Vártam nagyon ezt a filmet, ami mindig veszélyes. Az első kilencven percben nem gondoltam volna arra, hogy rossz szájízzel fogok róla írni, pedig most éppen ez történik. 

A Fontos vagy nekem (I Care a Lot) alapvető felállása is elegendő ahhoz, hogy ne tetsszen mindenkinek. Nincs jó és rossz, vagyis a klasszikus felállás, nem lehet drukkolni senkinek. Vannak olyan filmek vagy sorozatok, ahol tudjuk, hogy a főszereplő “rossz”, de mégis tudunk vele azonosulni. Elég csak a Dexterre gondolni, de a Birmingham bandájától kezdve a House of Cards-tól a You-ig rengeteg produkcióban szerepelnek negatív főhősök, akikért azonban tudunk szorítani. 

Marla Grayson karaktere nem ilyen. Ő és partnere idős, tehetetlen embereket vernek át a rendszert kihasználva, hogy aztán vagyontárgyaikon túladva busás haszonra tegyenek szert. Bicskanyitogató a metódus, és megmondom őszintén, már az elejétől kezdve frusztrált, hogy ilyen egyáltalán bárkinek az eszébe jut. Az igazságtalanság szinte fizikai fájdalmat okozott. Marla és üzlettársa/barátnője, Fran aztán rossz személyt vesznek a gondnokságuk alá, és beindul az úgynevezett bonyodalom. Ez abból áll, hogy Jennifer Peterson nem az, akinek kiadja magát, és szoros kapcsolatban áll az orosz maffiával. 

Rosamund Pike elképesztő tehetség, ezt már többször bizonyította, számomra a Holtodiglanban nyújtott felejthetetlent, és tulajdonképpen ő, vagyis a karaktere azt folytatja, amit “ott abbahagyott”. Szerintem több párhuzam is felfedezhető a Fontos vagy nekem és a Holtodiglan között, néha deja vu érzésem volt, és nem csak a közös főszereplő miatt. Pike magabiztosan hozza a kvázi erkölcsi hulladék szociopatát, a többieknek nem nagyon marad tér. Nem véletlen, hogy Golden Globe-ra jelölték ezért, elképesztően erős a játéka. Mellette is vannak pedig kiváló színészek. Számomra Dianne Wiest volt még magával ragadó, de Eiza González és a jó öreg Tyrion Peter Dinklage sem lóg ki nagyon, bár utóbbinál nem ártott volna egy kis karakterábrázolás, mert fogalmam sincs, hogy miért kellene volna tőle tartani. 

De nem ez a legnagyobb baj a filmmel, hanem hogy hemzseg az olyan hibáktól, amelyek miatt nagyon hamar megkaphatja a rossz jelzőt. Az első kilencven perc számomra nagyon erős volt, magával ragadott, és élveztem. Bár bicskanyitogató volt Marla Grayson karaktere, úgy éreztem, hogy haladunk valamerre, hogy ez valami új. Néha szórakoztatott, néha ökölbe szorítottam a kezem, néha elmosolyodtam, de a vége csalódást keltett. Az utolsó fél órában nagyjából mindent és mindenhol elrontanak, amit csak lehetett. Logikátlanság, lehetelten helyzetek, átgondolatlan történések és túlélések, és nem arról van szó, hogy legyintesz egyet, hogy “hát ez csak film”, hanem rendesen felbosszant, hogy egy ennyire jól induló filmet, ennyire jó színészekkel hogyan lehet ennyire elrontani. A Fontos vagy nekem a végére eléri, hogy valóban idegesítő legyen, és már örüljünk, hogy befejeződik. Még akkor is, ha az utolsó jelenet tompítja kicsit a film bugyutaságából fakadó érzést. Kár érte. 

A fontos vagy nekem a Netflix kínálatában található, magyar szinkronnal.

A film előzetese:

2083 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>