Stranger Things, 3. évad - Kritika

A Stranger Things harmadik évada nézettségi rekordot döntött. Ez persze még nem garancia a minőségre, de a Duffer-fivérek ismét nagyot alkottak? Szórakoztató, félelmetes, szomorú és ismét zseniális.

VÉGRE! A Netflix-modellnek köszönhetően – ég áldja őket! – július negyedikén, magyar idő szerint 9 órakor felkerült a Stranger Things harmadik évadja a streamingszolgáltató műsortárába. Rég vártam sorozatot ennyire, előtte természetesen ledaráltam az első két évadot, minden videót megnéztem, a trailereket kívülről ismertem. A legszebb az egészben, hogy a felfokozott várakozás ellenére sem kellett csalódnom, ugyanis a Duffer-fivérek ismét olyasmit tettek le az asztalra, amelyet évek múlva is szívesen nézünk újra.

A harmadik évad 1984 júniusának végén indul, nagyjából fél év telt el a kapu bezárása után. A szovjetek valamiért azon vannak, hogy az USA-ban, egészen pontosan Hawkinsban megnyissák a kaput, mindezt a frissen megnyílt pláza alatt. Ennyi. A harmadik évadban az alaptörténetet nem nagyon vitték túlzásba, az tény, de nem is érdekes, amikor minden más zseniális.

Kezdeném a karakterekkel, illetve az ő sorsukkal. A már korábbAN megszeretett és megismert szereplőkön kívül minden új arc fantasztikusra sikeredett. Bár Erica és Murray Bauman már a korábbi évadokban is szerepeltek, most több teret kaptak. És bár Erica sokszor idegesítően hathat, pont ez volt a lényeg, és igazából kiderül, hogy minden adott ahhoz, hogy igazán jó színésznő lehessen belőle. Az oroszoktól „átálló” Smirnoff karaktere is kiválóra sikerült. Nem egy emlékezetes pillanatot okoz a nézőknek.

Új karakter még Robin, aki Steve munkatársa a fagyizóban. Egészen egyszerűen telitalálat volt Maya Hawke a szerepre. Minden egyes másodpercbe színt visz, amelyben szerepel. Uma Thurman és Ethan Hawke lánya előtt is szép jövő állhat. Steve-vel több felejthetetlen jelenetük is van, főleg miután “bedrogozzák” őket. Egyszerűen imádnivaló! Egyébként Steve karaktere az, amelyik talán a legtöbbet fejlődik a sorozat eleje óta. Egészen elképesztő, hogy ő és Robin abban a bugyuta fagyis jelmezben nyomják végig az egész évadot. Egyébként ez állítólag a Steve-t játszó karakter, Joe Keery ötlete volt eredetileg.

Leleményes gondolat volt, hogy a csapatot szétszedték, illetve hogy három, teljesen különböző szálon fut a történet, hogy a végén aztán egymásra találjanak. Nancy-Jonathan, Joyce-Hopper és Robin-Steve-Dustin-(Erica). Ezek mindegyike érdekes, és tartogat meglepetést, de számomra – és ez persze szubjektív – a Robin-Steve szál volt a legérdekesebb. A kémia Hopperéknél is működött, mint két gyerek, úgy civakodtak.

Egy párost még ki kell emelni a harmadik évadból. Bár eddig főleg a fiú karakterek voltak túlsúlyban, most egyrészt sok mindenre a lányok jönnek rá, másrészt Max és Eleven egymásra találása a régi gyerekcsapat legizgalmasabb és legőszintébb történése. Tetszik, hogy a csapat tagjai a felnöbés újtára lépnek, és a csajozás kerül a középpontba. Csak szegény Will marad egyedül, aki még megragadt a varázslós korszakában, és nehezen viseli, hogy a többieknek már nem a csapat a legfontosabb.

A Duffer-fivérek a harmadik évadban emeltek a téten. Bár a fényképezés, a zene, a vágás, a hangulat még mindig elképesztő, most rátettek még egy lapáttal azzal, hogy többet használták a CGI-t. Látványosabb lett a sorozat, a képi világ még mindig magával ragadó, az ember tekintete odaragad a képernyőre. Minden képkocka ki van találva, mérnöki pontossággal. A pláza ötlete zseniális, szerintem a szörny is kifejezetten gusztustalanra és félelmetesre sikeredett, e mellett persze gigantikus is.

Az előző évadokban megszokott és imádott nosztalgiafaktor most is jelen van. Kifejezetten remek ötlet volt egy plázabeli mozit is berakni a sorozatba, érdemes nézni a plakátokat. Az a legjobb egyébként, hogy az alkotók tulajdonképpen simán ellophatnak bármit bármely filmből, mert olyan jól tudják beilleszteni a Stranger Things világába, hogy az ember csak csettint. Rengeteg olyan jelenet van, amelyből más filmek ismert képkockái ugranak be, a Terminator viszi a főleg a prímet, de van utalás többek között a Jurassic Parkra is.

A sorozat zenéjét jegyző Kyle Dixon és Michael Stein ismét fantasztikus munkát végzett. Ha az ember este olvasni akarna, a soundtrack önállóan is megállja a helyét, a szériától függetlenül, de a Stranger Things látványvilága és a zene tökéletes harmóniát alkot.

Röviden: a harmadik évad is nagyon jól sikerült, én minden percét élveztem. Fontos megjegyezni, mert nem mindenki tudja: az utolsó rész stáblistája után van egy nagyon fontos jelenet! Érdemes megnézni.

Spoiler! A harmadik évadban voltak olyan történések, amelyek megleptek, sőt megdöbbentettek, és ebből is látszik, hogy a Duffer-tesók belátták, hogy csak úgy léphetnek szintet, ha megkedvelt szereplőket is feláldoznak. Ebből most hármat is sikerült elveszítenünk, igaz Hopper halála több, mint kérdéses. Ettől függetlenül bevallom őszintén, küszködtem a könnyeimmel az utolsó részben, amely egyébként is a sorozat egyik legepicebb epizódja lett. SPOILER VÉGE!

A következő évad 99,99%, a készítők már korábban is elmondták, hogy négyet terveznek, és a végjátékot elnézve feltehetjük a kérdést: hogyan folytatják a sorozatot. Van egy elméletem, amely elég valószínű, de erről majd később.

A Stranger Things harmadik évadára is igaz, amelyet már többen is megállapítottak: ez nem egy sorozat, hanem egy rendkívül igényes, érdekes és nagyon hosszú film. Én pedig csak annyit teszek hozzá: köszönöm, Netflix! 10/10!

Ui.: Aki pedig kitalálta a Dustinos „neverendingstorys” jelenetet, vendégem egy sörre!