Újabb remek dokumentumsorozat érkezett a Netflixtől.
Személy szerint a Netflixre nem elsősorban az ezerarcú kínálata miatt regisztráltam, hanem a rendkívül minőségi, saját gyártású dokumentumsorozataiért. Úgy gondolom ezek az alkotások, legyen szó filmről, antológiáról, több részen átívelő vagy akár epizodikus sorozatról, kiemelik a Netflixet a többi streaming-szolgáltató közül. Olyan magas színvonalon és izgalmasan készítik a különböző témákat felölelő dokumentumfilmjeiket, amit eddig nem igazán lehetett látni sehol. Részletekbe menő, tényfeltáró nyomozások, a legszélesebb skálán mozgó érintettek megszólaltatása, objektíven, ítélkezés mentesen, nem egy esetben plusz információkat feltárva vagy a néző elé tárva.
Egyes darabok még a lezárt vagy annak hitt ügyekben is új fejleményeket okoztak, hisz például ott a Dissappearance of Madeline McCann, melyről még nem tudjuk biztosan mennyi szerepe volt abban, hogy megannyi év után úgy tűnik, megvan az elkövető és végre békét lelhet a család. Vagy a Tigerking, ami a karantén elsőszámú trash-szórakozását nyújtotta, nem mellesleg a látottaknak köszönhetően valószínűleg Carol Baskin eltűnt férjének ügyét is újravizsgálják, hisz már abban az esetben is vannak új fejlemények. Megemlíteném még az HBO saját gyártású Jinx című sorozatát, mely véletlenül oldotta meg a több évtizedes eltűnési/gyilkossági bűntényt.
A Netflix legfrissebb saját gyártású dokumentumtartalma, az Unsolved Mysteries az 1987-2010-ig futott, azonos című sorozat rebootja. Míg a régi széria klasszikus értelemben vett misztikum volt, Robert Stack konferálásában, az új kimondatlan, de feltett célja, hogy a megoldatlan rejtélyek végére végre pont kerülhessen.
Rendkívül szimpatikus az alapkoncepció, hisz, a címnek kissé ellentmondó tartalomban majdnem megoldott ügyekkel találkozunk, melyekből csak egy-egy darab hiányzik. Egyes esetekben szinte megvan a teljes kép is, csak éppen egy vallomásra lenne szükség, amit egyértelműen a sorozat nyilvánosságra tett nyomásgyakorlásával szeretnének megszerezni, vagy éppen felkutatni szemtanúkat, akik információk birtokában jelentkezhetnek a külön erre a célra létrehozott telefonszámokon vagy webhelyen.
A jelenleg elérhető hat epizódból öt eltűnési és/vagy gyilkossági bűntényt tár fel.
Az első még mondhatni klasszikus megoldatlan rejtély és különös analógiát mutat Elisa Lam esetével. Rey Rivera ellentmondásos halálának ismert körülményeit láthatjuk, a családtagok, az özvegy és orvosszakértők nyilatkozatainak kontextusában. A fiatal férfit hivatalosan öngyilkosnak nyilvánították, de a körülmények ennek teljes mértékben ellentmondanak. Ebben az esetben a megoldás viszont vélhetően soha nem fog kiderülni, hisz akár egy nagyobb volumenű összeesküvés is a háttérben állhat.
A második rész szintén egy eltűnést dolgoz fel, ami az epizódok közül a legkevésbé rejtélyes. Patrice Endres 13 perc leforgása alatt tűnt el fodrászszalonjából, holtesttét pedig hónapokkal később fedezték fel, mérföldekkel arrébb. Bár ennél az ügynél lehetne feltételezni, hogy a nyomozóknak és a szakértőknek van a legkevesebb kiindulási pontjuk vagy nyomuk, mégis szinte egy megoldott bűntény részleteit tárják elénk. Patrice története rendkívül megérintett, mert, bár a látottak objektíven vannak bemutatva, mégis nyilvánvaló, mi is történt pontosan, sőt mi több, maguk a nyomozók is ezt sugallják, hangsúlyozva, hogy direkt nem árulnak el minden részletet, mert bíznak benne, hogy a nyilvánosságra kerüléssel el tudják érni, hogy az elkövető vallomást tegyen. Ami még ennél is ijesztőbb, hogy vélhetően maga a tettes is nyilatkozik a részben. Megannyi hasonló alkotás és fiktív horror után edzettnek gondolom magam, de, amit ennek az epizódnak a nézése közben éreztem, főként, mikor a fő gyanúsított beszél és nyilatkozik, maga volt a színtiszta rémület. Nem szeretnék szentimentálisnak tűnni, de az a mániákus őrület, ami az interjúalany szemében látszódik, ahogy beszél és viselkedik egyenesen vérfagyasztó. Csak remélni tudom, hogy a nyilvánosság miatt – hisz a sorozat rögtön a top 10 legnézettebb tartalom közé került – pont kerül az ügy végére.
