Izgalmas premisszával jelentkezett a Netflix legújabb olasz filmje, a megvalósításba azonban annyi hiba csúszott, hogy szinte lehetetlen élvezni az alkotást. Spoilermentes kritika.

A sportfilm is alapvetően azok közé a zsánerek közé tartozik, melyeknek viszonylag kötött a szabályrendszere. Adott a szegény kisfiú (szinte népmesei királyfi) , aki mindent feláldoz karrierje oltárán, ám végül a legfontosabb meccsen ő rúgja a győztes gólt. Persze ennek a filmes műfajnak is vannak különböző leágazásai, szubzsánerei, említhetjük például azokat az alkotásokat, amelyek a sportvilág egy érdekes szegletének kulisszáit mutatják be (például a draftrendszert bemutató az Újoncok napja, melyben a fájdalmasan fiatalon elhunyt Chadwick Boseman is szerepel, vagy a statisztikai mutatókon alapuló játékospolitikát tökéletesen taglaló Pénzcsináló), vagy azokat, melyek inkább a játék társadalmi vonulatára helyezik a hangsúlyt.  Jelen film kapcsán két alkotás jutott eszembe (Sunderland ‘Till I Die és Friday Night Lights), amelyek a Netflix premierjéhez hasonlóan a szerény körülmények között élő társadalmi rétegek sporthoz való viszonyát, illetve magának a sportnak a közösségformáló erejét mutatják be. Amíg azonban ezek mindezt ízléssel, arányérzékkel és erős alkotói koncepcióval teszik, addig Francesco Carnesecchi (aki egyébként saját korábbi rövidfilmjét bővítette egészestés alkotássá) produkciója a jó alapötletéhez olyan stílusban és megközelítésmódban is széttartó eszközöket választott, melyek alapjaiban rombolják le a film koherenciáját.

Fontos meccsre készül Róma külvárosának csapata, közvetetten pedig a szurkolók, a játékosok egy része is. Míg a pályán a bajnoki elsőség a tét, addig a lelátón van, aki szó szerint az életéért küzd, míg mások az egzisztenciájukat, a családjukat féltik. Bár rengeteg karakterrel dolgozik a film, Antonio lesz az abszolút főhős, az események katalizátora. A csapat kapitányaként nyilván nagy súly nehezedik a vállára, apja azonban egy fontos kéréssel fordul hozzá. A férfi elvesztette az állását, így kulcsfontosságú, hogy megkaparintsa a fogadásból befolyó összeget, ehhez azonban az kell, hogy a fia csapata elveszítse a mérkőzést.

La partita - Film (2018) - MYmovies.it

Már a fenti premisszából is látszik, hogy nagyon jó alapötlettel rendelkezik A meccs című alkotás, épp ezért kifejezetten fájó, hogy gyakorlatilag semmit nem sikerült kihozni ebből az elgondolásból. A karakterek esetében még a felszínes jelző is túlzó, megkapjuk a link, alkoholista edzőt, aki csak egy-egy kiadósabb ordítás erejéig foglalkozik a csapatával (bár az ő esetében az kifejezetten hiteles volt, hogy egy elve van, de ahhoz az utolsó pillanatig, a teljes reménytelenség állapotáig ragaszkodik). Rajta kívül fontos szerepet kap még a csapat egyik szurkolója, aki maga is anyagi gondokkal küzd. Ő lesz az, aki leginkább elindul a lejtőn, akinek maga az élete is veszélybe kerül. Ha eddig nem is volt egyértelmű, ezen a ponton már érezhető, hogy a futballmérkőzés ebben az esetben magának az emberi életnek az egész alkotáson végigvonuló allegóriája (itt eszünkbe juthat a Két félidő a pokolban című klasszikus). Ezzel a szállal az a gond leginkább, hogy nem sikerült kellően ízlésesen meghúzni a határvonalat, így a film második fele már sokszor átcsap hatásvadászatba. Antonio szálában is hatalmas volt a potenciál, és ezen a ponton érzékelhető talán egyfajta kikacsintás, fricska az olasz valóság felé (bár a magyar futballközegben is pontosan ennyire ülne mindez), azonban a karakter nem kap kellő árnyalást, ennek egyik oka, hogy az egyébként is szűkös játékidővel logikátlanul bánik a rendező, hiszen ahelyett, hogy a néhány fő karakternek adna plusz réteget, folyamatosan újabb és újabb karaktereket hoz be a filmbe.  Emellett pedig az idősíkváltás eszközét is túl-, valamint rosszul használja a rendező. Pedig jó kezekben ez kifejezetten jól szolgálja a karakterépítést (A felolvasó című film, hogy más példát ne említsünk), hiszen közvetlenül láthatjuk, hogy a múltbéli cselekedeteknek, döntéseknek milyen hatása van a jelenre. Itt viszont a struktúra problémái miatt ez csak egy zavart kuszaságot hoz mind a nézők fejében, mind a karakterek életében. A színészek pedig természetesen küszködnek ezekkel a szerepekkel, így is kirajzolódik azonban egy skála, a közepes alakítások mellett ugyanis kapunk rossz, túltolt, túlgesztikulált színészi teljesítményeket is.

A képi világ-a fentiek függvényében talán nem meglepő módon-szintén igen didaktikus, megkapjuk a szokásos lassításokat és közeliket, és néhány érdekes választás is van, azonban ezek sem szolgálják igazán sem a karakterek építését, sem a a történet előrehaladását. A meccs című alkotás tehát egy jó alapötlet többségében didaktikus és elnagyolt megvalósítása, amiért nagyon kár, mert rengeteg érdekes dilemma bújik meg a mélyén, a megvalósítás hiányosságai azonban olyan vastag réteget alkotnak ezek fölött, hogy szinte alig látni őket.

Értékelés: 5/10

Képek: Mymovies, Comingsoon

671 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>