A Netflixre az utóbbi években egyre inkább jellemző a kulturális diverzitás, ennek eredményeként pedig az amerikai produkciók mellett mostanság rengeteg európai széria tűnik fel a streaming szolgáltató platformján. Ezek közül vitán felül az egyik legsikeresebb a spanyol „Élite“, amelynek második évada szeptember 6-án debütál majd. Ennek felvezetéseként most az első évadról írt kritikánkat olvashatjátok. Spoilermentesen.

A sorozat egy magániskolában játszódik, ahová leginkább a gazdasági és politikai elit képviselőinek gyerekei járnak. Történik azonban egy szerencsétlen baleset, amelynek következőben a város egy másik iskolája működésképtelenné válik, ennek következtében néhány, anyagilag kevésbé kivételezett helyzetben lévő gyerek is lehetőséget kap arra, hogy az elit oktatási intézménybe járjon.Ez pedig bonyodalmak sorához, végül pedig egy tragédiához vezet majd. 

A széria végig két műfaj, a dráma és a krimi között egyensúlyozik, én azonban azt éreztem, hogy a készítők egyértelműen az előbbi mellett tették le a voksukat, a megszokott „Ki a gyilkos“ kérdés csak az utolsó két részben vált hangsúlyossá. Ennek oka pedig az, hogy az alkotókat nem a gyilkosság ténye, vagy az elkövetés módja érdekli, hanem sokkal inkább a kiváltó okok.  

Az a feszültség, és elfojtott düh, ami a bűntetthez vezet, az első epizódtól érezhető. Az új diákok ugyanis teljesen felborítják az iskola végletekig konvencionális életét. Az addig hermetikusan elzárt burokban nevelkedő gyerekek ugyanis nem tudnak mit kezdeni az új jövevényekkel. Elcsépeltnek hangzik, de tényleg két világ találkozásáról van szó. A sorozat ezenkívül igyekszik kitérni  a legtöbb égetően aktuális témára, ezek közül szerintem egyértelműen a muszlim lány történetszála sikerült a legjobban. 

A kitűnő történet azonban mit sem érne érdekes karakterek nélkül, szerencsére, ezekből sincs hiány, a figurák külön-külön és párban is működnek, az én személyes kedvenceim Guzmán és az előbb emlegetett Nadia voltak. A színészek is korrekt alakítást nyújtanak, egyedül a Lu-t alakító Danna Paolát éreztem helyenként túl soknak.A sztori szintjén egy dolog zavart csupán, mégpedig az a bizonyos szerelmi háromszög. Véleményem szerint elcsépelt és felesleges volt. Pont elég drámai az, ha valaki most szabadult a börtönből, illetve ha valaki HIV-pozitív, nem szükséges ezeket az embereket még egy szerelmi háromszögbe is beleerőltetni.

Van tehát egy  nagyrészt kiváló történet, egy sor remek karakter, a megvalósítással azonban már voltak problémáim. A beállítások sokszor bántóan semmilyenek voltak, indokolatlanul sok a drónfelvétel, illetve ami még rettentően zavart, az a zenék használata. Túl sok volt belőlük, és nem is minden esetben passzoltak az adott jelenethez. 

Összességében azonban azt gondolom, mindenképp érdemes megnézni az Élite-t, amely egy kicsit kiforrottabb megvalósítással akár szintet is léphet a második évadra.

Értékelés: 7/10

Vigh Martin

1280 megtekintés.

Related posts:

Élite – második évad, kritika. Az első jobb volt. The Blacklist, első évad – Dráma, akció, humor és James Spader Stranger Things – 2. évad, kritika. Kiválóra sikerült a folytatás is Stranger Things – 1. évad, kritika Stranger Things, 3. évad – Kritika Stranger Things: Izgalmas és ijesztő az új évad, de nem hibátlan – Kritika (1-7. rész)