Linda Cardellini és Christina Applegate sorozata még mindig a Netflix egyik legszínvonalasabb szériája.

A gyászról- főleg nagy nyilvánosság előtt- kifejezetten kockázatos beszélni. Egész egyszerűen azért, mert a traumák feldolgozására nincsenek mindenki által elfogadott, egyszerű, sematikus módszereink. A veszteségeinkkel mindannyian másképp küzdünk meg, ám épp emiatt könnyen ítélkezünk is mások felett. Liz Feldman élete egyik legnehezebb időszakát élte, mikor megszületett a fejében a Dead to Me koncepciója, így a sorozat az író traumafeldolgozásának egyik manifesztációjaként is tekinthető. A széria épp ezért az egyik legőszintébb produktum, amelyet a gyász témakörében az elmúlt években kaptunk, emellett pedig lefegyverzően fanyar humorral mutat be egy mindent felülíró barátságot. A siker nem is maradt el, mind a kritika, mind pedig a közönség elismerte Feldman sorozatát, így jöhetett a második évad, amely szerencsére semmilyen tekintetben nem marad el a nagy elődtől. Enyhén spoileres kritika.

Az első évad egy cliffhangerrel ért véget, így itt is vesszük fel a cselekmény fonalát. Jen megölte Steve-et, ám Judy úgy tudja, hogy mindezt önvédelemből tette. Egy ideig biztosnak látszik, hogy a két nő végleg elköszön egymástól, ám az élet hamarosan ismét egymás mellé sodorja őket. Az első epizód végén aztán bekövetkezik egy olyan fordulat (elsőre számomra is légből kapottnak tűnt ez a húzás, ám Feldman írói zsenialitását mutatja, hogy ebből is képes volt egy érdekes mellékszálat kihozni), amely ismét új irányba tereli a cselekményt. Ezzel párhuzamosan pedig folytatódik a nyomozás Steve eltűnésével kapcsolatban.

A második évad bizonyos szempontból az első inverze. Míg először Judy volt az, aki sötét titkokat rejtett, most Jen kényszerül hazugságra. Ezáltal a két karakter hierarchiájában is változás történik, most sokkal inkább utóbbi hölgy van a középpontban, Christina Applegate pedig elsőrangú színészi kvalitásokról tesz tanúbizonyságot. Ebben az évadban még a korábbiaknál is nehezebb feladata volt, hiszen gyakorlatilag a teljes érzelmi skálát meg kellett jelenítenie. Jen karaktere jóval árnyaltabb lett ebben a szezonban, szembesülve tetteivel valódi önismeretre tett szert. Emellett a gyerekei is több szerepet kaptak ez alkalommal, Charlie tini-baklövései, illetve lassú ébredése, valamint Henry gyermeki ártatlansága is remekül egészítette ki a fő történetszálat. Linda Cardellini továbbra is remek Judy szerepében, bár tőle nagyjából ugyanazt látjuk, mint az első évadban. A szerelmi szála működött, és hozzá is tett a karakterhez, de például az édesanyjával való kapcsolata már nagyon elnagyoltan jelent meg. Megvoltak a kötelező érzelmi sarokpontok, de itt nem igazán sikerült mélyebbre ásnia a sorozatnak.

A széria-korunk tévés trendjeinek megfelelően-egy valódi műfaji kavalkád. Thriller, dráma, vígjáték és krimi egyszerre, ám szerencsére sohasem veszíti el a fókuszt, Feldman nagyon ügyesen egyensúlyozik a különböző zsánerek között. A groteszk és abszurd humor még mindig remekül működik, a széria őszintesége mit sem kopott, bár az kétségtelen, hogy ebben az évadban a hangvétel némileg komolyodott, ám ha ennyire erős az alapszituáció, ennyire kidolgozottak a karakterek, akkor ezek az apró stílusbeli, hangvételbeli eltolódások szinte fel sem tűnnek a nézőnek.

A Dead to Me mindezek mellett az egyik legszórakoztatóbb jelenleg futó sorozat. A tempó feszített, a két színésznő játéka lefegyverző, a párbeszédek, az éles pengeváltások remekül működnek, emellett nagyon ritka, hogy egy széria ennyire tudatosan használja fel azt a platformot, ahol megjelenik. Meggyőződésem ugyanis, hogy a Dead to Me heti bontásban nem működne ennyire jól. A készítők ugyanis tudatosan használják fel a Netflix-modellt, így minden epizód egy kisebb cliffhangerrel ér véget, így a néző ujja akaratlanul is rátéved a „következő epizód”-gombra. Egyben nézve pedig elképesztően intenzív, magával ragadó élményt tud nyújtani a sorozat.

Összegezvén tehát a Dead to Me még mindig a Netflix egyik legszórakoztatóbb, legszínvonalasabb szériája. A második évad végkifejlete alapján pedig joggal reménykedhetünk egy harmadik szezonban.

8/10

Vigh Martin

Képek: TMDb, Vulture

951 megtekintés.

Related posts:

Május 8-án folytatódik a Netflix egyik legsikeresebb sorozata, a Dead to Me Dead to Me – Évadkritika. Langyos sorozat, üde színfoltokkal. A The Walking Dead tévésorozat 10. évada elérhető Netflixen és HBO GO-n „A saját utamat kell járnom”- Unorthodox-kritika Minden jó, ha a vége jó? – The Rain (S03) – kritika Skandináv közhelygyűjtemény – The Rain (S01) – kritika