AJ és a királynő – Kritika
RuPaul André Charles (színész, modell, író, énekes-dalszerző, producer, drag queen előadóművész) amerikai, Emmy-díjas műsorvezetőt úgy vélem, sokaknak nem kell bemutatnom. Azok számára, akiknek mégsem ismerős a közel hatvan éves „Mamma Ru”, hadd adjak némi támpontot. 2009-től sugározzák világszerte a „RuPaul – Drag Race” címet viselő valóságshowt, amelyben elképesztően tehetséges nőimitátorok, különböző tematikájú feladatokban (pl. estélyi ruha készítés mindenféle anyagból és kellékből, címlap fotózás, ismert személyek parodizálása, playback párbaj) mérkőznek meg egymással, a 100 ezer dolláros fődíjért. Szóval, ezt a rendkívül sok humorral fűszerezett, szüntelen népszerűségnek örvendő – immár a 13. évaddal induló – show műsort vezeti RuPaul.
Michael Patrick King (Will és Grace, Szex és New York I-II) rendező, forgatókönyvíró, producerrel közösen alkották meg az AJ és a királynő (AJ and the Queen) címet viselő vígjáték-sorozatot. A Netflix égisze alatt készült komédia széria január 10-én startolt el a platformon, természetesen RuPaul-lal a főszerepben. Ő alakítja ugyanis Robertet, aki töretlen sikerű nőimitátorként („Ruby Red”) dolgozik egy éjszakai klubban, és aki épp most készül megvalósítani élete álmát azzal, hogy saját klubot vásárol, méghozzá abból a pénzből, amelyet az eltelt évtizedek alatt kuporgatott össze. A problémák akkor kezdődnek, amikor a párjával (Josh Segarra) közös számláról eltűnik a szórakozóhely megvásárlásához szükséges 100 ezer dollár. Robert legjobb barátjával, a vak Louis-szal (Michael-Leon Wooley) feljelentést tesz a rendőrségen. Ekkor derül ki, hogy a párja, aki azóta persze kereket oldott, egy körözött, profi szélhámos, akinek Robert nem az első áldozata. Egy meleg rendőrtiszt (Matthew Wilkas) segíti a nyomozást, ám a helyzetet tovább bonyolítja, hogy Rubyt várják a világot jelentő – csillámporos – deszkák, ugyanis nyolc hetes turnéra kell indulnia Amerika szerte a jó öreg, 1986-os Ford Econoline kisbuszával. Nem is sejti, hogy potyautasa (Izzy G. – Isabella Gaspersz) is akad majd az út során, ahogy azt sem, hogy hamarabb fog találkozni jóképű svindlerével, mint ahogy azt gondolná. És ahogy az általában lenni szokott, minden elkövetőnek van egy tettestársa, így ez itt sincs másképp. Lady Danger (Tia Carrere) Damien szövetségese, akik minden erejükkel azon vannak, hogy megszabaduljanak az összetört szívű Roberttől…
Tíz részt kaptunk az első évadban ebből a komédiából, és én összefont ujjakkal fohászkodom a folytatásért, ugyanis ennyit, és ilyen intenzíven talán a Sex Education, vagy a The End of the F***ing World óta nem nevettem. Zseniálisan megírt dialógusok, tűpontos reakciók, briliáns alakítások jellemzik, amelyek garantálják a patakokban hulló örömkönnyeket. Kezdjük is az abszolút kedvencemmel, Louis-szal. Már a megjelenésében is (jóindulatú) mosolygást vált ki, amelyet gesztusai, kedvesen esetlen mozdulatai, és az utánozhatatlan, színesbőrű „dívákra” leginkább jellemző, egyfajta „pattogó”, hatalmas amplitúdókat bejáró dialektusa csak tetéz. Azonnal elragadja szimpátiánkat, és megrázza belső kis „kívánságfánkat”, hogy mi is legalább egy olyan vicces, hű barátra tehessünk szert az életünkben, mint, amilyen ő. Emmy – és – Golden Globe-díjat Michael-Leon Wooley-nak! Nagyon megérdemelné. Épp úgy, mint a 11 éves Isabella Gaspersz, aki a kis AJ-t alakítja. A szemtelenség szórakoztató netovábbjait látjuk megelevenedni jelenetei által, mindaddig, amíg olvadozni nem kezd az a bizonyos jég, ami eddig a kis szivét –megedzve- körbevette. Gyors észjárású, intelligens, a zord körülményekhez, és a kegyetlen élethelyzethez alkalmazkodó kis túlélő ő, aki igen korán megtapasztalta, hogy az élet sajnos nem mindenkinek ugyanolyan kanállal méri a szerencsét. Játékának íve van, fokozatosan enged közel minket magához, épp úgy, ahogy azt a sorozatbéli Roberttel is teszi. Igen szuggesztív az alakítása, ritkán látni gyerekszínészek között ilyen kimagaslót. Dakota Fanning-szintű karrier utat kívánok neked, kicsi lány!