A harmadik esettel kiszakítják a nézőt az amerikai közegből és átkalauzolják Franciaországba, ahol megrázó kigondoltsággal irtottak ki egy nemesi családot. Csakhogy a fő gyanúsított, vélhetően a tettes, a legcsavarosabb thrillereket megszégyenítő fordulattal tűnt el, nyomtalanul. A fő kérdés ennek a résznek a kapcsán; Hogyan volt képes mindezt megtenni? Létezhet, hogy egy ember egész életében egy karaktert alakít?
A negyedik “eltűnés” egészen felháborító. Na nem azért, mert maga a narráció vagy a minőség lenne felületes, hanyag, hanem a jelenlegi helyzetre is reflektáló, a tüntetéshullám létjogosultságát aláhúzó, kiemelő, frusztrációtól ordító fontosságát hangsúlyozza. Alonzo Brooks, egyedüli színes bőrűként érkezett egy kansasi, isten háta mögötti városkába, melyet ma is fehérek uralnak. Reggelre eltűnt, a helyi hatóságok pedig a minimálisnál kicsit jobban erőltették meg magukat a család nyomására. Megannyi ellentmondás lelhető fel a valószínűsíthető gyűlölet-bűncselekmény történései és az ügyet kezelő nyomozók módszerei, hozzáállása között, főleg az előző epizódokban látottak kapcsán. Érzékletesen húztak analógiát az ügy részletei és a megelőző részek bemutatott nyomozási fázisai között. Felháborító, hogy ebben a részben nem nyilatkoztak sem a nyomozók, sem a helyi seriff – csupán telefonról jelentkezett be pár, semmitmondó mondat erejéig – sem pedig a több tucat szemtanú, csak a családtagok és barátok, akik szintén pontosan tudják, hogy ez az eset azért nem lesz soha megoldva, mert az áldozat egy fekete férfi volt, a tettesek pedig falaznak egymásnak, őket pedig a helyi hatóságok védik.
Sajnos az utolsó előtti rész teljesen kilóg az évad epizódjainak sorából. Gondolom a készítők szerettek volna a címnek megfelelő rejtélyt bemutatni, de az UFO téma rendkívül elcsépelt és az individuum meggyőződésén múlik, mennyire fogadja be a hallottakat. Sajnos még csak nem is egy izgalmas jelenésről számolnak be a tanúk, akik átélték, hanem egy szimpla, beazonosítatlan repülő tárgy észleléséről és több, ellentmondásos elrablásról. Nincsenek tények, bizonyítékok, csak egy maroknyi ember vallomása, amivel legalább a lelkük megkönnyebbülhetett.
Az évadzáró rész visszatér a megoldatlan gyilkossági ügyek bemutatásához. A másodikhoz hasonlóan ezúttal is nyilvánvalóak az események, csakhogy a koronatanú, aki bizonyítani tudná az első gyilkosságot, nyomtalanul tűnt el. Felkavaró, mert Lena Chapinről van szó, akit gyerekként kényszerítettek a bűnrészességre és pont akkor távolították el az útból, mikor független felnőttként végre saját béklyóitól is megszabadulva rábizonyíthatta volna anyjára a gyilkosságot. Ez a rész inkább a rendszer és ítélethozói eljárások hiányosságairól szól, hisz még vallomás is rendelkezésre áll, amit nem használhatnak fel, a tettes pedig nyugalomban élheti le az életét, tudva, hogy mindent elvett a saját lányától. A testvérek elkeseredettsége, fájdalma még képernyőn át is megrázó.
A részek felépítése analógiás. Minden esetben a személyes kötődéssel, emlékek felelevenítésével kezdenek, amit az adott ügyről tudható hivatalos tények közlése követ. Ezután jönnek a szemtanúk, hozzátartozók beszámolói, az ügyeken dolgozó nyomozók, szakértők nyilatkozatai. A hivatalos álláspont és a szakértői tények közötti ellentmondások ismertetései, végül pedig a vélhető magyarázatok, álláspontok, konteók katarzismentes bemutatása, hisz van valami szorongáskeltő érzés abban, hogy oly közel állnak a megoldáshoz, mégis hiányzik a kirakós utolsó darabja, ami megnyugvást jelenthetne a hozzátartozók számára.
A technikai megvalósítás a szokásos Netflix-minőség, objektív stáb, színvonalas operatőri munka, idősíkok érzékeltetése, kamerahasználat az adott esetnek megfelelően. Egyedüli hibaként azt rónám fel, hogy mintha kicsit kapkodtak volna, ezért nem minden interjúalany neve és vonatkozása van feltüntetve, ezért néhol követhetetlen, hogy ki, milyen alapon nyilatkozik. Nem olyan részletes, mint a többrészes dokusorozatok, de ez nem is baj, hisz mind olyan esetet dolgoz fel, melyeknél a részletes ismertetés pont akadályozná a további nyomozómunkát.
Mindenkinek lelkesen tudom ajánlani, de senki ne várjon címnek megfelelő városi legendákat, összeesküvés elméleteket, mert a sorozat újra csak azt tudja hangsúlyozni, hogy az emberek a legnagyobb szörnyetegek.
Képek forrása: iNews, Yahoo, The Sun, Grit Daily News, People, Twitter
2397 megtekintés.
1 comments