A Daybreak sorozat címét úgy sikerült magyarra fordítani, hogy jó eséllyel indulna a legrosszabb filmcím-fordítás címéért. Ha ezen felülkerekedünk, akkor azonban egész korrekt kis sorozatot kapunk, és végül is ez a lényeg.
A széria szórakoztató, de sajnos nem eléggé, ugyanis a Netflix elkaszálta, így nem készül második évad belőle.
Poszt-apokaliptikus témája ellenére a széria inkább a vígjáték és a coming of age kategóriájába sorolható.
A történet főszereplője Josh, az átlagos (bár magát lúzernek tituláló) 17 éves srác, aki megszállottan keresi barátnőjét, Sam-et. Hogy miért nem találja a lányt, arra néhány ötletes flashback után választ kapunk: a kisvárosban több nukleáris bomba landolt, ami furcsa módon csak a gyereket hagyta életben, a felnőttek pedig zombi szerű „ghoulikké” váltak. A gyerekek nagyrészt csoportokba, vagyis a suliban már látott klikkekbe tömörültek, és felosztották egymás közt a város területét. Josh azonban magányos farkasként győzi le az ellenségeit, miközben kutatja Sam-et. Elkerülhetetlen, hogy a már fél éve tartó útja során ne találkozzon más kívülállókkal, akik hozzá hasonló elveket vallanak. Itt jön képbe a tíz év körüli mini-zseni, Angelica, és a suli egykori nagymenő sportolója Wesley is. Eközben rengeteg kalandban lesz része, egyre jobban megismerjük a csoportokat, visszatekintünk a gimis évekre. Josh új barátokat is talál, de sokszor döntenie kell, ki az akiben igazán megbízhat, hiszen ellensége is akad, az egyik legerősebb klán vezére, Turbo személyében. Az utolsó részben egy nagy összecsapásra is sor kerül a klikkek, a főgonosz és a zombik közt. Nincs okunk panaszra, nem fogunk unatkozni a 45 perces részek alatt.

A jó történet és stílus mellett a karakterek is jól sikerültek, vagyis a casting remek lett.
Josh mellett mindkét fő karakter azonnal belopja magát a néző szívébe, és csak remélni tudjuk, hogy kitart barátságuk a sorozat végére, hiszen Angelica szabadszájúsága és Wesley menő szamuráj alteregója is igen jól működik. A mellékszereplők mellet sem lehet elmenni szó nélkül: a Matthew Broderik által alakított igazgató, vagy a kémia tanárnő Ms. Crumble (Krysta Rodriguez). Ami még jól működik, a jól időzített flashbackek, egy-egy szereplőre bontott történet vezetések, a vizuális effektek a graffiti- szerű firkákkal, vagy éppen a narrációk.
Személyes kedvencem az az epizód, amikor Wesley előéletét ismerhetjük meg. A narrálást nem más, mint RZA olvassa végig, aki a Wu-tang Clan tagjaként, és az amerikai hip-hop világ egyik alapköveként híresült el. Ez a rész nem csak ettől zseniális, hanem a grafikai megoldásoktól is. Mivel Wesley, mint pacifista szamuráj éli a bomba ledobása óta napjait, stílszerűen ázsiai írásjelekkel és jellegzetes rajzokkal mutatják be kalandjait. Ezek a figyelmes, és jól eltalált stíluselemek igazi meglepetésként értek, és a középszerű tini-konfliktusokat egy új szintre emelték. A sorozat nem csak szórakoztató, de rendkívül ötletes is.
A Daybreak talán egyedüli gyengesége, hogy néhány kérdésre nem kapunk választ. Miért csak az igazgató és Ms. Cruble élték túl a felnőttek közül a detonációt, miért épp ott történt a bomba támadás, és mi volt a célja, ezen kívül, még néhány megválaszolatlan talánnyal nézünk szembe, ha végig pörgetjük a sorozatot.
A coming of age vonal jól fel lett építve. Nyomon követhetjük a gimi alatt Sam és Josh kapcsolatát, vagyis Josh első szerelmét, és betekinthetünk az apjával való szomorú kapcsolatába is, ami szépen reflektál a mostani érzéseire, csalódottságára.
Néhány hibája ellenére tehát azt mondanám, hogy a Daybreaken igen jól szórakoztam. Megkedveltem a szereplőket, valamint a zombis téma sem undorítóan, hanem még éppen élvezhetően lett kidolgozva. Így karantén idején, pedig nyugodt szívvel, bárkinek ajánlom.
7,5/10 pont
470 megtekintés.
0 comments