A héten debütált a Netflixen Ben Wheatley rendezésében Daphne du Maurier 1938-as A Manderley-ház asszonya című regényének legújabb filmes adaptációja. A történetet amellett, hogy Alfred Hitchcock is megfilmesítette 1940-ben, hazánkban is játszották az Operettszínházban és nagy népszerűségnek örvendett, így izgalommal vártuk, hogyan sikerült a legfrissebb feldolgozás.

A történet lényege, hogy egy fiatal, szegényebb sorból származó lány, aki társalkodónőként dolgozik Mrs. Van Hopper (Ann Dowd) mellett, találkozik egy gazdag, özvegy férfival, Maxim de Winter-rel, akivel egymásba szeretnek. A fiatal feleség, immár Mrs. de Winter az új otthonába, Manderley-be érve azonban az előző hitves szellemével kénytelen szembesülni és megharcolni.

Már a kezdő képsorok nagyon érdekesek, mivel a sztorit Mrs. de Winter meséli el, mint visszaemlékezést Manderley-re, ami sokszor visszatérő álomként jelenik meg nála. Ekkor az a sejtelem támad a nézőben, hogy ebben a történetben biztosan valami nagy tragédia fog bekövetkezni, és ez lesz a középpontban. Azonban ez nem teljesen így van. Tragédia természetesen akad, de mellette szerelem, szenvedély és számtalan titok teszi izgalmassá a filmet.

A legfőbb szerencsétlenség a címbeli első Mrs. de Winter, avagy Rebecca nevéhez fűződik, aki homályos körülmények között az életét vesztette. Érdekesség, hogy Rebecca tulajdonképpen nem is szerepel a filmben, csupán egy festményen láthatjuk, és mégis folyamatosan róla van szó, ami által mégis ő áll az egész történet középpontjában. Ezzel szemben az új Mrs. de Winternek (Lily James) a keresztnevét sem tudjuk meg, viszont ő az, aki folyamatosan cselekszik a történet során, és akinek hála, előrehaladnak az események.

A film első része, kb. egy óra a feszültségkeltés. Megérkezik Manderley-be a fiatal feleség és rögtön szembesül a házvezetőnő, Mrs. Danvers ellenszenvével, illetve a korábbi asszony mindenhol jelen levő emlékével. Egyértelműen ront a helyzeten, hogy a szeretett férfi, Maxim semmit sem hajlandó elárulni a korábbi hitveséről. Ez szintén nagyon gyanús a néző számára, hiszen bármikor, ha a volt felesége szóba jön, elfordul, elviharzik, vagy témát vált, azt sugallva ezzel, hogy egy rendkívül fájó pont a számára. Ez az első rész egyébként egy kissé lassabb folyású, sokak számára akár unalmasnak is tűnhet, de érdemes kivárni, mert ezt követően garantált az izgalom.

A történet csúcs- és egyben mélypontja egyértelműen az álarcosbál. Remekül el van találva ez az esemény, amelyet egy rövidebb, békésebb felkészülés előz meg, és végül lényegében kudarcba fullad. Ekkor kerül a mélypontra Mrs. de Winter, de innentől már csak felfelé vezet az út. Az álarcosbál fordulatot hoz a karakterében és a történetben egyaránt, mert ezt követően sok mindenről és mindenkiről lehull az álarc.

A film második részétől kezdve rendkívül gyorsan kezdenek peregni az események és ekkor már valóban a képernyő elé szegezi a nézőt. Olyan hihetetlen és váratlan fordulatokban gazdag lesz a cselekmény, hogy az ember csak kapkodja a fejét és ledöbben a történet zsenialitásán. Itt derül ki, hogy valójában egy összetett, jól komponált sztorival van dolgunk, aminek az is az érdekessége, hogy viszonylag kevés szereplő van benne. Tehát számos titokra fény derül, és többször is pont az ellenkezője igazolódik be annak, mint amit várunk.

A főszereplő személye, ahogy korábban is utaltunk rá, kettébomlik. Rebecca nem bukkan fel a filmben, viszont Mrs. de Winter végig jelen van és mind a ketten kulcsfontosságú szerepet játszanak. Lily James, mint Mrs. de Winter tökéletesen hozza a kezdetben bizonytan, bátortalan és félénk karaktert, aki a későbbiekben meglepő határozottságot mutat és kitart, valamint kiáll a szerelméért. Ezzel szemben Maxim (Armie Hammer) szerepe elenyésző és kicsit misztikus, hiszen sokáig nem tudunk róla semmit, azon kívül, hogy özvegy és gazdag. Érdekes karakter a történet elején feltűnő Mrs. Van Hopper, akit remekül alakít Ann Dowd, akitől nem is vártunk volna mást. Kicsit a korabeli vénkisasszonyok kifigurázását fedezhetjük fel ebben a figurában. Aki még jelentős szerepet játszik az események során, az Mrs. Danvers (Kristin Scott Thomas) és kiválóan alakítja a savanyú, fennhéjázó házvezetőnőt, aki szenvedélyesen siratja és védelmezi az elhunyt asszonyát.

Mindent összevetve egy drámai, lebilincselő történet bontakozik ki a szemünk előtt a Rebecca című film során. Biztosak lehetünk benne, hogy megéri azt a két órát, amit a képernyő előtt töltünk. Mindamellett, hogy a történet magával ragadó, csodás, vadregényes tájakat láthatunk és egy rövid időre betekintést nyerhetünk egy lenyűgöző kastély életébe.

Képek forrása: TMDb

1047 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>