Althea Rae Duhinio Janairo (oh, te jó ég, maradjunk inkább csak az egyszerűbb, Tia Carrere művésznévnél) sokaknak ismerős lehet egy húsz évvel ezelőtti, nagysikerű sorozatból, az Elveszett ereklyék fosztogatóiból. A gyönyörű, egzotikus külsejű modell, énekes és színésznő itt kevésbé szimpatikus karakterben „tetszeleg”, mint amit tőle már megszokhattunk, ám ennek ellenére teljes mértékben hihető a törtető, simlis, pénzért bármire hajlandó, még a gyilkosság gondolatától sem visszariadó Lady Danger szerepében. Az idő vasfoga rajta is hagyott némi nyomot, ám ötvenhárom évesen azt kell, hogy mondjam, még mindig szívdöglesztően néz ki, és az ég világon semmi oka a panaszra. A Robert szélhámos szerelmét alakító, krisztusi korú, Josh Segarra méltó partnere közös jeleneteikben. Ő az, aki izgalmas átfedésekkel tárja elénk a benne élő macsós rosszfiú és az érzékeny lelkű szerelmes (meleg) férfi tipródását, akit olykor-olykor a bizonytalanság érzése ölel körbe, és egy hajszál választ el attól, hogy mindent megbánva, Robert bocsánatáért esedezzen. Ki ő, ha nem az a fajta szexuális orientációját elfogadni képtelen, vágyainak és érzéseinek gátat szabni mégsem tudó férfi, aki megszemélyesíti a világban ezrével élő, hasonló érzelmi válságon átesőket… Belső vívódásai, mulatságos férfi hisztijei, és a lelke mélyén ott szunnyadó jósága eléri, hogy szimpátiát váltson ki a nézőből, noha tisztában vagyunk galád tetteivel.
Lehetetlen, hogy egy férfi ilyen szép nő legyen, fogalmazódhat meg a gondolat, a drag queenek világában nem járatos nézők elméjében, ám erre RuPaul már az első képkockáknál rácáfol (itt jelen esetben) Ruby Red-ként. Egy közel két méteres, káprázatos „csoki Barbie” ő, aki ékes bizonyítéka az emberi sokszínűségnek, és a tehetségnek. Nem beszélve arról, hogy idén lesz 60 éves. A nevével fémjelzett showműsorban gyakran pikírt, és olykor már-már rideg, de természetesen végtelenül humoros a fellépése, itt viszont egy lágyabb, emocionálisabb, talán nagyobb tömeg számára szerethetőbb karakterben mutatja meg miért is imádja őt Georges LeBar (a való életben ő a férje), és immáron talán az egész világ. Noha ez a sorozat is telis-tele van stúdió jelenettel, értékéből mit sem von le. Jól példázza, hogy nem feltétlen kell nagyon sok pénz, rengeteg külső helyszín, vagy akciójelenetek sora egy sikeres produkcióhoz, ha mindenki szívét-lelkét, tálentumát beleadja a munkafolyamatba, jó az alapsztori, vannak benne izgalmas karakterek, zseniális főszereplők, és tökéletes epizódszereplők (Jo Farkas, Jane Krakowski, Adrienne Barbeau, Mario Cantone, Tim Bagley), vagy épp zamatos ízként olyan dívák világslágerei, mint Diana Ross, Cher, Tina Turner, Dolly Parton, vagy épp Cheryl Lynn. Egyszerű, mégis nagyszerű ötlet volt a RuPaul – Drag Race showműsor néhány évadából szereplőket beemelni a filmsorozatba. Chad Michaels (Cher imitátor) és Timothy Wilcots ebből az érából kifejezetten üde színfoltjai lettek a szériának. Tudom, hogy sokan választják a szinkronos verziót, de én továbbra is az eredeti hangsáv mellett korteskedem, hisz’ a menüből magyar felirat is társítható, és higgyétek el, klasszisokkal jobb élményt nyújt. Persze a döntés a ti kezetekben van…
És ami a legfontosabb: az AJ és a királynő sokszor szórakoztatóan könnyed, olykor pedig drámai hangvétellel tanít minket elfogadásra, szabadít meg minket előítéleteink egy részétől, szemlélteti az emberi kedvesség, a segítőkészség, a szeretet és a humor szükségességét, hangsúlyozza a barátság és a megbocsátás fontosságát, edukál a toleranciára, valamint rávilágít arra, hogy talán nem is különbözünk egymástól annyira, hisz végtére is mindannyian „drag-ben vagyunk”, legyen az illető postás, légiutas kísérő, ápoló, benzinkutas, ellenőr, vagy épp szakács. A „csomgolás” alatt pedig mi magunk vagyunk: az esendő ember. Élni, és élni hagyni…
És ne feledjétek, van egy csodálatos érzés a világban, amely nincs korhoz, nemhez, vagy bármiféle hovatartozáshoz kötve, amelyhez mindenkinek ugyanolyan joga van, és ami bárkire, bármikor, bárhol rátalálhat. Ez a szerelem. Becsüljétek meg!
10/9
Írta: Aleva Zoli
444 megtekintés.
0 comments