Megosztóra sikeredett Christopher Nolan legújabb filmje. Ahogy a nyilvánosságot úgy általában, a mi szerkesztőségünket is fragmentálta a Tenet. Épp ezért úgy döntöttünk, hogy először az oldal történetében egy duplakritikát közlünk a filmről. Az első, pozitívabb hangvételű írás Sellei Zoltán munkája, míg a második kritikát R. Dorka jegyzi.

Tenet – Szürrealisztikus mestermű
Hosszú idő után kinyíltak a mozik kapui Németországban. Speciális higiéniai előírások betartása mellett lehet hódolni a szórakozás ezen műfajának. Már a jegyvásárlás sem volt egyszerű. Online vettem meg, mint mindig, de jelen esetben minden adatot meg kellett adni a telefonszámtól a címig, ezen kívül pontos ülésrend is volt, ki, ki mellett ül. Minden második sor üresen maradt, és a nachost lezárt dobozban kaptuk, hogy a személyzet ne kerülhessen kapcsolatba a rágcsával. Nagy popcorn, kóla, és kezdődött a film, amelyet a legjobban vártam: egy Nolan-mozi. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen sorok írója rendkívüli rajongással tekint a szóban forgó rendezőre. Olyan zseniális alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Memento, a Csillagok között, A tökéletes trükk és a Christian Bale fémjelezte Batman-trilógia és persze az Eredet, amely esetén mindig megjegyzem, hogy az én abszolút kedvenc filmem (erről készült írásom itt olvasható). Most pedig itt van nekünk a Tenet, amelyet úgy vártam, mint egy kisgyerek a karácsonyt. Féltem, hogy túlzott elvárásokat támasztok a filmmel szemben, de a készítők gondoskodtak arról, hogy életem egyik legjobb moziélményével gazdagodjak. Gyorsan kiegészíteném azzal, hogy mindezt annak én ellenére írom, hogy idegen nyelven a Tenet rendkívül nehéz, és bizony volt olyan, hogy elveszítettem a fonalat. Christopher Nolan újabb remekműve olyan, mintha mindegyik előző rendezését kicsit összegyúrta volna. Megvan az Eredetből ismert precíz, kidolgozott szabályrendszeren alapuló sci-fi vonal. Érződik benne a Csillagok között intellektuális háttere, a Batman-trilógia sötét tónusa, és természetesen a Mementóra jellemző egyedi történetvezetés, és itt az idővel való kreatív játékra gondolok.
Nem mondom, hogy a Nolan a legnagyobb rendezők egyike, de azt biztosan állítom, hogy senki filmje alatt nem szórakozom olyan jól, mint az övéin.
A casting ismét elképesztően erősre sikeredett. A főszerepet ezúttal John David Washington kapta, akinek piszok jól áll ez a karakter. Ellenfelét Kenneth Branagh alakítja, aki lubickol ebben a szerepben. A The Crown című sorozatban a jövőben Diana hercegnőt játszó Elisabeth Debickinek voltak már felejthetetlen alakításai (A történet például), de szerintem ezzel a filmmel tette fel az “i”-re a pontot. Ráadásként pedig itt van Robert Pattinson, akit sikk kritizálni a Twilight miatt, pedig mára férfivé , és ami még fontosabb, komoly színésszé vált. Legutóbbi filmjeiben nagyon jól tolja (A világítótorony többek között), nem véletlen, hogy rá merték bízni Batman szerepét. A Tenetben is jól alakít, több szórakoztató jelenet is fűződik a nevéhez, ami egy Nolan-film esetében kuriózumnak számít. A rendezés és vágás fantasztikus, de nem szabad megfeledkezni Ludwig Göransson zeneszerzőről sem, aki tulajdonképpen Hans Zimmert “helyettesítve” ugrott be megkomponálni a Tenetet, és ez olyan jól sikerült, hogy meg nem mondanánk, hogy nem Nolan kedvence szerezte a zenét. Maga a film egyébként hangosabb, mint az átlag, én ezt a nézése, illetve hallása alatt azzal magyaráztam, hogy rég voltam moziban, és elszokott tőle a fülem, de nem. Másnak is feltűnt, valakinek ez átok lehet, nekem áldás volt. Otthon is így nézek tévét. Halljanak a szomszédok is jó filmeket.
The Reviews Are Coming in for 'Tenet' | The Mary Sue
A történetről direkt nem írtam semmit, mert a Tenetben nem a sztori a leglényegesebb, és egyébként is nehéz megfogalmazni, miről is szól igazán. A Tenet egy monumentális kém sci-fi, és ennél többet szerintem nem is érdemes róla írni.
A végére nem marad más, mint hogy meleg szívvel ajánljam a Tenetet, mint az utóbbi évek egyik olyan felejthetetlen moziját, amelynek minden másodpercét élveztem. Félelmetesen komplex, zseniálisan megtervezetett, agyafúrt mestermű ez, amelyet tökéletesen illeszkedik Nolan karrierjébe.
Időpontváltozások ide, korona oda, ezt a filmet nem tudtam túlvárni. Többször vettem észre magamon, hogy tátott szájjal néztem, és bizony itt volt az a bizonyos katarzis élmény, amelyért érdemes moziba járni. Többször elmondtam, hogy szerintem a streamingé a jövő, és erre persze most rátett a világjárvány is, de a Tenethez hasonló mesterműveket csak moziban érdemes megnézni. A nagybetűs FILM, 150 percnyi mindf@ck, hihetetlen élmény! Szóval: irány a moziba be!
Szerintem: 10/10
Tenet: Cast And Producer Discuss Difficulties Of Making The Movie - GameSpot

