Elérkezett az idő, a Netflixen elérhető a 365 nap folytatása, szem (?) sem marad szárazon. 

A 365 nap elképesztően népszerű volt, így nem volt kérdéses, hogy elkészülnek a folytatások is. Hogy az első rész sikeres lehetett, felvet bizonyos kérdéseket a társadalmunkkal kapcsolatban, de most hagyjuk a komoly dolgokat. 

365 nap: Ma. A második rész címét nem értem, de nem is lényeges. Az első rész végén levő cliffhangerről szinte szó sem esik, pedig azért érdekelt volna, hogy miért úgy megy tovább minden, mintha mi sem történt volna. Mi történt az alagútban egyáltalán, erre csak halvány utalások vannak a folytatásban. 

Megtörténik az esküvő, a pár fittyet hány arra a hagyományra, hogy szerencsétlenséget jelent, ha a vőlegény a menyasszonyt a nagy nap ruhájában látja. Massimo azzal együtt teszi magáévá a szerelembe esett Laurát. 

 

 

A film eleje (fele) nagy részben MTV és a Pornhub közös gyermeke. Sok szex, giccses snittek, elfogadható zenékre. 

Ebből is kiemelkedik (természetesen irónia) az a jelenet, ahol Laura kiköti Massimot, hogy előtte kedveskedjen magának egy vibrátorral. Ez persze nem elég a lengyel nőnek, a végén megjegyzi: 

“Most pedig dugj meg úgy ahogy szeretem.”

Ok. Megyünk tovább, és nagyon gyorsan elérjük a film sokadik mélypontját. 

Nem elég, hogy Laura a filmek nagy részében nem más, mint egy pornós biodíszlet, ő még golfozás közben is lyukat játszik, amelyet Massimo kéjesen kihasznál. Az ember csak pislog, nem hiszi el, hogy ez megtörténhet, pedig de. Az olasz csődör minden lyukat megjátszik.

Ezt követően ismét művészieskedő videóklipek következnek, ilyen többek között a lovaglás a naplementében, jacuzzis vihorászások, meztelen fürdőzés: a film ezen részében minden is nedves. 

Ehhez csatlakozik egy teljesen felesleges szerelmi (szexes) szál, így egy idő után már szinkronszex lesz a legnépszerűbb sportág. 

A hosszú bevezetés után valamért úgy gondolták a film készítői, hogy cselekménnyel fűszerezik a szexjelenetek közötti üres járatokat, így eljönnek a bonyodalmacskák is. 

Nem elég, hogy Massimo ezelőtt fogva tartotta Laurát, ezzel bűncselekményt elkövetve természetesen, de most a nő meglepődött azon, hogy a férfi uralni akarja az életét. Igaz, senki sem mondta, hogy könnyű a maffiózó luxusfeleségek élete.

Laura már ki is kéri magának ezt a fajta viselkedést a filmtörténet talán egyik legkínosabb mondatával: 

Én nem a bútorod vagyok, ne igazgass. 

MEGALOL. 

Ehhez természetesen már eddig is Barátok közt szintű “színészkedés” dukált, így még kényelmetlenebbül feszengtünk a fotelban. 

Ezután még voltak szexjelenetek, pornós cuccban, minden pózban is volt eksön. Tökéletes példáját láthattuk többek között, hogyan kell egy kandallót indokolatlanul beerőltetni egy filmbe. 

Az egész bevezetés olyan volt, mintha az ember a Tiktokot pörgette volna, bár a platformon sokszor igényesebb produkciókkal rukkolnak elő, és a plusz 18-as tartalmak többsége tiltott.

Massimo random megjelenik az eldugott kis étteremben, hogy Laura és a barátnője ne tudja befejezni az étkezésüket. 

Laura ismét bekeményített: 

A feleséged vagyok, nem az egyik katonád.

És végre el is érkeztünk egy igazi konfliktusforráshoz: megjelenik a kertész (nem Géza), hogy asszonyverős atlétájában és tetoválásaival próbálja magába bolondítani Massimoné P.rnós Laurát. 

Az első rész kapcsán már írtam, hogy mennyire veszélyesnek gondolom ezt az alkotást, főleg így a nők emancipációs harcában, nos, a folytatás is feszeget bizonyos határokat. 

Laura Massimótól ruhatervező céget kap. Tehát a nőnek, aki tulajdonképpen csak a p..ciját adja a kapcsolatba, megadatik minden, amit szeretne. Amért beadta anno a derekát, luxusban élhet. Tényleg külön tanulmányt igényelne, mennyire rossz üzenet ez a világnak így a 21. században.

Van még egy mellékszálon futó lánykérés, ahol a leendő ara magától értetődően összeesik a gyűrű láttán.

Ezután van még pár jelenet, amely inkább a Szürke 50 árnyalatára hajaz, van benne ismét pornós ruházat, kemény püfölés, Massimo grimaszol rendesen, Laura pedig élvezi a helyzetet.

