A Netflix posztmodern animációs filmmel készült Amerika függetlenségének megünneplésére. A július 4-ei parádék minden külsőségének megjelenítése mellett az Amerika: A mozgókép mégis inkább görbe tükör a szabadság földje számára.

Amerika alapító mítosza mindössze pár száz éves. A legtöbb európai ország évezredes kultúrájával szemben kollektív eposzát is filmszalagra írták. Az Egyesült Államok közös múltja, hagyományai, értékrendje és ideológiája leginkább a western műfajában fogalmazódott meg. Az Amerika: A mozgókép anakronizmusoktól hemzsegő története ezeket a mára sztereotípiává silányodott vonásokat erősíti fel, miközben a jelen problémáira rezonál. 

Az animációs forma túlzó stilizációjának köszönhetően a kifigurázandó tulajdonságok és klisék még hangsúlyosabbá válnak. A valós történelmi személyek és események erősen ironikus változatokban jelennek meg. Az alkotók a történet és a forma tökéletes összhangjával fejezik ki a mai Amerika ideológiai káoszát és önellentmondásait, miközben a film saját sztereotípiáihoz hűen végig harsány, nagyszabású és természetesen politikailag korrekt.

Így a mindig trágár és kissé hígagyúnak is ábrázolt főszereplő, George Washington, a legjobb barátja, a kokainista, de mindig bölcs Abraham Lincoln vagy a kínai tinédzserlánnyá avanzsált Thomas Edison szándékoltan polgárpukkasztó megjelenései a koncepció szerves részét képzik. A tesztoszterontól túlfűtött akcióhősökké „nemesített” alapító atyák folyamatos számvetésre késztetik a(z amerikai) nézőket saját múltjukkal, hogy új szemszögből értelmezhessék az ország jelenlegi politikai klímáját.

Az Amerika: A mozgókép egyértelműen a XXI. század posztmodern környezetéből megfogalmazott ironikus válasz a történelemre és a kultúra fejlődésére, de (ön)reflexivitása ellenére – és éppen a felszínesség koncepcióba emelése miatt – nem képes, vagy nem is akar a problémák mélyére ásni, valódi válaszokkal szolgálni. Hiába veti Washington szemére, hogy hőstettei ellenére egy rasszista rabszolgatartó, vagy játszatja újra ironikusan a vietnámi háború eseményeit, végső konklúzióként a történet és a közvetített üzenet szintjén is káoszba fullad. 

Így az Amerika: A mozgókép filmszalagja hiába pörög mindig a legmagasabb fordulatszámon, nem képes epikus mítosszá érni. A polgárpukkasztó trágárság és a szórakoztató túlzások ellenére végső soron a sértőnek szánt poénok is eredménytelennek hatnak. Az Amerika: A mozgókép az átfogó történelmi parabola lehetősége helyett csak kreatív, ironikus gegként képes beírni magát a (film)történet széljegyzetei közé.

Lubianker Dávid

450 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>