A Netflix remek kosztümös drámáját ajánljuk a továbbiakban.

Sokan próbáltak már választ találni arra a kérdésre, hogy miért is a futball a legnépszerűbb sport a világon, miért pont ez a sportág ültet hétről hétre milliókat a televízió elé. Nos, ha ezt a dilemmát nem is fogják feloldani a közeljövőben, az mindenképpen biztos, hogy a foci jóval több, mint holmi csapatsport. Ahogy Bill Shankly fogalmaz: “Egyesek szerint a futball élet és halál kérdése. Ezzel nem értek egyet. Annál sokkal, de sokkal fontosabb”. Ez a sportág talán a többinél jóval inkább rendelkezik szociokulturális gyökerekkel. A klubok a társadalmi hovatartozás szimbólumaként szolgáltak, a futballpálya és a lelátó egyfajta mikrokörnyezetként képezte le a társadalmat. A sportág létrejötte jóformán értelmezhetetlen a történelmi kontextus nélkül. A 19. század során felütik a fejüket azok az eszmék( liberalizmus, nacionalizmus, szocializmus, konzervativizmus), melyek a későbbiekben meghatározzák az emberek gondolkodását, a játék bölcsője, Anglia Európa legkorábban polgáriasodott országa, ahol az ipari forradalmak vívmányai már meghatározzák a hétköznapokat. A “boldog békeidők” évtizedei pedig korábban sohasem látott kulturális fejlődésnek biztosítanak táptalajt. Julian Fellowes a fantasztikus Downton Abbey készítőjeként már bizonyította, hogy elképesztő érzékkel tudja végigvezetni a nézőt azon a felszín alatt zajló társadalmi átalakuláson, mely a korszakban már elkerülhetetlen volt. Ugyan ez alkalommal néhány évtizeddel korábban járunk, a nagy előd legfőbb pozitívumai itt is megjelennek.

1879-ben indul a történet, a futball ekkor már egy általánosan elfogadott szabályrendszerrel rendelkező sportág. A világ legrégebbi kupasorozata, az FA-kupa immáron majd egy évtizede kerül megrendezésre, az ország labdarúgását az arisztokrata csapatok uralják. Egy különös eset azonban az egész sportágat felrázza, a kor egyik sztárja, Fergus Suter pénzért vált klubot, ez hatalmas indulatok vált ki mind újdonsült társai, mind pedig az ellenfelek körében. A sorozat azt a folyamatot mutatja be, ahogyan egy sportág elkezd demokratizálódni, ahogyan a maradi vezetés elkezd hallgatni a friss hangokra. A játék elindul azon az úton, amely később olyan naggyá teszi. A futballban ugyanis épp az a csodálatos, hogy egyszerre a kávéházi értelmiség és a munkásság játéka, a fejlődésére mindkét társadalmi osztály óriási hatással volt.

Az efféle ellentéteket a két legfontosabb karakter hivatott jelképezni, közülük az előbb említett Fergus Suter sorsa tragikusabb. Esetében a tehetség kérlelhetetlenül utat tört magának, számára az egyetlen kitörési lehetőség a futball. A csendes, dolgos zseni archetípusa, akinek vállát a másokénál jóval nagyobb súly nyomja, az egész város, az egész megye reménysége ő. Legalább ennyire fontos karakter Arthur Kinnaird, aki elsőként képes kilépni az arisztokrata lét buborékával, aki először tesz gesztusokat a társadalom szélesebb rétegei számára, és aki sportvezetőként felbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a futballnak.

Talán eddig nem volt teljesen egyértelmű, de a The English Game korántsem csak a futballról szól. Sőt, ha igazán őszinték akarunk lenni, a sportág maga háttérbe is szorul a cselekmény előrehaladtával. Fellowest igazán a játék társadalmi, kulturális vonulata érdekli, az, hogy más-más háttérrel rendelkező emberek hogyan tudnak együtt élni, valamit közösen létrehozni. Míg a Downton Abbey esetében a lassacskán modernizálódó főúri család és a személyzet tulajdonképpen békés szimbiózisát látjuk, itt, negyven évvel korábban ezek az ellentétek, indulatok még gyakrabban a felszínre törtnek, sokkal inkább meghatározzák az emberek mindennapjait.

Van emellett ennek a sorozatnak egy magánéleti szála is, itt főleg Arthur felesége, Alma emelendő ki, aki eszményi szépségével és jóságával talán a sorozat legszimpatikusabb karaktere, hatalmas tragédiája könnyen átérezhető. Van még egy kevésbé jól sikerült szerelmi háromszög is, talán itt volt némi fókuszvesztés, illetve a szereplők döntései nem voltak kellően megindokolva, radikális lépések tűntek légből kapottnak.

A technikai részletek a megszokott Fellowes-minőséget képviselik, csodálatos beállítások, vadregényes tájak, kiváló zene. A dialógus korhűek és kellően pergőek, a cselekményvezetés konzekvens, a karakterek megfelelően árnyaltak. A színészek játékara sem lehet panasz, mindenki hozza az elvárt szintet, azonban kiemelni nem igazán lehet senkit e téren. Bár néhány döccenő akad, a végkifejletre miden összeáll, az utolsó meccs képei katartikusak.

A Netflix nem hibázott, amikor zöld utat adott Fellowes sorozatának. A The English Game egy igényes és remek sorozat, mely amellett, hogy kellően szórakoztató, hű betekintést nyújt a történelem egyik legizgalmasabb időszakába. A történet lezárt, folytatásra nem igazán van lehetőség, esetleg nagyobb időugrással, vagy antológia formájában.

Értékelés: 8/10

Vigh Martin

Kép: Newsweek, Guardian, Hello Magazine

294 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>