Anne with an E- bemutató, avagy hogyan ejtett rabul egy "apró"kanadai sorozat

Moira Walley-Beckettnek köszönhetően egy újabb generáció ismerheti meg Anne történetét.

Előrebocsátom, hogy alapvetően két nagyobb egységből szeretném felépíteni ezt az írást. Az elsőben igyekszem alapvető információkat közölni a sorozatról, ugyanis sajnos azt tapasztaltam, hogy még a mi olvasóink közül is igen kevesen ismerik ezt a szériát. Később pedig a sorozat erényire térnék ki, beemelvén a szubjektumot. No de, kezdjük rögtön az elején.

A sorozat alapjául szolgáló regényfolyam szerzője Lucy Maud Montgomery, a kanadai írónő 1874-ben látta meg a napvilágot Clifton városában. Gyermekkorát egy farmon töltötte, az Anne-széria főbb karaktereit is saját fiatalkoráról mintázta. Nagyon fiatalon, már kilenc éves korában írt verseket. Szintén analógiát mutat a foglalkozása regényhősének munkájával, mindketten tanítóként dolgoztak, illetve különböző folyóiratokban publikáltak. Férjével később megromlott a kapcsolata, főleg első gyermekük elvesztése után, ez a motívum szintén visszaköszön a regényfolyamban. Életének utolsó éveiben egészsége nagyon megromlott, végül 1942-ben halt meg.

Az Anne-sorozat köteteit 1908-tól kezdődően írta, fontos azonban megjegyezni, hogy nem kronologikus sorrendben. Az első kötet 1992-ben jelent meg magyar nyelven, Szűr-Szabó Katalin fordításában. Montgomery jelentős művei közé tartozik meg a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő Emily, valamint a Váratlan utazás alapjául szolgáló A mesélő lány és az Arany út című művek.

A széria igen hamar megihlette a filmeseket, már 1919-ben készült egy adaptáció, ez követte egy 1934-es verzió, sőt később egy musical is készült a történetből. A legismertebb feldolgozás azonban vitán felül a Kevin Sullivan nevével fémjelzett sorozat, mely összesen hat epizódban meséli el Anne történetét. Bár hatalmas népszerűségnek örvend ez a verzió, sok rajongó mégis támadja, mondván, túl radikális változtatásokat eszközölt, főleg a történet későbbi szakaszában. Magyarországon mindenesetre nem nagyon van olyan, aki legalább néhány képkockát ne csípett volna el a szériából, ugyanis- a Váratlan utazással karöltve-az ünnepek egy állandó sarokpontja volt. Ebben a verzióban Anne-t Megan Follows, Gilbertet pedig Jonathan Crombie játszotta, utóbbi sajnos már nincs köztünk.

2017-ban indult útjára a legfrissebb adaptáció, a sorozat mögött kreátorként az a Moira Walley-Beckett állt, akinek a neve a Breaking Bad és a Flash and Bone kapcsán lehetett ismerős a sorozatrajongóknak. Annak idején, mikor a Netflix algoritmusa felkínálta számomra az Anne-t, nagyrészt a showrunner neve miatt adtam esélyt a sorozatnak. Az előzetesek alapján a megvalósítás gyermekdednek tűnt, a történet főbb pontjaira pedig emlékeztem a korábbi verziókból. Kissé szkeptikusan álltam tehát az első részhez, azonban a nyitó, másfél órás epizód szinte minden kételyemet eloszlatta. Moira Walley-Beckett úgy tudta megőrizni az eredeti mű szellemiségét, hogy mert változtatni, mert radikálisan mást csinálni, a szó legnemesebb értelmében adaptált.

A sorozat legnagyobb pozitívuma vitán felül, hogy milyen elegánsan képes egy alapvetően modern látásmódot és egy klasszikus alapokra építkező történetet egyensúlyba hozni. Az írók úgy képesek bevezetni a modern élet vívmányait, hogy a világ belső szabályrendszere nem sérül. Több esetben jutott eszembe a Downton Abbey, mindkét mű esetében remekül van ábrázolva, ahogy a szereplők rácsodálkoznak a világ változásaira.

A karakterek remekül építkeznek, nagyon szépen bontják a ki a kezdetben archetipikusnak induló jellemeket. Ezt kiválóan szolgálja az a fajta komótosabb tempó, időkezelés, mely jellemzi a sorozatot. Különösen látványos ez Matthew és Marilla karakterében, akiknek az írók képesek voltak valódi dilemmákat, átélhető drámát adni.

A színészek szintén fantasztikus munkát végeztek, a mellékszereplők is remekek, ám az igazi felfedezés az Amybeth McNulty és Lucas Jade Zuman párosa. Előbbinek ez az első jelentősebb szerepe, utóbbit viszont már láthattuk a fantasztikus Huszadik századi nők című filmben. Remek a kettejük közti kémia, a sorozat nagyon finoman és visszafogottan építi a kettejük közti kapcsolatot, remekül érzékelhetőek a különböző stádiumok.

Szintén óriási pozitívum a sorozat hangulatbeli szintézise, paradoxnak tűnik, hogy valami egyszerre legyen realista és kedves egyidejűleg, itt azonban ez mégis megvalósul. A társadalmi folyamatok ábrázolása mellett ugyanis a sorozat végig képes közvetíteni azt a fajta életigenlést, a körülmények ellenére pozitív világszemléletet, amely a főszereplőt jellemzi. Illetve a széria hirdeti az önmegvalósítás fontosságát, és bár nyilván ez didaktikusan hangzik, ebben a kontextusban és tálalásban egyáltalán nem érződött annak. Bár ez nem az a sorozat, melyet a szaklapok piedesztálra emelnek, és amelyért díjak egész sorát fogják odaítélni, mégis azt gondolom, hogy írók szinte példátlanul kiváló munkát végeztek. Nem tökéleteset azonban, ez a fajta egyensúlyozás tény, hogy nem mindig alkalommal sikerül, vannak nagyon kilógó szálak, a széria összértékéből azonban ez nem von le semmit.

Mindezek ellenére a harmadik évad kanadai sugárzását követően érkezett a hír, hogy a Netflixen január 3-án debütáló harmadik szezon lesz az utolsó. Ez azért is meglepő és szomorú, mert a könyvek csupán nagyon kis hányadát dolgozta fel az írógárda, rengeteg történet várt még elmesélésre. A hírek szerint a Netflix és a CBC között alakult ki konfliktus, melynek egyik fő oka a kanadai adótörvény volt, melynek értelmében előbbit nem terhelte az az 5%-os adó, melyet a kanadai gyártóknak fizetnie kell. Illetve, olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a CBC saját streaming-szolgáltatást tervez indítani, és főleg emiatt történt meg a két cég szakítása. A rajongók azóta több petíciót indítottak, a közösségi médiát elárasztották a #renewannnewithane kezdetű üzenetek. Arra persze mindig van esély, hogy a sorozatot egy másik szolgáltató veszi át, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a Netflixen legalábbis véget ért Anne Shirley története.