Az Oscar-jelölt Corpus Christi rendezőjének legújabb filmje is rendkívül hatásos.

Jan Komasa Oscar-jelölt filmje, a Corpus Christi (Boże Ciało, 2019) után hosszú percekig csak ültem némán, mozdulatlanul. Úgy éreztem magam, mintha valaki kicsit – jó, inkább nagyon – összeroppantotta volna a bensőm, ezen érzés hatása alatt állva pedig meggyőződésem volt: ha egyetlen apró mozdulatot is teszek, azonnal elsírom magam. És úgy is lett… Szóval a lengyel rendező legújabb munkájának már abban a tudatban álltam neki, hogy a végén a legjobb esetben is könnyezni fogok. De nem így történt. A Hater: A gyűlölet új arca (Sala samobójców. Hejter, 2020) ugyanis olyan szinten pofon vágott, összetört és kifacsart, hogy a vége főcímet üres tekintettel bámulva még sírni is képtelen voltam…

„– A jogi karon vagyunk. És ön törvényt szegett. Eltanácsoljuk az egyetemről. – Ebben az esetben… Aláírná ezt nekem, professzor asszony? A könyve nagy hatással volt rám. És köszönöm az egész tanévet.” Néhány mondat még elhangzik ezek előtt, de lényegében e súlyos párbeszéddel veszi kezdetét a Hater: A gyűlölet új arca, vagyis főhősünk, Tomasz Giemza története. 

Az első ránézésre megnyerő, szimpatikus fiatalembert plágium vádjával csapják ki az egyetemről, ahonnan egyből vendégségbe megy a tanulmányait nagylelkűen finanszírozó, őt ugyanakkor kedvesen lesajnáló nagynénje és nagybátyja otthonába, ahol a Hogy megy az egyetem? kérdésre szemrebbenés nélkül azt válaszolja: az első év nehéz volt, de a második jóval könnyebb. Ekkor már megkérdőjelezhetetlenül biztosak vagyunk benne, hogy valami nem stimmel Tomasszal, de hogy mennyire nem stimmel, az csak ezután derül ki. Felvételt nyer ugyanis egy PR-céghez, amelynek alkalmazottjaként először egy YouTube-vloggert kell kamu Facebook-profilokkal, álhírek terjesztésével és gyűlölködő kommentekkel ellehetetlenítenie. Majd, miután ezt maradéktalanul és pazarul megoldotta, a mélyvízbe dobják: a liberális varsói polgármester-jelölt tökretétele vár rá, Tomasz pedig kapva kap a lehetőségen, főleg, hogy így az őt lenéző nagynénin és nagybácsin is bosszút állhat.

Nincs elérhető leírás.

Jan Komasa ezúttal is Mateusz Pacewicz forgatókönyvíróval dolgozott együtt, közös munkájuk eredménye pedig egy, a Corpus Christihez hasonlóan súlyos és kényelmetlen, továbbá hiteles, vagy mondjuk inkább úgy: riasztóan valószerű társadalmi parabola lett. Csakhogy, míg a Corpus Christi főhősét, a magát papnak kiadó javítóintézetis Danielt jó szándék, igaz hit és szeretet vezérli, addig Tomasz nem akar mást, csak látni és kiélvezni, amint összeomlik körülötte a világ. (Talán épp ez az oka annak, hogy míg az előbbi film utolsó képkockáit nézve potyogtak a könnyeim, utóbbit lezáró klasszikus – és egyébként igazán érzelmes – zeneművet hallgatva egyszerűen üresnek éreztem magam…) A lényegen azonban nem változtat a főhős személyisége, és a lényeg az, hogy a Corpus Christi és a Hater: A gyűlölet új arca egyaránt hatásos, aktuális és figyelemre méltó példázatok, amelyek szinte a néző képébe ordítják: figyelj, ez a világ, pont ilyen, és itt van körülötted, venned kellene a fáradtságot, hogy körülnézz, mielőtt még késő lesz…

A Hater: A gyűlölet új arca tehát erősen társadalomkritikus film, s nagy erénye, hogy hatékonyan és hitelesen ismerteti a dezinformációs kampányok működését, rávilágít az internetes trollok „tevékenységének” hatalmára s az álhírek befolyásoló erejére, valamint félelmetes betekintést nyújt az elvakult nacionalizmus lengyelországi jelenlétébe. És bár Lengyelországban járunk, Jan Komasa eléri, hogy azt érezzük: a helyzet mindenhol ilyen félelmetes.

A félelmet mellesleg Tomasz, vagyis az őt alakító Maciej Musialowski arcára való pillantáskor is érezzük… Tomasz pontosan tudja, mikor kell rokonszenvesnek és szelídnek mutatnia magát, a ridegség és a gyűlölet azonban egy pillanatra sem tűnik el a tekintetéből, úgyhogy nem is kell látnunk, milyen kiválóan manipulálja az embereket, mind az online, mind az offline térben, elég, ha csak az arcát nézzük, s máris a bőrünkön érezzük, milyen mérhetetlen megvetéssel viseltet az embertársai iránt. Az imént már megemlítettem Maciej Musialowski nevét, de azt is meg kell említenem, milyen fantasztikusan hátborzongatóan kelti életre a fiatalembert, akinek mintha nem is lenne személyisége, aki mintha egyszerűen csak a mellőzöttsége, a csalódottsága, a dühe, a gyűlölete lenne. Nem egydimenziós karakter ő, sokkal inkább hús-vér antihős, akit még annyira sem kellemes móka követni, mint Jokert.

Nincs elérhető leírás.

De követjük, egészen az első kamu Facebook-profil létrehozásától az utolsó „nagy dobásig”, ebben a főszereplőhöz hasonlóan rideg képi világú alkotásban, amely egy csepp reménnyel sem szolgál, csak otthagy minket a riasztó gondolattal: ha erre tart a világ, félek.

A Hater: A gyűlölet új arca a Netflixen látható.

Képek: TMDb

A szerző további cikkei az Eszter és a filmek oldalon olvashatóak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3736 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>