Taika Waititi újabb fantasztikus filmmel jelentkezett.

Hitlerből viccet csinálni? Gyalázat! – mondaná az átlagember, hogy ilyen dolgokkal bizony nem viccelünk. Körbejárhatnánk a történelmet, de azt mondják, egy tragédiának legalább 10 évesnek kell lennie ahhoz, hogy lehessen vele viccelni, szóval Taika Waititi igenis kivárta az idejét ennek. De vajon egy szokatlan Hitler ábrázolásnál, egy egyszerű történetnél több a Jojo Rabbit? Naná, hogy több!

Legjobb lesz azzal kezdenem, hogy egyáltalán nem láttam előzetest a Jojo Rabbitből, csak annyit tudtam róla, hogy Taika Waitit játsza benne Hitlert, ami számomra bőven elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem. De a mozi közel sem erről szól. Nem csak egy vicces Hitlerről. Sőt! Róla szól a legkevésbé. Ez a különös film ugyanis a zsidóüldözést veszi a cselekmény alapjául, ami számomra igen meglepő, és nem csak az a kérdés ötlik fel bennem, hogy erre ki adott pénzt, hanem egy minimális kockázatérzet is, de örömmel tapasztaltam, mikor ránéztem a Box office adatokra, hogy több mint a készítési gázsi háromszorosát hozta be a mozikba, ami prezentálja, hogy ha nem is tömegeket, de sokakat megtud mozgatni egy ilyen típusú mozifilm is.

A Jojo rabbit fantasztikus film, amit szerintem még a nagy blockbuster-közönség is tudna élvezni, ha adna neki esélyt. Ugyanis ez a mozi egy gyönyörűen lefestett pillanatkép a második világháború Németországáról, annak társadalmáról, elvárásaikról, és kegyetlenségükről. Nem egy tündérmese a Jojo Rabbit, és talán épp ez teszi olyan különlegessé. Egy olyan realista kép ábrázolása amitől megszakad a szíve az embernek, és igazán elgondolkodik azon hogy mi is történhetett, hány élet hullott a porba 1945 szeptember másodikáig folyamatosan.

A filmnek hatalmas szíve van. Többször is kishíján eleredtek a könnycsatornáim, ami épp annyira köszönhető az én vajlelkemnek, ahogyan a mozi váratlan érzelmi csapásainak, amiket Waititi a legváratlanabb pillanatokban lép meg, ezzel is mélyítve a történetet, és arra nézve mérföldkőként szolgáló cselekménye gyökeresen másfelé rugdalja a narratívát. Waititi rendezése kiváló. Kifejezetten izgalmas ötletei voltak, műveszi a kamerakezelés, ami igazi csemege a szemnek. Waititi pedig kénytelen volt bevállalni a képzeletbeli Adolf  barát szerepét is, aminek mi nagyon tudunk örülni: Waititi ugyanis a legjobb színész ennek a figurának az eljátszására. Bármelyik jelentben feltűnik, az miatta lesz igazán emlékezetes. Mellékszerepben feltűnik még Scarlett Johanson is, akit annak ellenére kedveltem ebben a filmben, hogy az MCU – s karakterét finoman szólva sem kedvelem, azonban Scarlett Johansont, mint színészt, nem tudom nem imádni olyan szerepek után, mint a Házassági történetben, vagy a Jojo Nyusziban játszott karaktere.

Kár lenne itt locsi- fecsizni, ugyanis a Jojo Rabbit a 2019-es mozi felhozatal talán legjobb filmje. (A tengerentúlon már tavaly ősszel megjelent, hazai megjelenési dátum: 2020 január 23.) Abban viszont biztos vagyok, hogy a hazai médiumok év végi listáján mindenkinek az előterébe tolakodik ez a “cukipofa” Hitler, és minden egyes pillanata még sokáig velünk marad. Szinte látom magam előtt, ahogyan az általános iskolás történelem tanárom a háború témája anyagának feldolgozását nem az ősrégi historys videókkal, hanem a Jojo Rabittel zárja majd, és bizony, ezt a filmet látni kell. 

Kép: NyTimes, Financial Times, Film

Szerző:Kristóf József

393 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>