Tenet – Igen, fáj már a fejem!

Az év legjobban várt filmje címke nem kis felelősség. Új reménye ez egy régi világ visszaálltának. Miután a való világ ekkorát fordul maga körül és a katasztrófa filmekből ismert irányba halad, vissza lehet-e még hozni a mindfuckért nem híradót kapcsoló, hanem moziba látogató, gondtalannak tűnő életet? A Tenet tehát ilyen megváltói elvárásokkal nézett szembe, és örömmel konstatálhatjuk, hogy nem bukott el ezek teljesítésében. Ugyanis meg sem kísérelte. 

Száguldó vonatok, felboruló, székhez kötözött emberek, apró csapat zavaros tervvel a világ megmentéséért…egy Nolan-filmben vagyunk. Hogy ez már magában milyen asszociációkat vált ki az olvasóból, az változó. A Csillagok között, az Eredet vagy éppen a Dunkirk atyja rövidke 50 éve alatt, nagy volumenű filmjeivel személyi kultuszt alakított ki maga körül. És mint ilyen, ez is bár többnyire tiszteleten és elismerésen alapszik, de az ember mögötti fogalom túlmutat a valódi értéken. És okoz egyfajta szorongást az alkotó nagyságával esetleg ellenkezni merő gondolkodóban. Mert hiába az észérvek, hogy filmjei bizony nagy számban operálnak tudományosan kevéssé megalapozott, bűvésztrükk-szerű elgondolásokkal, kidolgozatlan karakterekkel.  Amint ez valahol megfogalmazódik, már érkezik is a kommentelőkkel megpakolt fekete Volga, hogy elbeszélgessenek a véleményünkről. Bár túlzó lehet, mégis jó ötletnek tűnik a szovjet hasonlattal élni, Nolannek is bevált. A főgonosz és sleppje ugyanis egyenesen a főgonoszok őshazájából, Oroszországból jöttek, mondanám, hogy futószalagon gyártott karaktereikkel, de annak fejlettségét tekintve inkább prototípusnak mondható jellemekkel. Nőverő, betegesen megalomán, akcentussal küzdő, fegyverkereskedő oligarcha. Mi más? Ezen a héten a jócskán kihasználatlan Kenneth Branagh által alakított Andrei Sator akarja elpusztítani a világot, és nem is akárhogyan! 

