Ötödik évadához érkezett a Karatekölyök franchise-t innovatív módon felélesztő sorozat, mely idén első alkalommal hagyott némi keserédes szájízt maga után e sorok szerzőjénél. Míg a korábbi felvonásokat követően rendre elragadtatásomnak adtam hangot, ezúttal kritikusabb hangvételben vagyok kénytelen megfogalmazni gondolataimat egyik kedvenc mainsteam sorozatommal kapcsolatban.

A legacyquel elátkozott kategóriájában továbbra is a Cobra Kai a legérdekesebb darab (számomra az egyetlen, ami igazán működik). A nosztalgiafaktort négy szezonon keresztül ízlésesen használták az alkotók, ügyelve rá, hogy folyamatosan újat mondjanak és reflektáljanak napjainkra, miközben szórakoztató módon idézték meg a nyolcvanas évek hangulatát. A visszahozott régi karaktereknek végig volt létjogosultsága a történet szempontjából, személyiségfejlődésüket hitelesen ábrázolták. Az ötödik évadban azonban először érzékeltem zuhanni az elmúlt években folyamatosan emelkedő tendenciát mutató színvonalat.

A harmadik karatekölyök film rosszfiúja, Mike Barnes (Sean Kanan) visszatérését intenzíven követelte egy ideje az egyre szélesedő rajongói réteg. Kérésük nem talált süket fülekre és a színész láthatóan nagy lelkesedéssel vágott  bele a projektbe. Csakhogy ezt a karakterívet már láttuk, lényegében Chosen (Yuji Okumoto) és Johhny (William Zabka) szálát vegyítették nála. Megkérdőjelezhető döntés, véleményem szerint sokkal jobban működött volna, ha ismét Terry Silver (Thomas Ian Griffith) oldalán tűnik fel. Jessica Andrews (Robyn Lively) visszahozatala viszont teljesen indokolatlan. Kicsit olyan hatása van ennek az egésznek, mintha a régi ismerősök, munkatársak találkoznának egy közös mókázásra és nem akarnának senkit kihagyni a buliból. Ez a történet frissességének a rovására ment ezúttal, az alkotók túlzásba vitték a nosztalgiát.

A negyedik évadot a hátán cipelő, főgonosszá előlépő Terry Silver megformálása idén is csaknem tökéletes, az írással azonban vele kapcsolatban is akadnak problémák. A befejező részben általa megfogalmazott ‘nincs jó és rossz, csak győztesek és vesztesek’ szociopátiás közhely-monológ karakteridegen volt számomra, ennél jóval szofisztikáltabb negatív szereplőt formáltak belőle az előző etap során. Szintén nem tudtam hova tenni vele kapcsolatban a sorozatos rossz döntéseit. Megismertünk egy olyan embert, aki a céljai érdekében bármilyen aljasságra képes, erre ugyanezeket az aljasságokat ezúttal öncélúan és kontraproduktív módon követte el. Bele lehet látni, hogy elvesztette a fonalat és egy öngerjesztő folyamatba került, mindenesetre ez számomra nem volt hiteles. A jó és a rossz epikus kűzdelme eleve kevésbé állt jól ennek a produktumnak, ami a kezdetektől fogva a karekterek árnyalásában utazott.

A fiatalok továbbra is szimpatikusak, az évad során minden korábbi rivalizálásuk lezárul és szentimentális gesztusok közepette állnak azonos oldalra, ami könnyen befogadható, de kissé esetükben is lusta írásnak lehetünk szemtanúi.

John Kreese (Martin Kove) szála a börtönben és a záró jelenetben látható szökése teljesen hiteltelen, de nemcsak ezeknél a jeleneteknél érezheti azt a néző, hogy a valóság szövete ledobja magáról a képernyőn látottakat. A komolyanvehetőség határán is jobban egyensúlyozott a sorozat az első négy szezonban.

A főszereplő, a karatekölyök maga, Daniel LaRusso (Ralph Macchio) kedvelhető az évad során, míg az előző szezon egyes részein kifejezetten idegesítően hatott a viselkedése. Megkapta a szériában az első igazán nagy győzelmét is, elégedett vagyok az ő szálával.

A leírtak alapján lehet az az olvasó érzése, hogy rossznak tartom a Cobra Kai ötödik évadát, valójában azonban továbbra is rendkívül szórakoztató sorozat, ami nézeti magát, szinte lehetetlen abbahagyni. Tény viszont, hogy megfordult a tendencia és kreatív ötletek hiányában érdemes lenne elgondolkodniuk az alkotóknak egy méltó lezásáron. A hatodik évaddal kapcsolatban egyelőre nincs hivatalos bejelentés, de kétségkívül érkezni fog. Személy szerint kíváncsian, de csökkenő lelkesedéssel várom.

Értékelés: 10/6

2314 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>