Emma Green fiatal kora óta a Marsra készült, amikor azonban megkapja élete lehetőségét, egy csapásra hullik szét az egész családja.

Hollywood kegyetlen hely, szokták mondani, amilyen gyorsan fel tud emelni, épp olyan gyorsan dönthet a mélybe. Hilary Swank a 2000-es évek első évtizedének ünnepelt színésznője volt, néhány éven belül kétszer is megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Karrierje egy ideig fénysebesen ívelt felfelé, azonban egy ponton szinte észrevétlenül szakadt meg ez a pályaív. Egyszer csak már mások kapták a legnagyobb szerepeket, Swank pedig másodvonalas alkotásokba szorult. Ekkor dobott számára mentőövet a Netflix, és az Én vagyok anya című alkotással hosszú idő után egy markáns főszereppel ajándékozta meg a kétszeres Oscar-díjas színésznőt. A távolban-az első rész alapján legalábbis-a valódi visszaút lehet az A lista felé.

Emma (Hilary Swank) és Matt (Josh Charles) reményteli asztronauták, mindketten a Marsra készülnek. Hamar kiderül azonban, hogy a férfinek olyan öröklött egészségügyi problémái vannak, melyek miatt a NASA nem vállalja a kockázatot. Így pedig Eva lesz az első Mars-expedíció kapitánya, mindez azonban súlyos áldozatokkal jár. Három évre hátra kell hagynia mind férjét, mind pedig kamaszlányát (Talitha Eliana Bateman). Emellett a későbbiekben a hajó legénységének egysége is meginog, a munkatársak egyre kevésbé bíznak a labilitás jeleit mutató nőben.

A távolban pilotja tulajdonképpen minden feladatát teljesíti. A karaktereket hamar megismerjük, a viszonyrendszerek gyorsan tisztázódnak, illetve apró mozaikokból talán az is megjósolható, hogy mi lehet a sorozat fő üzenete. Az első epizód leginkább Emma és férje kapcsolatára koncentrál, így ez az a szál, amit már most tudunk önmagában értékelni. A készítők tökéletesen festik fel a tiszteleten és őszinte csodálaton alapuló kapcsolat elemeit, nem tagadván el az úton útfélen jelentkező szakmai féltékenységet sem. Swank és Charles brillíroznak, mindkettejüknek meg is adja a lehetőséget a forgatókönyv az árnyalt játékra. A többi karakter vázlatos marad a pilotban, de abszolút tudatos koncepciónak tűnik, hogy először csak néhány látványos jellemvonással festik fel őket, az árnyalásra később kerülhet sor. Bár azt azért mindenképpen kiemelném a negatívumok oldalán, hogy az első rész alapján a sorozat végtelenül sztereotíp, megkapjuk mások mellett a zseniális kínait és a mindig rosszban sántikáló, belülről bomlasztó oroszt is.

A nyitóepizódot egyébként Edward Zwick (Szenvedélyek viharában, Az utolsó szamuráj, Véres gyémánt) rendezte, aki nagyon ügyesen találta meg az egyensúlyt a grandiózus űrbéli felvételek és az emberi arca fókuszáló közelik között. Ezzel jelezvén azt, hogy valójában milyen kis fogaskerekei is vagyunk mi a nagy egésznek.

A távolban tehát egy kifejezetten nagy potenciállal rendelkező sorozat, ha a dráma nem csúszik át hatásvadászatba, illetve  a különböző összetevők egyensúlya fenn tud maradni, akkor könnyen az év második felének egyik meghatározó produkciójává válhat a Hilary Swank főszereplésével készült sorozat.

Értékelés: 7.5/10

Képek: TMDb

1804 megtekintés.

Megosztás:

1 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>