Richard Linklater klasszikusa jubilál.

Céline és Jesse a Budapestről Bécsbe tartó vonaton találkoznak, egy hangoskodó házaspártól menekülve végül egymás mellett kötnek ki. Beszélgetésbe elegyednek, a fiú pedig végül meggyőzi a francia lányt, hogy szálljon le vele Bécsben, és töltsék együtt a továbbutazás előtti néhány órát. Richard Linklater 1995-ös filmje méltán emelkedett kultstátuszba, a folytatásokkal együtt zsinórmértékként áll a romantikus filmek előtt. De vajon hogyan kezdődött mindez? Miképp született meg a koncepció, milyen hangulat jellemezte a forgatást? A következő cikkünkben ezekre a kérdésekre igyekszünk választ keresni.

Talán kevesen tudják, de a történet alapját Linklater egy saját fiatalkori élménye képezte, ugyanis egy alkalommal a direktor Philadelphiában egy idegen nővel bandukolt végig egy éjszakát. Egy ilyen, alapvetően karakterközpontú film esetében talán nem meglepő, hogy a rendező igen nagy befolyást adott a két főszereplőt játszó Julie Delpynek és Ethan Hawke-nak, a dialógusok nagy részét a színészek találták ki, beleszólásuk volt a történet alakulásába is(később a scriptért Oscar-jelöléssel is jutalmazták őket). Fontos azonban kiemelni, hogy nem improvizációról van szó, a rendező erről egy interjú során így nyilatkozott:

A legtöbben azt gondolják, hogy sokat improvizáltunk a filmek elkészítése során, a valóság azonban egészen más, Julie-val és Ethannel rengeteget dolgoztak a jeleneteken, mindent aprólékosan, minden részletre kiterjedően alkottunk meg.

A forgatókönyv első vázlata egyébiránt tizenegy nap alatt íródott, ez után következett azonban a hosszas casting folyamat.

Ha már a két aktor, érdemes az ő karrierjüket is röviden sorra venni. Delpy első szerepét Guerres civiles en France című filmben kapta, feltűnt Leos Carax kultfilmjében, a Rossz vérben, a hollywoodi áttörést a Döntő pillanat című alkotás hozta meg számára, a legismertebb szerepe azonban- Céline mellett- mindenképpen Dominique Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiájában. Delpy később rendezőként is bemutatkozott, ma már inkább a filmezés kreatív része vonzza őt.

Hawke karrierje egészen másként alakult. A színész mai is elsővonalas sztárnak számít, az 1980-as évek végétől kezdődően olyan filmekkel vált ismertté, mint a Holt költők társasága, az Életben maradtak, illetve a Nyakunkon az élet, vagy a Gattaca. A 49 éves sztár egyébként nagyon okosan építi a karrierjét, sok blockbuster mellett rengeteg független, kísérletezőbb alkotásban is szerepel.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért övezi ekkora kultusz ezt a filmhármast. Egyrészt, a három film egy koherens, mívesen kidolgozott történetet mesél el, mely koncepciójából adódóan szinte soha nem látott mélységben képes beszélni az emberi kapcsolatokról, a férfi-nő viszonyrendszerről. Linklater emellett képes a legapróbb, leghétköznapibb eseményeknek is igazi mélységeket adni (ez a sajátosság egyébként a rendező másik nagy projektjéről, az általam szintén kifejezetten kedvelt Sráckorról is elmondható) , a két főhős beszélgetése során pedig gyakorlatilag minden szóba kerül. Álmok, világnézetek, habitusok ütköznek, majd alkotnak különleges szimbiózist, a néző pedig észrevétlenül vonódik be. A filmek nagyon különböznek, hiszen más és más életszakaszokat mutatnak be, a minősége azonban mindegyik alkotásnak megkérdőjelezhetetlen.

További érdekességek:

-A film számtalan ponton utal James Joyce Ulysses című regényére. A dátum mindkét történet esetében június 16-a, mindkét mű egy városban játszódik, mindkét esetben ellátogatunk egy temetőbe. Joyce ráadásul egyetemista korában lefordított egy Von Sonnenaufgang( Mielőtt felkel a nap) című művet.

-Céline szerepére Jennifer Aniston és Gwyneth Paltrow is esélyes volt, eredetileg egyébként nem volt eldöntött, hogy melyik karakter lesz amerikai, és melyik európai

-A filmben csak a két főhős nevét ismerjük meg.

-Az első film mindössze öt millió dollárt keresett a kasszáknál.

Kép:literary hub,Cineuropa, Biography, Berlin Film Journal

Adatok: IMDb, Wikipédia

332 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>