Aztán jön egy bál, ahol a féltékenykedés játssza a főszerepet, megjelenik Stifler mamája is, de nem ő viszi el a showt, hanem hogy Laura megérzi, hogy Massimonak a körmére kell néznie.  A nő itt olyat lát, amit nem szeretne, dühében elhagyja a partit, de a macsó Nacho – tudod, az asszonyverős altétás – felszedi, és hazaviszi. 

A nőnek nem tűnik fel, hogy egy kertész nem igazán engedhetne meg magának hasonló kecót, de hát ki ő, hogy gondolkozzon: ő csak sodródik az árral. 

Eközben a párhuzamos szálon kiderül, hogy az a csávó, aki kutyában nyomatott egy másik nőt a bálon, nem is Massimo volt, hanem a fura ikertestvére. De ezt Stifler mamája sem tudja, aki amúgy Laura anyja, ha jól emlékszem, így elszántan felpofozza az igazi Massimót, és meg is fenyegeti. „Ne próbálj megállítani” – teszi hozzá a nyomaték kedvéért. Spoiler: senki sem akarja. 

Laura – ismét – éli a luxuséletet, ki van nyalva a feneke, igaz, most átvitt értelemben. Felváltva képzelődnek a pasival, hogy hogy lennének egymáséi, ki mit csinálna hogyan, de aztán semmi. Pedig strandolás is terítéken van, asszonyverősatlétás Nacho még gizda szörfös cuccot is magára öltött, de szinte semmi. Csak romantikus netflixezés akad, odabújósan. 

Érdekes, hogy ott vannak Laura szülei, ott a barátnője, de ő inkább elbújik egy luxuskéróban, és egy idegen csávónál csövezik.

Aztán persze jön a csattanó: Massimo ikertestvére akar lenni a góré, el is rabolja a nőt, hogy aztán a két macsó csődör megindujon, és kiszabadítsa őt. 

Egy hihetetlen és egyedi végjáték után azonban tragikus véget ér a szerelmi sokszög.

Az első rész olyan gyenge volt, hogy arra szavak sincsenek, mégis népszerű volt bizonyos körökben, amely számomra érthetetlen. Ok, a Morrone gyerek szerintem sem helytelen, de ez normális esetben nem elég a sikerhez. 

A folytatás azonban még gyengébb, pedig lehetett volna jobb, mint az első. Sokkal. A léc nem volt magasan ugyanis. E helyett kapunk egy videoklipes szoftpornót, kevés cselekménnyel, pocsék színészekkel, borzalmas dramaturgiával. Ez annak ellenére szomorú, hogy nem voltak nagy elvárásaim, csak azért néztem meg, hogy írhassak róla, illetve megnézzem, van-e lejjebb. Van. 

Ha már dramaturgia: amikor a két szépfiú megindul kiszabadítani a szerelmüket, az lehetett volna – a projekthez képest – egy tökéletes cliffhanger, de még ezt is elszúrták. A szexjelenetek erőltetettek, és véget nem érőek. A különbség az igazihoz képest a Netflixen nem látjuk a happy endet. Na, itt sincs. Laura holtan (?) terül el a földön, vajon mi lehet a folytatás? Csak nem túléli?

 

A könyvtrilógiának már csak egy része van. Kicsit féltem attól, hogy a nagy sikerre való tekintettel, több könyv íródik, vagy akár könyv nélkül is valamiféle franchize-t húznak fel, de a folytatás olyan bitang gyenge lett, hogy erre szerintem egyre kevesebb az esély. Még azok a nézők is fikázzák a folytatást, akiket az első rabul ejtett.

A summázat azonban (nem saját):

A 365 nap folytatása filmnek kevés volt, pornónak pedig gyenge…

Még valami: kövezzetek meg, de én ebben a Massimoban látok potenciált, mármint a színészben.  Ok, azt nem gondolom, hogy valamelyik Oscar-díj átadáson Leo elől kaparintja meg a szobrocskát, de nem reménytelen szerintem. Amikor a ketyós idióta testvérét játssza, egészen máshogy mint a fő karaktert, akkor elgondolkodtam, hogy mivel nem épp rusnya és ismert is, nagyobb projektekben is helye lenne. 

Szerintem.

Az eredeti címben rosszul írtam a fojtott szót, ezért elnézést.

Az előzetes:

10476 megtekintés.

Megosztás:

2 comments

  1. Kovács Roland

    Igényes. Minőségi. Ahhoz újságírók is kellenének, akiknek írói vénája is van, nem is beszélve a helyesírásai és tipográfiai hibákról. Te tulajdonképpen leírtad mi történik a filmben. Ennek mi értelme volt?

    1. Nem igazán tudom hova tenni ezt a bejegyzést. Valószínűleg nem is kell… szórakoztató írásnak szántam. Ha van benne elírás, hát ez már csak ilyen. Írói vénával nem rendelkezem, de azért négy könyvet írtam, mi lenne, ha lenne is ilyenem. Félelmetes 😅

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>