Szerdán landolt a Netflix új youngster sorozata.
A semmiből robbant be a Stranger Things és a Ki***tt világvége alkotóinak vadonatúj sorozata, az Ez így nem OK című tinidráma, ami első ránézésre akár egy End of the fucking world- remake is lehetne, azonban megspékelték főhősünket egy kis telepatikus szuperképeséggel, így az unalmas élet mellé társul még egy nem kívánt probléma is, a szupererő, vagy valami hasonló. De vajon több lett egy két sorozatot összemixelő hibridnél az új széria, vagy megmarad a középszerűség már csordultig teli gödrében? Ennek jártunk utána.
Adott a főszereplőnk, Sidney, aki testével és egész életével elégedetlen, vagyis igazi tinédzser. Azonban édesapja nem olyan rég hagyta itt a családot, öngyilkos lett, és ez még mindig nagyon fájó dolog a lány számára. Legjobb barátnője a suli legmenőbb srácával kezd járni, ő maga pedig a szomszéd sráccal kezd el szimpatizálni. Mindehhez pedig tehát társul a telepatikus képesség felfedezése, ami szintén nem könnyű, és legfőképpen nem irányítható a lány számára.
Szóval itt egy már sokszor látott történet, egy klisés karakterrajzzal, és két olyan alkotó brigáddal a háttérben, akik az utóbbi években a Netflix, és talán a sorozatozás legjobb darabjait tették le az asztalra. Kezdjük azzal, hogy nem egy Stranger things és End of the fu***ng world- ötvözetet fogtok látni, hiszen ez a sorozat szinte teljesen olyan mint a Ki***tt világvége, és Elevenék kalandja nem feltétlenül elevenedik meg a hét epizód alatt, talán ott lelhető fel hasonlóság hogy a főhősünknek van telepatikus képessége, de közel sem tudja olyan mértékben és minőségben használni azt, mint Tizi. Talán kicsit félő is, hogy az End of the fu***ng world alkotói kifogynak az ötletekből, hogy a stílusuk csak egyszer elsüthető poén volt, mivel az egész sorozat át van itatva Elisaék kalandjának elemeivel: Nem használtak mobilt a szereplők? Itt sem fog senki. ’60-as évekbeli hangulatot teremtettünk? Teremtsünk itt is azt. Narrálták a főszereplők a történéseket? Itt is fogják. Félre értés ne essék. Ez szemernyit sem von le a sorozat értékéből, csupán egy percig sem eredeti így már, és könnyedén lehet zavaró bárki számára az effajta stílusismétlés.
A történet eleinte elég középszerűen indul, kicsit félő is, hogy unalomba fullad, azonban hamar feldobnak érdekes témákat, és a történet folytatása szempontjából mérföldkőként szolgáló eseményeket, amik kivétel nélkül működőképesek. Ráadásul a szezon csupán hét, egyenként húsz perces epizóddal operál, így nagyon könnyen és gyorsan le lehet darálni, de nem biztos, hogy választ fogsz kapni minden egyes égető kérdésedre. Ugyanis annyira rövid ez a közel két és fél óra, hogy semennyire sem sikerül kibontani a telepatikus képességet, vagy épp annak velejáróit, ez pedig kifejezetten aggasztó.
Emellett pedig itt van az is, hogy ezt az egész évadot le lehetett volna tudni két Stranger Things- hosszúságú epizódban, és még csak most indulna a sztori. És talán ezért nem lehet rá haragudni. Mert egy összességében egyszerű, de szerethető sorozat, ami viszont még nagyon kezdetleges, de egy nagyobb történt felvezetéseként igenis remekül funkcionál. A színészek kitűnő munkát végeztek, főként a főhősnőt, Sidet alakító Sophia Lillis, aki már az Az című, két fejezetből álló King- adaptációból is kivette a részét, színészként azonban itt tud igazán kiteljesedni. Ahogyan karaktere kilátástalansága is, a főhősnek megváltást képzelnénk el az első etap végére, ehelyett viszont a nagy csattanó mindent a feje tetejére állít, és rá kell jönnünk, hogy bármikor is zárták volna le ezt a sorozatot, sose lett volna nyitottabb, mint amennyire a „lezárás” után az.
Összességében tehát lehet szeretni, és gyorsan ledarálni. A Netflix esetében nem szoktunk ilyenekkel dobálózni, de most tényleg nagyon rövid, és nagyon kevés volt ez az évad. Egy misét azonban megér, és a lezárás alapján a folytatása majd többet is.
Kristóf József
7/10
Kép:Variety, Elite Daily, Decider
542 megtekintés.
0 comments