A Netflix egyik legjobb idei újoncáról értekezünk a továbbiakban.

Sohasem könnyű vallási témában filmet forgatni. Sokakat érintő, kényes téma, melynek kapcsán könnyen a részlehajlás, az ítélkezés csapdájába léphetünk. Egy igaz történeten, hovatovább önéletrajzon alapuló sorozat esetében még nagyobb a felelősség az alkotókon, hiszen könnyedén válhat sematikussá, csupán egy nézőpontot érvényesítővé az alkotás. A Netflix tehát kockáztatott Deborah Feldman 2012-ben megjelent önéletrajzának filmre vitelével, azonban főként Anna Winger showrunner remek ízlésének és arányérzékének köszönhetően az Unorthodox egy bátor, minden hatásvadászatot és pózt nélkülöző valódi dráma lett.

A széria alapjául szolgáló memoár szerzője, Deborah Feldman egy szatmári haszid családban nőtt fel(a szatmári zsidók olyan Szatmárnémetiből származó holokauszttúlélők, akik a második világháború végeztével New Yorkban telepedtek le). Ez a csoport még az ortodoxnak számító haszid irányzaton belül is kifejezetten radikálisnak nevezhető. Esty tehát szigorú regulák szerint éli életét, ebben a közösségben a fiatal lányok sorsa eleve elrendelt. Serdülőkorukban férjhez adják őket, feladatuk pedig ezt követően az, hogy minél több gyermeket hozzanak a világra( elhangzik a sorozatban, hogy ennek célja a holokauszt során elhunyt zsidók „újrateremtése”, „pótlása”). Esty azonban hamar rájön, hogy ő nem egészen így képzeli el a jövőjét, ezért egészen Berlinig szökik, ám a családja mindent megtesz felkutatása érdekében.

Hatalmas erénye a sorozatnak, hogy egy pillanatig sem ítélkezik, minden szereplő felé a megértés céljával fordul. Megjelenik például a főhős férje, Yanky, aki bár a közösség tagja, a maga eszközeivel igyekszik változni, a lehetőségei azonban behatároltak. Ő kapott egy mintát azzal kapcsolatban, hogy miként is kell viselkednie egy férfinek, és mivel a külvilágtól hermetikusan elzárták, ő csak ezekből a tapasztalatokból, példákból tud építkezni. Maga a hagyomány sem válik a nevetség tárgyává, Winger végig igyekszik objektív maradni, ez pedig azért fontos, mert hagyomány és haladás, tradíció és változás viszonyáról csak így lehet beszélni, ha megpróbáljuk megérteni mindkét oldalt. Meggyőződésem egyébiránt, hogy a sorozat nem elsősorban erről szól. Sokkal inkább az egyén van a középpontban, a kalitkájából kitörni vágyó individuum. Berlinben kitágul a spektrum Esty számára, és bár valóban kissé didaktikus az újonnan szerzett barátokkal történő megismerkedése, a főhős világra való rácsodálkozása, fejlődése empátiát vált ki a nézőből.

A széria megtöri a lineáris időkezelést, a berlini szállal párhuzamosan látjuk a múlt eseményeit is, a flashbackek pedig remekül árnyalják a történetet, indokolják a karakterek döntéseit. A jelmez-és díszlettervezők fantasztikus munkát végeztek, a sorozat minden jelenetén érződik, hogy a készítők folyamatosan konzultáltak szakértőkkel. Kiváló a zene, a színészi alakításokkal sincs probléma, az Estyt alakító Shira Haas pedig egészen zseniális. Játéka elképesztően erőteljes, szuggesztív, gyakorlatilag mindenki mást elhomályosít.

A sorozat befejezése egyébként, ahogyan a lány eljut egyfajta nyugvópontra, kifejezetten szép. Egyértelműen kiáll ugyanis új élete mellett, ezzel párhuzamosan azonban megbocsájt Yankynak, tágabb értelemben elfogadja múltját. Szintén gyönyörű, ahogy végül egy jiddis dal éneklése nyitja ki számára az új élet kapuit.

Sokszor hangoztatott közhely, hogy a legjobb történeteket a való élet írja, az Unorthodoxot látva azonban némileg igazolva érezzük ezt az állítást. Anna Winger szériája amellett, hogy kifejezetten érdekes és fontos témákat boncolgat, végig fenntartja az érdeklődést, egy pillanatra sem válik vontatottá. Kisebb hibái ellenére az Unorthodox az idei év egyik legjobb és legfontosabb sorozata.

Értékelés: 8/10

(Deborah Feldman könyve a tervek szerint szeptemberben jelenik meg hazánkban.)

Kép: The New Yorker, IndieWire

625 megtekintés.

Related posts:

Dead to Me (S02) – Kritika Tíz popkult utalás, amelynek szerepelnie KELL a Stranger Things negyedik évadában Ez így nem OK- kritika. Rövid, de velős Fegyverek árnyékában felnőve- On My Block- ajánló, kritika Modern cukiság – Bébicsőszök klubja – kritika „A szörnyű szituációkban is meg kell próbálnunk a szereplőnk minden mozzanatába belehelyezkedni”- Szabó Lucával beszélgettünk.