Ajánlás egy elfogult naplójából …

Egy sorozat, ami Ricky Gervais köré épül.

Az After life című 2019-es sorozatát nem csak rendezte, de írta is, és, mint minden ilyenben, a főszerepet is ő játssza. Gyakorlatilag az ő elméjében tehetünk egy nem túl hosszú, de annál tartalmasabb utazást 6 rész alatt.

Ricky Gervais az a rendező, akit mindenki máshonnan ismer. Valaki a Kísértetvárosból (Ghost Town), sokan a Hivatal (Office) eredeti, angol verziójából melynek szintén ő az írója és rendezője – és természetesen főszereplője is. Bizony, sokan nem tudják, de ha valaki szereti az amerikai Steve Carell- és John Krasinski-féle verziót, az Rickynek tartozik köszönettel, hiszen az egy ebből készült remake. Többen csak spamek és olcsó online magazinok fogyókúrás rovatából ismerik, ahol nagy fogyásakor előtte-utána képként használták az arcát. Közben pedig Gervais a Golden Globe 5 éven át visszatapsolt házigazdája.

Ez magában még nem lenne annyira meglepő, de az angol humoristának védjegye a sértés.A komédiának mindig is része volt valahogyan a bizonyos különbözőségek kifigurázása, de hollywoodi berkeken belül biztosan senki nem merészkedett el addig, amíg ő. Nincs olyan embercsoport vagy viselkedésforma, aminek ne ment volna még neki az 58 éves színész.  Neki sosem volt túl drága egy-egy melegekről elejtett poén, de csinált már viccet drogfüggőségről, AIDS-ről, sőt csecsemőhalálról is. De miért kérnek fel a Golden Globe vezetésére ötödjére is valakit, aki Caitlyn Jennert nem transzneműként, hanem csak egy újabb vacak női sofőrként említi?

Pontosan erre ad magyarázatot ez a sorozat. 

“Az emberiség egy fertőzés. Egy undorító, nárcisztikus, önző parazita, és a Föld jobb hely lenne nélkülünk”

… Innen kezdünk. Főhősünk, Tony egy középkorú, rémisztően átlagos kinézetű és életű újságíró, aki nemrég vesztette el szeretett feleségét, aki valószínűleg az egyetlen jó dolog lehetett az életében. Hiába maradt életben, talán még elhunyt nejénél is halottabbnak érzi magát belülről.

“Szívesebben lennék vele sehol, mint nélküle bárhol”.

Ez remekül össze is foglalja a férfi állapotát. Mióta Lisa elment sehol sem találja a helyét, jóllehet nem is keresi. A fájdalomtól önmagából kifordulva él, és semmi okot nem lát rá, hogy valaha is visszatérjen a “normális” kerékvágásba.

 A rendezőnek sikerül úgy láttatnia, hogy noha Tony viselkedik kívülállóként, sőt már-már pszichotikusan, mégis a külvilág, és a benne élő átlagos és teljesen hétköznapi emberek tűnnek frissen szabadult elmebetegeknek.
Zseniálisan mutatja be, hogy milyen őrült és beteges világot rejt a megszokott életünk és a szociális illeszkedés illúziójának mázával leöntött társadalom.Mi mutatná ezt érzékletesebben, mint egy angol kisváros, ahol süt a nap, az emberek szorgalmasan dolgoznak, mosolyognak egymásra, a dolgok pedig olajozottan működnek? Közben pedig, ha alaposabban nézzük a képet, megláthatjuk benne, ahogyan valaki nyakig érő szemétben él, valaki aranylövésre gyűjt, valaki pedig a saját anyatejéből készült desszerteket árul.

Ebbe egy normális ember is beleőrülne, hát még valaki, aki a gyász mind az 5 stádiumával egyszerre küzd.  Még Shakespeare szerint is a halál utáni ismeretlentől való félelem az egyetlen “mely a nyomort oly hosszan élteti”. De, mi a helyzet, ha valaki annyira szenved, hogy úgy érzi bármi is az, ami ezután vár ránk, már csak jobb lehet ennél földi létnél? A túlélési megszűnik ösztönnek lenni, a halál pedig inkább ígéret, mint visszatartó erő.

Az ember pedig – ahogyan Tony mondja – egyszeriben egyfajta szupererőre tesz szert.
Mivel az öngyilkosságot, mint megoldókulcsot bármikor előveheti, arra a következtetésre jut, hogy semmit sem KELL megtennie, és közben bármit MEGTEHET.  Tony ámokfutása során ugyan nem robbant felhőkarcolókat, vagy dönti be a Wall Streetet, de véres őszinteséggel beszél mindenkivel, aki csak az útjába kerül. (Azért szomorú világ az, ahol  a durva szókimondás ugyanúgy a társadalom szélére sodorhat minket, mint mondjuk a bűnözés.)

Miközben úgy halad át az életén, hogy igyekszik minden hidat és kapaszkodót felégetni maga körül, észrevétlenül mégis olyan kapcsolatokra tesz szert, amelyek elgondolkodtatják, sőt rövid pillanatokra kiragadják a gyászból és önsajnálatból. És mi az egyetlen, ami feledtetni tudja a szenvedésünket? Természetesen mások szenvedése.
Rájön, hogy körülötte mindenki küzd valamivel. Valamivel ami épp úgy gyötri őket, ahogyan őt felesége hiánya. Ezek az átlagosnak látszó, de emberségükben kimagasló emberek kövezik ki a főszereplő útját és próbálják akarva-akaratlan megláttatni vele a napfényt a felhők mögött. 

Ez a dramedy számos jelölést és díjat kapott, és a kritikusok kedvence. Pedig Ricky Gervais láthatóan mindent elkövet, hogy utálják. És a sorozatban sem tesz semmit azért, hogy megszerettesse magát. A karakterek, amikkel végigviszi a történetet nevetségesen egyszerűek: egy kövér, tehetségtelen fényképész, egy szenilis öregember, egy padon ülő nő. A helyszín teljesen jellegtelen: egy állott kisváros, benne egy olyan újság szerkesztőségével, amit jórészt macskaalomnak használnak.  A történet is átlagos: egy gyászoló férfi próbálja átvészelni a mindennapokat. De az az Élet, amivel megtölti őket, az utánozhatatlan! Az a rengeteg emberi gyarlóság és tökéletlenség, ami azzá tesz minket, akik vagyunk. Mindig elbukó, de mindig újra talpra álló bohócok. 

És ami a legfontosabb, az a humor, amivel összefogja a sorozat minden pillanatát. Ami talán érdemessé teszi az összes szenvedést. Persze nem akarunk olyan közhelyekbe bocsátkozni, hogy a legigazabb gyöngyöket a legmélyebb tengerek mélyén találjuk. Nem is fogunk. De így van. A rendezőnek ezalatt a hat rövid epizód alatt többször is sikerül elérnie, hogy az ember elfelejti, hogy a sírás vagy a nevetés miatt kezdtek-e potyognak a könnyei. 

Egyedül a évadzáró részben érezni nüansznyi fókusztévesztést, mintha csak produceri nyomásra került volna bele az a happy end, de ezt leszámítva a sorozat végig hiteles, valóságos és fájdalmasan vicces tud maradni minden erőltetés nélkül.  A méretes rajongótábor nagy örömére pedig nemsokára, április 24-én érkezik a sorozat második évada a Netlixre.

Értékelés: 10/10

Szerzőnktől

Kép: JustWatch, Deadline, BTTV, Livekindly

1395 megtekintés.

Related posts:

After Life (S02) – ajánló Az egyik legjobb sorozat, amelyet senki sem ismer: Atypical – ajánló Fegyverek árnyékában felnőve- On My Block- ajánló, kritika A lecsap csapat – A jó ízlés elleni bűntett a Netflix új „vígjátéka”. NEM ajánló Outlander (Az idegen) – ajánló Lupin – Szórakoztató francia kaland, kisebb hibákkal. Ajánló