Ez utóbbiakra mondjuk szükség is van, mert legalább kicsit felpumpálják az ember vérét, ami a sablonos pillanatokat látva már-már megalvad. Semmi meglepetés, kiszámítható momentumok követik egymást, néhányról pedig az is lehet, hogy lemaradunk egy-egy ásítás miatt.

Valahogy a szereposztás sem biztos, hogy tökéletes. Andrea Riseborough azért több filmben is bizonyította már, hogy lehet rá számítani, esetünkben azonban ez nem megy. A karaktere pont olyan sablonos, mint a jelenetek javarésze. Demián Bichir jól hozza a megfáradt nyomozót, de neki inkább kisujjból megy ez a karakter, mintsem erőfeszítések árán. Akit kiemelhetünk, az talán Lin Shaye, aki szokásához híven üde színfoltja a filmnek, ám ahhoz kevés jelenete van, hogy elvigye a hátán a produkciót.

Az a baj, hogy Az átok háza eszméletlenül középszerű sikerült. Horrorveteránok számára akár kifejezetten unalmas is lehet, de a zsánerrel frissen ismerkedő közönség sem kap igazán átütő produkciót. Pedig producerként Sam Raimi is rajta tartotta a szemét a dolgokon, de ez még így is kevés.

Nicolas Pesce legutóbbi rendezése kínosan felejthetőre sikerült, ami Átok-filmként nem igazán állja meg a helyét, tényleg nehezen hiszem el, hogy a többség nem bizonyos fokú elvárásokkal ül le megnézni ezt a filmet, ezeknek pedig nem tud megfelelni az alkotás. Arról egyelőre nem érkeztek információk, hogy mi lehet Pesce következő filmje, őszintén bízom benne, hogy nem ez a sikertelen feldolgozás lesz az, ami esetleg csorbát ejt az amúgy ígéretesnek tűnő karrierjén.

Összességében elmondható, hogy nem minden áron az a cél, hogy elijesszelek ettől a filmtől. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy viszonylag alacsonyan van a léc. Az átok háza pedig remélhetőleg tényleg nem szerepel majd az év végi listánkon a legjobb horroralkotások között, mert akkor valóban sivár időszaknak nézünk elébe.

Képek: TMDb

538 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>