A Nolan-filmek kötelezően elmaradhatatlan eleme az univerzumot egy ponton megcsavaró húzás. Ahogy az Eredetben az emberi elme csavarodott, úgy Csillagok között-ben (többek között) a teret, most pedig az időt hajlítjuk meg. Míg az Eredet ötlete inkább absztrakt volt és nem is nagyon próbált tudományosan megfelelni semminek, az Interstellar pedig, mint tudjuk szakmabeli tudósok segítségével készült, addig a Tenet egyetlen, bár szintén valós alapokon nyugvó, de fikarcnyit sem kifejtett fizikai jelenségre építi az időutazást. Annyit tudunk, hogy a temporális az új nukleáris, és most nem az atommal, hanem idővel folytatunk élet-halál harcot. “Ez a haború pedig hideg, jéghideg”… Igen, ilyen és ehhez hasonló borzalmas klisék is visszaköszönnek a röpke két és fél óra alatt. (Lásd még: ami az egyiknek az élet, az a másiknak a halál) De nem csak gonosz és konfliktus van természetesen, hanem egy Főhős (John David Washington) is – akit abszolút nem szájbarágósan így is hívnak a filmben-, ő névtelenül próbálja megmenteni a világot. A nevén túl semmi mást sem tudunk meg róla, leszámítva azt, hogy nem túl jó az ízlése az öltönyök terén. Ebben segítségére van a Nolan-eszköztár egyik bevált darabja, Sir Michael Caine (ő pedig, igen… Sir Michaelként szerepel), aki angolosan megkéri, hogy öltözzön át, mielőtt a nagyfőnök feleségével találkozik, mert így bizony nem megy át a face controlon. A feleség, Elizabeth Dibicki viszont ahhoz a munkához öltözött, amit szeretne, nem ahhoz, ami van neki. Ő valóban hoz karakterdrámát, nem túl mélyet, de az effélére kiéhezett néző eddigre már bőven beéri a fiát a lelki terrortól féltő és a gyerekért mindent feláldozó anya figurájáért. Ez a motiváció már olyan, amin valóban el lehet indulni egy háborúba, még akkor is, ha a legnagyobb gonosszal nézünk szembe, aki nem csak a mi életünk, hanem mindenkié felett teljhatalmat akar.

Tenet Review | Movie - Empire

Tehát van orosz-gonosz, névtelen jótevő, és egy fő mozgatórugó, az anyai ösztön, amely megment mindannyiunkat a teljes pusztulástól. Vagy már meg is mentett? Az időutazás kérdéskörét érdekesen kezeli a rendező. Egyrészt karaktereihez hasonlóan mélységekbe itt sem bocsátkozik, remélve, hogy a látvány elég lehengerlő lesz ahhoz, hogy eszünkbe se jusson kérdezősködni. A betonszarkofág, ami elnyeli az embereket, majd kifelé már inverzen távoznak, már magában alulmagyarázott. Nincs kifejtve, hogy mi történik odabent az emberi sejtekkel, amitől ugyanúgy, mégis ellenkezőleg kezdenek funkcionálni. Szerintük elég annyit tudnunk, hogy a Tenet a jövővel kommunikál, épp úgy, mint az e-mail, vagy az sms… A nagypapa-paradoxont mentelmi jogként használva igazából elmegy a végletekig a készítő és időutazás címen a replay gombot nyomogatja. Így láthatunk visszafelé szálló madarakat, visszafelé úszó hajót, és visszafelé ugráló színészeket. De tovább megy, és mint egy gyerek, aki fordított naposat játszik, a tüzet jégként, a jeget tűzként mutatja be, a szembeszél hátszél lesz és feltalálja az inverz tüdőt, amit nem oxigén táplál, így a “sima” világban maszk nélkül képtelen életben maradni. De ha minden és tényleg minden a visszájára lenne fordítva, akkor azért az ennél jóval több problémát vetne fel. Gondoljunk akár az emberi keringés folyamatára, vagy a hang terjedésének metodikájára. De nem…Nolan az időutazásnak és az inverzitásnak csak azon elemeit veszi be, melyek jól szolgálják a virtuális lehengerlést. Épp ezért az ok- okozati összefüggések új nézőpontba helyezése, ami abszolút potenciál lett volna ebben a filmben, vagy a szabad akarat Istentől valóságának kérdésköre, (amit egyébként szintén fél mondattal intéznek el az elején, pedig a játékidő ennek kifejtésében sem lett volna akadály), elsikkad és könnyen kitalálható látványelemmé redukálódik. A látvány persze kétségtelenül kiváló. És ha feltételezzük, hogy ezt a rengeteg klisét és mellényúlást szándékosan helyezte el benne a rendező, hogy egy ön- és közreflexív filmmel, ami görbe tükröt állít a műfajt telítő alkotások gyarlóságának, üzenjen a közönségnek, akkor zseniális. Reménykedjünk tehát benne, hogy mindez szándékos és csak mi nem értjük. Mindenesetre, ha élvezni akarjuk ezt a filmet, fogadjuk meg az alkotó enyhén didaktikus tanácsát “ne próbáld megérteni, érezd!”

Szerintem: 3,5/10

Képek: Empire, The Mary Sue, Gamespot, Inverse

1036 megtekintés.

Megosztás:

2 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>