Ryan Murphy szériája túlságosan bátortalan, így nem tudja kihasználni a benne rejlő potenciált, ennek következtében egy idő után érdektelenné válik. Kritikánk a Netflix új minisorozatáról.

Quentin Tarantino tavaly nyáron hatalmas sikerrel mutatta be a filmezés fénykorát. Ez alkalommal Ryan Murphy sem fogta vissza magát, ő is elkészítette a maga kis hollywoodi történetét, csak ez épp nem a ’60-as évek végén, hanem a II.világháború után játszódik. A Netflix minisorozata nem is okoz csalódást, azonban Rick Daltonék története sokkal magával ragadóbb volt, mint Rock Hudsonéké.


Jack, a veterán katona hatalmas álmokat dédelget, és minden vágya, hogy Hollywood egyik nagy sztárja legyen. Kap egy állást egy különleges benzinkúton, ahonnan aztán be tud jutni az álomvilág eddig számára zárt kapui mögé. Megismerünk három további feltörekvő, tehetséges fiatalt, egy meleg rendezőjelöltet, egy afroamerikai és homoszexuális forgatókönyvírót és egy színes bőrű lányt. Nyilván a korszellem miatt mindannyian hátrányból indulnak, hiszen azért egy olyan korról beszélünk, amikor nemcsak a filmiparban, de az élet minden területén hátrányt jelentett még az Egyesült Államokban (is) , ha az illető színesbőrű, vagy éppen homoszexuális volt.


Ryan Murphy sorozata példamutató őszinteséggel beszél erről az időszakról, az elfogadás hiányosságáról, a politikai hátrányokról, a filmvilág hátteréről is fest egy mocskos képet, melyben az erkölcs nem kapott semmiféle szerepet. Ezt a rideg és hamis fényekkel tarkított történetet különleges karakterekkel meséli el Murphy, akik mindegyike egy feltörekvő sztárpalánta, és a széria első felében meg is tennének mindent, illetve meg is kell tenniük mindent a sztárrá váláshoz, ám ez közel sem olyan egyszerű.


 Az első négy rész igyekszik prezentálni, hogy mennyire nehéz érvényesülni ebben a világban, mennyi megalkuvással jár mindez. A széria nyitóepizódja a maga bátorságával sokat ígér (kiegészülve a szürreális intróval, ami hangulatilag és zene tekintetében is teljesen elüt a sorozattól ami azért is kár, mert egy jó opening megalapozhatja a néző hangulatát.), ám később egyre inkább válik tartalmatlanná, vontatottá a széria. Ráadásul Murphy később ellentmondásokba is ütközik, hiszen egy ideig a realizmusra épít, később azonban nagyobb teret enged a fantáziának, ezáltal azonban a sorozat elveszíti a fókuszt.



 Szerencsére a színészek remekül oldják meg a rájuk bízott feladatot, a casting kivétel nélkül pazar, ahogyan Murphy a dialógusok téren is kitett magáért. Ahogy Tarantino, vagy éppen Guy Ritchie is a dialógusokkal igyekszik hatni a nézőkre, úgy Murphy is ezzel próbálkozik, még akkor is, ha nem ér fel Tarantinohoz…nos, ebben SEM. Az a baj a Hollywood című sorozattal, hogy rendkívül bátortalan, így pedig nem tudja kiaknázni a benne rejlő potenciált. Emiatt ellaposodik, politikai nézőpontja is hamar unalmassá, önismétlővé válik.


Összességében a kihagyott ziccert sajnálhatjuk a sorozattal kapcsolatban, pedig Ryan Murphy számára minden eszköz adott volt, de ő inkább csak a kötelezőt hozta, egy magát bátornak mutató tündérmesét. Ez pedig egyszer elmegy, de nem sajnáljuk, hogy nincs több része.


5/10
Írta: Kristóf József

281 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>