Giccses közhelyparádé- Kritika a Let It Snow című filmről

A Netflix legújabb karácsonyi kalandjában az a legjobb, hogy hamar elfelejtjük.

Felettébb érdekes megfigyelni, hogy mennyiben változtak meg a fiatalokról szóló filmek az elmúlt két évtizedben. A zsánér alapműve nyilvánvalóan az az Amerikai Pite(bár ezt megelőzően készültek egészen kiváló darabok, pl: a Nulladik óra), amelyet egy pillanatig sem lehetett komolyan venni, cserébe viszont legalább nem is próbált belőlünk érzelmeket kiváltani. Stiflerék kalandjai elképesztően sikeresek lettek, a következő években menetrendszerűen érkeztek is az altesti humor oltárán áldozó filmek. A 2000-és évek közepén aztán a coming of age- filmek némileg megváltoztak, előtérbe kerültek azok az alkotások, amelyekben két fiatal őrjítő módon szeret egymásba. A szerelmesek ezekben a filmekben vagy teljesen más érdeklődési körrel rendelkeznek, vagy a családjaik ápolnak rossz viszonyt, esetleg a társadalmi ranglétra két ellentétes végén állnak, egyszóval valami gátja van a kapcsolatuknak. Jellemző ezekre a darabokra, hogy sohasem az a korosztály a célcsoportjuk, akikről szólnak. A középiskolások ugyanis pontosan tudják, hogy a gimi világa köszönőviszonyban sincs a High School Musicalével( igen, még az Egyesült Államokban sem), a kicsivel fiatalabbak viszont pont így képzelik el a saját jövőjüket néhány év múlva. Az újabb változás aztán egy évtizeddel később, 2010 környékén következett be, amikor is a filmesek ráeszméltek, hogy az eddig többnyire habkönnyűnek, és bugyutának titulált zsáneren belül is lehet elgondolkodtató, mély filmeket gyártani, amelyek igyekeznek megérteni a fiatalabb generációt. A teljesség igénye nélkül ilyen filmek például az Egy különös srác feljegyzései, az Egy magányos tinédzser, a Lady Bird, sorozatok terén pedig a 13 Reasons Why, vagy az Euphoria. Jelen kritika tárgya, a Let it Snow(amely egyébként a Csillagainkban a hibához hasonlóan egy John Green regényen alapszik, bár ezt a művét Green nem egyedül írta, hanem Maureen Johnsonnal, és Lauren Myracle-lel közösen)pedig pont ezen alkotásokhoz viszonyítva óriási csalódás.

A történet egy hófödte kisvárosban játszódik, ahol a karácsonyi ünnepek közeledtével mindenki elkezdi átgondolni saját magánéletét, ez pedig nyilvánvalóan komoly bonyodalmakhoz vezet majd. Megismerjük Tobint, aki halálosan szerelmes legjobb barátjába, Angie-be, ám nem meri neki bevallani. Julie felvételt nyert a Columbiára, viszont nem biztos benne, hogy itt tudja-e hagyni beteg édesanyját. Ráadásul, találkozik egyik kedvenc énekesével. Addie és Dorrie legjobb barátnők, ám nemrégiben összevesztek, utóbbi ráadásul félti a párkapcsolatát. Ahogy a fentiekből kitűnik, a film legalább négy szálon játszódik egyszerre, ezekbe pedig sikerült belesűríteni az összes tini-illetve romantikus filmes klisét. Az egész sztori tényleg olyan, mint egy bevásárlólista, amelyen a készítők rendre kipipálták a már kosárban lévő elemeket. Nincs a filmben egyetlen figyelemre méltó fordulat, sőt párbeszéd sem, a dramaturgia patikamérlegen lett kiszámítva, a végén pedig természetesen jön a menetrend szerinti happy end.

A történet mellett a karakterek terén sem vállal túl nagy kockázatot a film, mindenki két-három, jól elkülöníthető jellemvonással rendelkezik, és senki nem mozdul előre egy tapottat sem a cselekmény előrehaladtával. Épp ezért lenne nehéz bármit is mondani a színészekről, nem igazán volt lehetőségük kibontakozni.

A megvalósítás is illeszkedik a film koncepciójához, rengeteg karácsonyi jelmez, a háttérben ikonikus popslágerek szólnak, de ebben nincs is semmi meglepő.

Nem haragszom igazából erre a filmre, csupán furcsállom, hogy egy ilyen alkotás 2019-ben elkészülhet. Néha tényleg felvetődik bennem a kérdés, hogy a Netlixnél vajon mi a koncepció a filmek terén? Nyilván, jön az év végén néhány nagyágyú, de afölött a tény fölött nehéz szemet hunyni, hogy a szolgáltatásban nézhető, saját gyártású filmek döntő többsége alulról karcolja a nézhető kategóriát. Ráadásul, karácsonyig rengeteg ilyen tematikájú produkció jön, ha pedig ezek mind ezt a minőséget képviselik majd, akkor sok fejfájás vár még ránk a hátralévő egy hónapban.

Értékelés:.4/10

Vigh Martin

302 megtekintés.

Megosztás: