” – Ha megengedjük egymásnak, akkor az nem megcsalás. Nincs hazugság, nincs árulás. – Elméletben”

Kezdjük ott, hogy nemzetközi streamingoldalakon magyar tartalmat nézni kicsit olyan erőltetett patriotizmus. Mert valljuk be, legtöbbünknek vannak prekoncepciói a magyar filmekkel szemben. Ami azért nem baj, mert az utóbbi 10-15 évben ezek sorra dőlnek meg olyan filmek által, mint a Kontroll, az Üvegtigris vagy a Tiszta Szívvel. A Nyitva című 2018-as alkotás is kellemes meglepetést tartogathat azok számára, akik hezitálva néznek meg egy olyan magyar filmet, amiknek főszereplőit alig – ha egyáltalán – ismertük eddig. A női főszerepet Radnay Csilla kapta, akit eddig nem sokszor láthattunk, de valószínűleg ezentúl sűrűbben köszön majd vissza a képernyőről. A férfi főszerep Kovács Lehelé, akit viszont már láthattunk több főműsoridős produkcióban is, kezdve az Aranyélettel. Ott mellékszereplőként játszik, és bár nem akarok spoilerezni, az biztos, hogy ott sem a rossz színészi képességei miatt lövik fejbe valahol az első évad közepén. A rendező, Nagypál Orsi kifejezetten rá írta ezt a szerepet, lehetőséget adva neki egy valódi főszerepre, ami már kijárt neki. Egyébként nem kell aggódnunk, hogy ismerős arcok nélkül maradunk, mert a két főszereplőn kívül gyakorlatilag mindenki elsővonalas, A listás színész. Olyan művészek kaptak kisebb mellékszerepet, akik más esetben teljes filmeket visznek a hátukon, de szerintem nagyon üdítő ez reverz szereposztás. Találkozhatunk például Péterfy Borival, Tenki Rékával, Jordán Adéllal és Mucsi Zoltánnal is. Egy részükkel ráadásul meztelenül…

A történet egy fiatal párról szól, akik a szürke hétköznapok mókuskerekében őrlődnek nap nap után. Korai kelés, munka, elintéznivalók, kötelező körök, este ágyba zuhanás, majd újra ugyanez elölről. Nem csoda, ha a kezdeti tűz alábbhagy, és hiába marad a kötődés, a szerelem nem jó megmikrózva. Adott egy vicces, kedves és fiatal orvos, aki fiziológiai okokra hivatkozva nem veti meg a szép nők látványát. Igazán még nőként sem lehet rá haragudni, mert láthatóan valóban szereti barátnőjét, aki egy enyhén neurotikus, de szintén szerethető figura, még úgyis, ha szerelmét leginkább csak számokban tudja kifejezni. De mit lehet tenni, ha 5 év után a szerelmi mutatók 15%-ot estek és már csak 32 percnyi csókolózás jut egy évben? Hát, változtatni kell! Itt válik érdekessé a történet, ugyanis a pár bizonyítani akarja egymásnak, maguknak (és kicsit a statisztikának is), hogy kapcsolatuk ugyanolyan vad és izgalmas, mint a megismerkedésükkor. De nem az!

És ez az, amiben más ez a film. Mert lássuk be, az álló vízben fulladozó párokkal, kihunyó tűzzel és a mindig működő megküzdési stratégiákkal már telített a piac. Mit lehetne még elmondani, amit annyi Hollywoodi filmnek nem sikerült? És itt jön képbe a magyar vonal. Végre a dolog romantikus és drámai vonatkozásán kívül betekintést kaphatunk egy szinte már zavarba ejtően realisztikus és emberi nézőpontba. Emberi, igen, ha egy szóval kellene jellemezni a filmet, ez lenne az. Emberi. A helyszínek, a karakterek, a párbeszédek mind nagyon valóságosak, mind mi vagyunk. Mintha csak azt akarná üzenni az alkotó “látod, másnál is ugyanez megy”. De azért a filmbéli pár tovább megy a megoldáskeresésben, mint legtöbbünk. Egy sor esetlen próbálkozás után ugyanis úgy döntenek, hogy legjobban azzal tudnának segíteni meglévő kapcsolatukon, ha egy másikkal kezdenek…”együttműködni”. Egy kapcsolatban akkor is felüti a fejét a féltékenység, ha a felek csak feltételezik, hogy van valaki más is, de, ha konkrétan tudnak is róla, akkor a bonyodalom borítékolható. Ellenpólusnak megjelenik Péterfy Bori, akinek a szájából hitelesnek tűnik, hogy a nyitott kapcsolatok működnek, sőt ez az egyetlen működőképes verziója a monogámiának. A film központja a szexualitás, nem is spórolnak nagyon a meztelenséggel, (nem az a szülőkkel vasárnapi ebéd után megnézős fajta), de amint az óvatlan nézőnek elkalandozik a fantáziája, a rendező egy mozdulattal visszarántja a valóság talajára.

Teszi mindezt olyan humorral, ami nem hiányozhat egy magyar műből sem. Legyen az dráma, vígjáték vagy romantika. Ez a kínjában röhögős, életszagú humor az, ami átsegített minket magyarokat a sok évszázadnyi szenvedésen, és ez különbözteti meg ezt a filmet a többitől. Mert bizony a pizzafutárral sem olyan egyszerű kikezdeni, mint a filmekben és a masszőznél a “happy finish” is áfaköteles. A másfél óra alatt a néző a szereplőkkel együtt vetkőzi le a gátlásait, és ami még külön megjegyzendő, hogy a film nem ítélkezik! És nem olyan kényszerült PC módon. Hanem úgy, hogy nincs szájbarágós állásfoglalás, csak bemutatja mennyi munka van egy kapcsolatban, és néha még magunkból is ki kell fordulnunk, hogy önmagunkra és végső soron egymásra találjunk.

Külön köszönet a rendezőnek, amiért a zsáner ellenére is minimumon tudta tartani a közhely szintet, így téve élvezhetővé, sőt elgondolkodtatóvá ezt az amúgy egyszerűnek tűnő romantikus vígjátékot.

Szerzőnktől.

Kép:Port.hu, Körülöttem a világ

211 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>