A Netflix ez alkalommal is egy könyvadaptációval jelentkezett.

A különböző ifjúsági regények filmes adaptációi reneszánszukat élik az elmúlt években, a fantasy elemekkel tarkított love storyk után azonban az utóbbi időben inkább a némileg reálisabb, finomabb történetekre terelődött át a hangsúly. A Netflix legújabb produkciója, a Jennifer Niven regénye alapján készült Veled minden hely ragyogó ebbe a sormintába illeszthető bele, és bár néhány helyen megbicsaklik, összességében egy korrekt és nézhető alkotást kaptunk, ami a Netflix néhány filmes katasztrófájához hasonlítva máris komoly eredménynek számít.

Főszereplőink, Violet és Theodor a lehető legmeglepőbb szituációban találkoznak, az éppen kocogó fiú meglátja, amint a lány egy híd korlátjának szélén áll. Theodore ekkor teljesen érthető módon megijed, és igyekszik segíteni Violetnek, ezt követően különleges kapocs alakul ki kettejük között. Két megsebzett lélek egymásra találásáról van szó, a lány ugyanis nemrégiben elvesztette nővérét, a fiú pedig különböző mentális zavarokkal küzd, melyeknek következtében a közösség kiveti magából.

https://www.youtube.com/watch?v=zfQXKVCudec

Ennek a filmnek az értékelése, értelmezése alapvetően függ attól, hogy milyen kontextusban vizsgáljuk. Saját kategóriáján belül ugyanis egy kifejezetten korrekt, szinte mindenki számára élvezhető filmet kapunk, amely esetében egyáltalán nem volt olyan érzésem, mint egyik-másik YA-adaptáció megtekintése közben, mikor nézőként szégyelltem magam azért, ami a képernyőn zajlott. Itt viszont semmi ilyesmiről nincs szó, a történet különösebb logikai bakik nélkül építkezik, a főszerepekben Elle Fanning és Justice Smith korrekt alakítást nyújtanak, egy- két nagyon elcsépelt betétdal ellenére a film zenéje is magas szintet képvisel, általánosságban a megvalósítással nincs semmilyen komolyabb probléma. Sőt, az is üdvözlendő, hogy egy ilyen, alapvetően fiataloknak szánt mű igyekszik valamiféle üzenetet megfogalmazni, a szerelmi történetnek egy mélyebb hátteret adni.

Azonban amennyiben megszabadulunk a zsánerrel kapcsolatos prekoncepcióinktól, és kicsit tágabb látószögben vizsgáljuk a filmet, akkor azért feltűnik, hogy több tekintetben vall látványosan kudarcot ez az alkotás, ami azért lehet bosszantó, mert az alapötletből egy valóban emlékezetes film is születhetett volna. A Veled minden hely ragyogó ugyanis bántóan felszínes pontokon, belekap ugyan olyan témákba, mint a gyász, a mentális betegségek, kibontani azonban egyiket sem sikerül kellően. Épp ezért lesz a nézőnek olyan érzése, mintha a post- titekre felírt, egyébként kétségtelenül jó ötleteknél nem sikerült volna továbbjutni. Így hiába vannak emlékezetes pillanatai a filmnek, hiába nyújt bizonyos jelenetekben kiválót Elle Fanning, az egész film súlytalanná válik. Akárcsak a végkifejlet, egy ennyire radikális húzást meg kell indokolni, szükség van a jelenség teljes megértésére, ezek nélkül ugyanis jogosan vádolhatjuk hatásvadászattal a filmet.

Összegezvén, a kihagyott lehetőséget sajnálom a filmmel kapcsolatban, egy markánsabb rendezéssel és egy erőteljesebb, mélyebb forgatókönyvvel egy ennél kaliberekkel jobb alkotás is születhetett volna. A végeredmény azonban így sem rossz, a zsáner szerelmesei minden bizonnyal ezt a filmet is szeretni fogják, de összességében is elmondható, hogy ha minden YA-adaptáció ilyen színvonalú lenne, akkor az ezzel a filmes trenddel kapcsolatos ellenérzések is jóval mérsékeltebbek lennének.

Értékelés: 6/10

Vigh Martin

Kép:NYTimes, Collider

214 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>