Újabb könnyfakasztó kaland a Pixartól.

A Pixar stúdiónál minden egyes film eredeti ötleten alapszik, ennek oka hogy minden alkotásuk elkészülte egy kérdéssel kezdődik: Mi lenne ha…? Feltették a kérdést, hogy mi lenne ha a játékaink tényleg élnének? Mi lenne akkor, ha szörnyek valóban lennének az ágyunk alatt? Mi lenne ha a fejünkben tényleg lennének manók, akik az érzelmeink megtestesítői lennének? Akárhogy is nézzük, ezek az abszurd ötletek azok, amik egyedivé teszik a Pixar- filmeket, és amiért imádunk ebben a világban kalandozni hőseinkkel, akik mindig mesélnek valami olyat, ami jó darabig belevésődik a szívünkbe. Érdekes volt látni az Előre előzetesét, amiben mindent láttunk, manókat, gombaházat, csak épp egy, a történet mögött megbúvó „Mi lenne ha…?” kérdést nem. Ennek ellenére egy bőven ajánlható kalandmozival lettünk gazdagabbak.


Egy városi fantáziavilágban két tizenéves elf-fivér nem mindennapi küldetésre indul, hogy kiderítsék, maradt-e még némi varázslat a világban. Arra pedig szükségük is lenne, mivel elhunyt édesapjuk 24 órára visszatérhetne az élők sorába, amennyiben a testvérpár megtalálná a Főnix- gyémántot, melynek használatával már apjuk felét visszahozták, a másikat azonban 24 órán belül oda kellene varázsolni, vagy sose látják többé a 16 éve halott apjukat.
Az Előre sztorija ha nem is zseniális, de mindenképpen valami olyan, amiből igencsak sokat ki lehet hozni egy kreatív alkotóbrigáddal, és ezt a Pixar kimaxolta a Toy Story 4-en is dolgozó szakemberekkel. Sikerült letenniük egy épkézláb sztorit, kedvelhető, vicces karaktereket, és egy olyan mellékszálat, ami csak a végén teljesedik ki, hogy a mágia átitassa a mozit. A karakterekhez visszakanyarodva, igazán csak a testvérpárt ismerjük meg mélyrehatóan, akiket az eredeti verzióban Tom Holland és Chris Pratt szinkronizáltak, bár ebből mi magyarok nem túl sokat észlelünk. Ha már a magyar verziónál tartunk, meglepődve tapasztaltuk, hogy a Shazam, illetve a Joker után egy újabb olyan film került a magyar vásznakra, ahol nem csak a szinkron volt magyar, de a papírra firkált szavacskákat is magyarra varázsolták CGI segítségével, ami egy kedves törekvés számunkra. A látványvilág egyszerűen gyönyörű. Sajnos mi 3D-s vetítést kaptunk el, ami nem csak idejét múlt, de szükségtelenül lesötétíti a vásznat, de még így is rácsodálkoztunk ezekre a hihetetlen beállításokra, megjelenítésekre. 
Azonban nem csak jót lehet róla mondani, ugyanis az Előrén érződik egy fajta ötletválogatás. Értsétek ezt úgy, hogy néha nem oda illő események, karakterek kapnak nagy hangsúlyt, ami narratív szempontból teljesen jelentéktelen. A másik olyan, ami zavaró lehet, és szintén ehhez kapcsolódik, az a film vége, amit elspoilerezni nagy hiba lenne, de maradjunk annyiban, hogy ott kívánják egyszerre kivezetni a mozi fantasy és az érzelmi csúcspontjait, és míg az érzelmi érdekelne, addig a fantasy irritál. Egyáltalán nem is meglepő, hogy a könnycseppjeink csak akkor tudtak tisztességesen kicsordulni, amikor csak és kizárólag a lényegre, a drámára összpontosítottak. És az a film igazi tetőfoka. Nem mintha addig nem lett volna benne erő, érzelem, de ott a végén fognánk és egyszerűen átölelnénk a testvérünket, ha pedig ott van, meg is tehetitek!


Összességében közel sem tökéletes, nem a Pixar legjobb darabjai közé sorolható film az Előre, viszont mindenképp érdemes megnézni a moziban, hiszen egy humoros, izgalmas, ötletes kalandfilm, amit az egész család élvezni fog, és a végén egyszerre fogtok csöpögni. A stúdió ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, mi pedig alig várjuk a következő Pixar- filmet, hogy újra belemarhasson a szívünkbe, addig viszont még párszor megfogjuk nézni az Előrét is.


7, 5/10
Kristóf József

Kép:IGN, Filmtekercs

414 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>