Hubie, a halloween hőse. Ismert arcok, vállalhatlan végeredmény

Szerdai premiert kapott a Hubie, a halloween hőse, amely a Netflix és Adam Sandler újabb közös projektje. Az Uncut Gems után azt gondoltam, nincs lejjebb, és majdnem tévedtem.

Elöljáróban elmondanám, hogy Adam Sandlerrel nincs nagyobb gondom, amit képvisel, azzal annál inkább. Úgy gondolom, hogy 2020-ban el kellene felejteni az ostoba fingós, szarós, hányós, testnedves poénokat, mert egészen egyszerűen vállalhatatlan egy bizonyos szint fölött. Ráadásul Adam Sandlernek vannak kifejezetten vicces filmjei, olyanok is, amelyek a műfajban maradandót alkották (legalábbis nekem). Ilyen az Ötven első randi vagy a Apafej, és a Férf és férj is kimagaslik szerintem, bár abban a kreatív magyar nyelvnek is szerepe van.

Egy ideje ugyanakkor elméletileg vígjátékokat csinál Adam Sandler, de egyiken sem tudtam mosolyogni. Kicsit reménykedtem, hogy az Uncut Gemsben megmutatja, hogy azért nem annyira vészes, de harminc percig sem bírtam a folytonos vinnyogását.

Ezek után itt van Hubie, a halloween hőse, amit azért vállaltam be, mert senki sem jelentkezett rá, de úgy gondoltam, egye fene, hátha most majd vicceset láthatunk tőle. Hát nem.

A hivatalos leírás szerint Hubie Dubois hiába tesz meg mindent szeretett szülővárosáért, a massachusettsi Salemért és annak legendás halloweeni ünnepségéért, mégis gúnyt űznek belőle a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Idén azonban valami nem stimmel a városban, és Hubie feladata lesz megmenteni a halloweent.

Az Adam Sandler által alakított Hubie valamilyen oknál fogva kicsit flúgos, mintha a Vizes nyolcas Bobby Boucherjét látnánk, csak éppen egy generációval később. Mert az igazság, hogy bár hihetetlen, de Adam Sandler 54 éves már. Talán elfelejthetné a bugyuta karaktereket, és a hasonló filmeket, mert ez egyre vállalhatatlanabb.

A film tele van a szokásos adamsandleres, erőltetett poénokkal, amelyeket már minden alkotásában láthattunk, és rendkívül unalmas. A Hubie, a halloween hőse tényleg karcolja a vállalhatatlan kategóriát, és ezen a más, nívósabb alkotásokra való kacsintgatás sem segít. Kifejezetten aggodalmasnak gondolom, hogy egy szemmel láthatóan szellemileg visszamaradott embert szívatnak 100 percen keresztül; mindezt 2020-ban.

A film egyetlen pozitívuma a szereposztás, ami csak azt jelenti, hogy feltűnnek olyan arcok, akiket felismerünk. Szóval néhány C-kategóriás színész, akik épp ráértek egy kis színvonaltalan haknira. Ott van Ben Stiller, Kevin James, Steve Buscemi, Julie Bowen, Ray Liotta, Shaquille O’Neal, és a hasonló vígjátékok állandó résztvevője, Rob Schneider sem maradhatott ki. Egyedül Noah Schnapp részvételét nem értem, a Stranger Things egyik kulcsfigurája ennél jóval többre hivatott szerintem. Én tényleg nem értem, hogy a színészek mit gondoltak, tudták egyáltalán mire vállalkoznak?

Aki szereti ezt a fajta “humort”, ők valószínűleg nem fognak csalódni, de elgondolkodtató, hogy olyan filmet néztem meg, amely vígjátéknak van titulálva, de egyszer sem mosolyogtam, sőt inkább kínosan feszengtem a fotelban. Ez nekem volt kellemetlen. Elképesztő, hogy rengeteg zseniális produkció van a Netflixen, amelyek közül több még csak magyar feliratot sem kap, és jön ez a borzadalom, és azonnal szinkronosan kapják az előfizetők…