A Netflix a sikerre való tekintettel tovább gyártja a fiatalokról szóló sorozatait, és ennek mi a csak örülni tudunk, főleg ha a produkció jól sikerült. A The Society esetében néha rezgett a léc, de a végeredmény egy izgalmas, befejezetlen széria lett.

Engem már az alapszituációval megvettek. Adott egy amerikai kisváros, West Ham, amelyet valamilyen oknál fogva bűz jár át, és senki sem tudja az okát. A helyi iskola fiataljait elküldik táborozni, de a buszok visszafordulnak, mert túl veszélyessé vált az úticél. Amire visszaérnek a városukba, mindenki eltűnik. Se felnőttek, se internet, se televízió, még a 911 sem működik. A kis települést pedig egy áthatolhatatlan erdő nőtte körül, így elmenni sem tudnak a helyről. 

screen-shot-2019-05-09-at-11.15.24-pm

Ahogy az várható volt, a tinédzserek először megörülnek a hirtelen jött szabadságnak, de aztán be kell látniuk, hogy az életük, a túlélésük a tét.

image-3Fentebb írtam, hogy az alapszituáció remek, de hogyan lehet erre ráhúzni egy tíz részes sorozatot? A széria szólhatna a rejtélyről, arról a misztikumról, amibe a fiatalok belekerültek, de a The Socety készítői nem ezen az úton haladtak, hanem arra koncentráltak, hogy a kisvárosban rekedt fiatalok, tehát maga a társadalom hogyan válaszol a kialakult helyzetre. És ebben bizony rengeteg potenciál van. 

A szituáció nem egyedi, hiszen rengeteg könyv, film vagy sorozat foglalkozott már hasonlóval. Elég, ha a Legyek urára, a The 100-re vagy a Búra alattra gondolunk, de a The Purge, a The Nowhere Boys vagy a Riverdale is eszünkbe juthat a The Society kapcsán.

Őszinte leszek, a harmadik résznél eszembe jutott, hogy abbahagyom a sorozatot, hiszen az élet túl rövid ahhoz, hogy rossz sorozatokat nézz. Aztán történt egy gyilkosság, és onnan beindulnak az események, szerintem az a fordulópont, és onnan – ha nem is exponenciálisan -, de felfelé ível a sorozat. Annak ellenére vannak felejthetetlen képsorai a The Societynek (kivégzés, pl.), hogy igazából egyik szereplő sem szimpatikus. Egy filmben vagy sorozatban nem árt, hogy tudjunk izgulni valakiért, és ez bennem nem nagyon alakult ki; rengeteg szereplő iránt abszolút közömbös voltam. A negatív – vagy negatívnak gondolt – karakterek sokkal izgalmasabbak, Campbell csupán a jelenlétével megemelte az adrenalinszintemet, nagyon eltalálták az esetében a castingot. 

the_society_screenshot_20190605121510_3_original_760x760

 

Az utolsó részekre elkezdenek azzal is foglalkozni, ami a nézőket is foglalkoztatja: hol vannak egyáltalán? Hogy kerültek oda? Mi a rejtély oka? És bár sok mindent nem tudunk meg, a záró képsorok beindítják a nézők agytekervényeit. Amíg viszont odáig eljutunk, TheSociety_105_Unit_00199R-920x584kapunk egy tinédzser drámát, amely sajnos nincs egyenletesen kidolgozva. A szerelmi szálak teljesen hidegen hagytak, talán a “meleg” szál volt a legjobban és leghitelesebben tálalva. A társadalom újragondolása azonban teljesen logikus, és ezért jár a jó pont a sorozat készítőinek. Több racionális lépést tesznek meg, hogy hogyan éljék túl az egészet. Ha úgy tetszik, hatalmi ágakat hoznak létre, “hadsereggel”, megszervezik a munkát, van igazságszolgáltatás, börtön, kórház, még ha ezek nem is olyanok, mint amiket mi magunk megszoktunk az életünk során, és az ember eszébe jut, hogy milyen jó dolog, hogy vannak erre emberek, akik ezeket csinálják. Számomra mindig is egy óriási misztikum volt, hogy az emberiség hogyan jutott el a kőpattintástól a mai, internettel, klónozással, hamarosan Marsra utazással bíró civilizációba, és a The Socety okosan mutatja be, hogy ezen a hosszú úton mennyi hibát elkövethet az ember. Bemutatja a két fő társadalmi berendezkedés előnyeit és hátrányait, a demokrácia és a diktatúra legfőbb jellemzőit, és hogy mennyire manipulálhatóak az emberek a dezinformálással. Eközben pedig végig ott motoszkák a kérdés a fejünkben: mi mit csinálnánk egy ilyen helyzetben?

TheSociety_103_Unit_00903R-rcm1024x0u

Nem bántam meg, hogy végignéztem, még akkor sem, ha a sorozat darálása közben felmerülnek olyan égető kérdések, mint hogy honnan van több hónapig telefon-előfizetésük, vagy hogy rendben, hogy nincs internet, de honnan van áram vagy víz a városban. Ha valami szabályrendszer mentén a készítők magyarázatot adtak volna ezekre a kérdésekre, akkor még élvezhetőbb lett volna a sorozat. Ennek ellenére a végén szinte izgultam, hogy mi fog történni, a záróképsorok pedig gondolkodásra késztettek, és ez tetszett. Én azt mondom megéri, de ne adjuk fel az elején!

 

„Ha meg akarod ismerni egy ember igazi jellemét, adj a kezébe hatalmat.” – Abraham Lincoln. 

A sorozat trailere: 

 

1094 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>