Lupin - Szórakoztató francia kaland, kisebb hibákkal. Ajánló

A Netflixen nemrég debütáló Lupin-sorozat tökéletes szórakozást nyújt, de nem szabad túl komolyan venni.

Sokan, köztük én is kedvet kaptam az előzetest követően a sorozat megtekintéséhez, hiszen igazi rablós, átverős produkciónak tűnt, ráadásul a főszereplő Omar Sy színészt nem igazán lehet nem kedvelni. Igen, ő főszereplője az Életrevalók című filmnek, amely rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Sy a szerepért megkapta a legjobb színésznek járó César-díjat is, azóta pedig felfelé ível a karrierje, nemzetközi sztárrá nőtte ki magát az évek során.

Ő játssza Arsene Lupint, a szeretnivaló, okos szélhámost, illetve az ő egyfajta reinkarnációját. Biztosan vannak olyanok, akik nem tudják hova tenni ezt a sorozatot, nekik (is) szól a következő rövid bemutató. Maurice Leblanc író találta ki a karaktert, és közel húsz regényben és rengeteg novellában írta a róla szóló kalandokat. Úgy is lehet fogalmazni, hogy ő a franciák Sherlockja, ami nem véletlen, hiszen az író Sir Arthur Conan Doyle kortársa volt. Egy ideig tartotta magát az a nézet, hogy Leblanc a mestertolvajt egy magyar szélhámosról mintázta, de ez nem felel meg a valóságnak. Lupin karakterét egy Marius Jacob nevű betörőről mintázta, aki nagyjából 150-szer hatolt be fényűző palotákba. Nem bántott senkit, az elcsent ékszerek egy részét amolyan Robin Hood módjára a rászorulóknak adta.

Ha a pilot ismerős, az nem véletlen, mivel A Thomas Crown-ügy juthat róla az eszünkbe, amelyet meg valószínűleg az eredeti regények ihlettek. Az első részt Louis Leterrier rendezte, aki olyan produkciókat álmodott vászonra, mint a Hihetetlen Hulk vagy a Szemfényvesztők.

Történetünk főszereplője Assane Diop, aki az apjával történteket szeretné megbosszulni egy gazdag családon. Egy több millió dollárt érő nyakláncot szeretne ellopni, de ahogy az lenni szokott, az akció bonyodalmakba ütközik.

A sorozat nem tipikus adaptáció, hiszen egyrészt a jelenben játszódik, másrészt Lupin inkább amolyan motivációforrásként és ötletgazdaként jelenik meg. Diop a regények olvasásának hatására válik tolvajjá. A Netflix-feldolgozás nagyban támaszkodik Leblanc: Az úri betörő című művére, többször is utalnak a sorozat készítői erre az alkotásra.

Sy rendkívül jól hozza a karakterét, azon kívül, hogy vág az esze még a testfelépítése is megvan ahhoz, hogy hitelessé tegye az akciójeleneteket. A sorozat akkor igazán szórakoztató, ha nem vesszük teljesen komolyan. A realitását tekintve ugyanis pengeélen táncol, a készítők néha átestek a ló túloldalára. Értem én, hogy a modernkori Lupin egy szuper mestertolvaj, de néha olyan hihetetlen dolgok történnek, ami után csak pislogunk. Ilyen természetesen a börtönös rész, de a modern kor technikai vívmányait is elfelejtették beleszőni a történetbe. Ami „Lupin idejében” működhetett, az 21. században nem igazán. Ezen egyébként még átsiklottam volna, de a sorozat záró epizódjának vége nettó logikátlanság, ekkor már hangosan felszisszentem. A parton kb. 10 percig sétálnak és beszélgetnek a szülők, a vonaton őrizetbe vett fószert ez idő alatt bevitték az őrsre, majd kiengedték, és megtette az utat.

A logikai bukfencek és irrealisztikus megoldások ellenére a Lupin ugyanakkor rendkívül szórakoztató, ráadásul az öt epizódos formátuma tökéletes a darálásra. Sy továbbra is nagyon szimpatikus, és azt vettem észre, hogy az Életrevalók óta látszólag egy napot sem öregedett. Nem titok, hogy az ötödik résszel nincs lezárt történet, és bár a Netflix nem erősítette még meg a folytatást, szerintem biztosra vehetjük, hogy tovább élvezhetjük Lupin, illetve Diop kalandjait.

A Lupin a Netflix műsorán található, magyar felirattal.

A trailer: