Míg a kommunisták a kapukig, a bűnös gondolatok már egész a fejekig jutottak. De vajon képes-e a Van Der Beck háziasszonyképző olyan elfoglaltan és elszigetelve tartani tizenéves lányait, hogy ne csapja meg őket a változás szoknyalibbentő szele?

Napjaink egyik legmeghatározóbb jelensége a feminizmus, amely több mint 100 éve mozgatja a világot, de mindenképpen az utóbbi évekre tehető az egyik kicsúcsosodása. Természetesen a művészetet sem hagyja hidegen, sőt kifejezetten nagy részt vállal belőle, a művészek sorra rendelik alá különböző platformjaikat, hogy ott hirdessék: nincs rendben, hogy valakit kizárólag a neme alapján elnyomás érjen egy életen át, és olyan rendszerben kelljen szűkölnie, ami nem egyénként, csupán funkciója alapján számol vele. Legjobban talán a filmkészítőket ragadta meg a téma. Korábban is készültek ez irányú nagysikerű alkotások, mint mondjuk a Jeanne d’Arc szenvedései, a Dolgozó Nő, azután a Szex és New York újat fogott a problémán, amely – hiába a száz évnyi próbálkozás – továbbra sem rendelkezik megoldókulccsal. Pedig a szakma töretlenül dolgozza fel a jelenséget, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, mint például a Roma vagy A szolgálólány meséje esetében. Az itt taglalt alkotás tisztességes darabja lehet ugyan a gyűjteménynek, sőt bizonyos stílusjegyeiért külön piros pont jár Martin Provost drámájának/komédiájának, a fenti alkotásokkal azonban valószínűleg nem sűrűn lesz egy lapon említve.

Az első néhány képkocka szöveg nélkül is hatékonyan helyezi el a történetet időben és térben. Akit a szűk kosztüm és a lakkgőzbe borított hajak nem is, azt a rögtön felcsendülő sanzon biztosan meggyőzi arról, hogy a ‘60-as évek Franciaországában járunk. Egy apró nyugati falu, fallal és feszes erkölcsökkel körbevéve. Itt oktatnak a Van Der Beck család tagjai háziasszonyságot olyan tinédzser lányoknak, akik megélhetésének egyetlen útja a mihamarabbi férj megtalálása és megtartása. Gyakorlatilag bármely más szakmához hasonlóan, tanfolyami keretek között tanítják házasság csínját-bínját, mert tényként kezelik, hogy a felbomló családok egyetlen oka a tudatlan vagy érdektelen feleség. A működő család pedig az ország alapköve, így hímzésre és teaöntésre szakosodott iskolájukkal tulajdonképpen magát „Franciahont” menti meg a díszes kompánia.

Elsősorban Paulette (Juliette Binoche), a pedantéria mintaképe, merev, de megjelenésében csakúgy, mint erkölcsileg makulátlan iskolavezető, aki természetesen elsősorban feleségként definiálja magát. Férje, a tulajdonos és a ház ura maga Monsieur Van Der Beck, aki az előzőek alapján talán nem meglepő módon folyton kitekinget az őt szoros pórázon tartó normákból. Itt van Paulette tökéletes kontrasztja, az otromba Gilberte (Yolande Moreau), aki önmagában egy öles léptekkel andalgó jellemkomikum, éa aki szerethetőségével, romantikus együgyüségével közel tud kerülni a lányokhoz. Ő és bátyja kapcsolata meglehetősen érdekes és bár csak rövid pillanatokban mutatkozik, alapjaiban rengeti meg azt a nagy morált és vallásosságot, melyet az elvakult apáca, Maria Theresa képvisel, akinek a megszállottság a szeretetnyelve, melyet kizárólag Isten, az erkölcs és a haza felé képes kimutatni.

Ők négyen, a falvat körülvevő falak bástyáiként őrzik az ébredező elmével és szexualitással küzdő kisasszonyokat. Sejthető, hogy mennyi bonyodalomra adhat ez okot. A háború után felszabadulni vágyó, de még mindig harcban álló ország tökéletes metaforája a kötelezettségek és rárótt sorsok közül menekülni vágyó tinilányoknak. Az elnyomott vágyak és energiák a legkisebb résen is lávaként törnének elő, és resistance’ alakul ki még az éjjeli edények felett is. 

A cselekmény epicentruma értelemszerűen a szexualitás. Az életkor és az elfojtottságok szintjének tekintetében mindenkinek más képe alakul ki róla. Kinek terhes rutin, kinek vágyálom, a diáklányoknak pedig maga a szabadság!  Amint a fiatalok felügyelet nélkül maradnak egy délutánra, a világ és a konvenciói azonnal megszűnnek körülöttük, mintha még az idő is ugrana egyet, hogy tartani tudja a lépést a változásuk tempójával. A sanzont pop zene váltja fel, amely már elég teret ad ahhoz is, hogy a lányok eddig rejtegetett testüket és identitásukat felfedjék nemcsak egymás, de maguk előtt is, miközben jelentőségteljesen nyalogatják a jövő muffin papírba csomagolt ígéretét. Ebből azért már látható, hogy a padlósuvickolás és a nyúlragu receptjének bemagolása nem lesz elég, hogy eltelítse a fiatalok nyiladozó elméjét.

Amikor a családfő egy véletlen baleset következtében meghal, az eddig feszülő ellentétek hirtelen egyazon oldalra sodródnak. Az egész iskola jövője veszélybe kerül, ugyanis a jó Van Der Beck csak tartozásokat és néhány hanyagul eldugott szexuális tartalmú képet hagy maga után. Az eddig férfi ügyektől szigorúan tartózkodó asszonyok most kénytelenek nadrágot húzni és kezükbe venni a pénzügyeket. Amikor bankár képében Paulette régi szerelme tér vissza az életébe, megremeg az eddig oly’ sziklaszilárd föld alatta és új perspektívába helyez mindent, amit eddig a világról, értékekről és szerelemről gondolt.

A film egy érdekes párhuzamra épít, amely a falu falain kívül történő lázongások és a szeplőkben végbemenő szabadságharc közt húzódik. Ezek azonban nem a végtelenben találkoznak, hanem folyamatosan közelednek egymás felé, és egy adott ponton eggyé is válnak. Így lesz az egyén kitörni vágyásából társadalmi kérdés és mozgalom. Ez az alkotás egy nagyon fontos témát dolgoz fel, és, ahogy már feljebb említettem, vannak elvitathatatlan erényei. Ilyen elsősorban a szatirikus elemekkel való operálás. Szinte minden ilyen jellegű kiszólás a helyén van és nem is gyengíti a film súlyosságát. Másik ilyen a képi szimbólumok, amik érzékletesen mutatják be a kimondhatatlan helyzeteket. Például, ahogy a változás szele vadul kicsapja a szálló ablakát. Vagy amint az addig szorongatott rongybabát belepik a párnacsatából kiszakadó tollak, így mutatván meg, amint a lányokat nővé avatja a zendülés. Mindenképp érdemes még megemlíteni, ahogyan a kamera az elmékkel együtt lassan engedi be a fényt és válik szürkés, rideg hangulatúból vivid, színekkel teli mozgóképpé a játékidő során. 

A produkció elég ügyesen lavírozok tehát, hogy úgy mutasson meg egy nyilvánvalóan elfogult nézőpontot a témában, hogy a kevésbé elfogultak érdeklődését is fenntartsa. Azonban egy ponton elveszíti a fókuszt a célkitűzésről és maga is átadja az irányítást az elsöprő érzelmeknek. Ugyanis, amikor a férj meghal, az asszonyok valóban magukra maradnak a gondokkal, és az adná (vagy adhatná) a cselekmény gerincét, hogy megnézzük hogyan lépnek túl a korlátaikon és formálódnak a feladat súlya alatt erős, önálló, saját motivációk által hajtott egyénekké. Ezt az elgondolást sajnos azonban egy mindent elsöprő szerelem hegyes tűsarokkal rugdossa lejjebb a prioritási listán.

Kétségtelenül szép és megható, amint Paulette olyan érzelemre lel, amit rég elfeledettnek hisz, a megélés pedig egy csapásra nyitja meg előtte az új világot, és készteti korábban őrültségnek hitt dolgokra. Érthető, ha a történtek függvényében többé már nem tűnik fontosnak távol tartani azokat a bizonyos bűnös gondolatokat, sőt maga tör a mozgalom élére.

Csak, hogy az eddigi elnyomó patriarchális rendszert szimplán egy másik férfira cserélni még akkor sem feminizmus, ha az a férfi történetesen ismeri az almás pite pontos receptjét. A belső motivációk, a rendszerről leváló önálló személlyé alakulás folyamata szinte teljesen kimarad, amitől a mű üzenete nemcsak, hogy nem jön át, de polaritást is vált. Nem beszélve arról a befejezésről, amibe az eddig óvatosan lavírozó produkció most flashmobba illő mozdulatokkal veti bele magát egy műfajtól teljesen idegen és meglehetősen túlzó jelenettel. Mivel a valódi egyenjogúságra törekvés folyamatát elnagyolja, sőt egy férfi szerelmére cseréli, a műmosolyú háziasszonyképzőből hörgő, harcos amazonná avanzsálás hiteltelen és megalapozatlan. Hiába próbálják ellensúlyozni mindezt látványos és kiáltvány értékű befejezéssel. Ez így legjobb esetben is megkérdőjelezi, legrosszabban pedig annullálja az addig látottakat.

589 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>