Mi tesz minket erőssé? A hitünk, a tudásunk vagy a bicepszünk mérete? Talán egy számunkra ismeretlen fogalmat keresünk, mert nem az a lényeg, hogy hol ér véget egy harc, hanem az, hogy mikor.

Nem tartom magam egy nagy sportembernek, noha jó pár területen próbára tettem már a képességeimet, például foci, kosár, úszás, boksz, a teljesség kedvéért. Igaz, sehol sem tudtam megvetni a lábam, de ennek ellenére is rengeteg tapasztalatot szereztem, amiket be tudtam építeni a mindennapjaimba. Ezek közül az ökölvívás során tanultakat tartom legjobban szem előtt, mert nem árt, ha az ember meg tudja magát védeni. Mivel saját bőrömön tapasztaltam, milyen fontos lehet egyes helyzetekben a megfelelő képzettség, nem egyszerűen a levegőbe beszélek.
Mindenesetre abban megegyezhetünk, hogy a sport rengeteg dologra megtaníthatja az embert. Fegyelemre és türelemre, tiszteletre és küzdésre, kitartásra és nem utolsó sorban, önismeretre.
Ahogy említettem is, nem sportolok túl sokat, de tisztában vagyok vele, milyen pozitív hatásai lehetnek az életünkre. Ha az ember úgy érzi, kell valami rendszer az életébe, esetleg sebezhetőnek vagy önbizalomhiányosnak gondolja magát, kitűnő terápiának bizonyulhat.
Az önvédelem művészete ezt a témát járja körül, kimért fekete humorral, remek hangulattal és rengeteg jó gondolattal megspékelve.
A filmet Riley Stearns rendezte, akitől egy ismertebb alkotást sem tudnék említeni. Ez ajánlólevélnek közel sem előnyös, mégse ítéljünk csak a borító alapján.
Lássuk hát a karate művészetét!

Casey a tökéletes példa az átlagos agglegények egyik típusára. Ideje nagy részét a munkahelyén tölti, mint könyvelő, miközben el kell viselnie nagyképű munkatársait és tenyérbemászó főnökét. A hosszú túlórázásokból hazaérve a TV előtt ül, a kutyáját simogatja vagy éppen önmagát kényezteti.
Monoton mindennapjait azonban felforgatja egy veszélytelennek tűnő kutyakaja-vásárlás, ami kis híján az életébe kerül. Hónapokkal később úgy dönt, fejleszt az önvédelmi technikáin, és emiatt egy olyan közösségbe csöppen, akiknek köszönhetően nemcsak a fizikuma, de a gondolkodásmódja is gyökeresen megváltozik, a sorsával együtt.
Vajon Casey kész szembenézni önmagával és az emberekkel, hogy azzá válhasson, amitől a legjobban fél?

Mindenekelőtt Imogen Poots-ot emelném ki. Jó, ez nem annyira igazságos a főszereplővel szemben, de Imogen bármelyik szerepével képes elvarázsolni. Van egy mérsékelt, angolos kisugárzása, a tehetségéről nem is szólván, ami a legértelmetlenebb filmeket is nézhetővé tudja tenni. Khm, Fekete karácsony… Természetesen nem alakult másként most sem, annak ellenére, hogy sosem került igazán a figyelem középpontjába.
A megérdemelt első hely nem meglepő módon Jesse Eisenbergé, aki valami frenetikus jelenség, a legelvontabb szerepektől kezdve a Facebook alapítóján át egészen Superman egyik legnagyobb ellenségéig, mindent zseniális tud hozni.
Karaktere szerint itt egy bátortalan, szürke kisegér, aki a film során nagy változásokon megy keresztül, ezt pedig remekül reprezentálta.
Harmadik helyre Alessandro Nivola került, akit nem volt szerencsém másutt látni eddig, ám itt jó munkát végzett a szerepével.

A zenéje sajnos nem akkora durranás, kicsit bohókás, de a hangulathoz illik, a látvány alatt pedig inkább a karatekoreográfiát tudnám érteni. A harcokat remekül kidolgozták, kész gyönyör volt Imogent verekedni látni. Persze senki se egy Jackie Chan-szintet várjon tőlük.
Maga a rendezés és a fotózás külön felkeltette a figyelmemet, főleg a remekül megírt szövegkönyvvel vegyítve, mintha egy abszurd álomvilágban játszódna a film.

*SPOILER*
Az író, direkt vagy figyelmetlenségből, hagyott pár elvarratlan szálat a lezárásban. Ilyen a nyomozás is, ráadásul a főszereplőnk tette nem kicsit kavarná fel az állóvizet a hatóság berkein belül. Persze, ez a történet befejezését nem befolyásolja, csak a teljesség hiánya miatt egyes nézőkből negatív érzéseket válthat ki. Akárcsak a részeg fickó sorsa, akiről nem tudjuk meghalt-e vagy sem, függetlenül attól, hogy látta a főszereplőnk arcát, ami nem veszélytelen, az ujjlenyomatokról nem is beszélve.
Ezek persze nem nagy bakik, sőt, nem is vagyok biztos benne, hogy lehet-e annak nevezni őket, csak mégis piszkálják a kíváncsiságomat.
*SPOILER VÉGE*

Összességében bátran ajánlom azoknak ezt a filmet, akik jókat akarnak nevetni – ráadásul a fekete humort sem vetik meg –, szeretik a harcművészeteket és sokat törik a fejüket az önmegvalósításon.
Persze, ettől független mindenki másnak is érdemes megtekintenie!

263 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>