Hát itt volnánk… Engem kevés szuperhősös mizéria tudott tartósan lázban tartani az évek során, példának okáért az elmúlt 5 év alatt összesen kettő olyan készült, ami elérte ezt a hatást: A Logan – Farkas és az Új Mutánsok, ezekről pedig köztudott, hogy nem a Disney égisze alá tartoznak, pontosabban nem tartoztak még akkor.

A kutya ott lehet elásva, hogy mindig is jobban kedveltem a DC-s és X-Menes történeteket, mert emberközelibbnek találtam a karaktereket és a gondolataikat, drámaibban mutatják be a szuperképességek árny oldalát és a gonoszaik többségében ötletesebbek. Erre Wonder Woman hajlamos emlékeztetni, ami természetesen ebben a felvonásban sem alakult másképp.
A híres-neves első részét még moziban néztem, 2017-ben, éppen az érettségi időszakom alatt. Egy vizsga után mentem a Corvinba, s habár a kedvem nem volt felhőtlen, ráadásul a gondolataim többsége csak a másnapi vizsga körül tudtak járni, szükségem volt valamire, ami kiszakít a valóságból. Arra pedig egy mesevilág igencsak alkalmas lehet, nem? 
Talán a fentebb említett okok miatt, ám elsőre mégsem igazán jött be a film. Végül adtam neki egy második esélyt az itthoni megjelenésével párhuzamosan, sosem lehet tudni alapon. Akkor már pár fokkal jobban tetszett és ez így ment minden újabb megtekintés alkalmával, egészen addig, amíg már az X-Menek mellett tetszelgett a tetszés indexemen.
Természetesen bejelentették a folytatását, egyre több infó látott napvilágot, például, hogy az első résszel nagy sikert arató Patty Jenkins rendezi ezt a felvonást is és Cheetah tiszteletét teszi, mint antagonista, a karakter történetében először élőszereplős verzióban… Ezen a ponton döntöttem el, hogy nekem látnom kell, még az sem tántorította volna meg tervemet, ha az első részt sehogy sem tudom megszerettetni magammal.
Sajnos a folytatás esetében a mozis megtekintés elmaradt, mivel a járványnak köszönhetően egyből streaming platformra küldték, de hittem abban, hogy ettől csak jobban megérik az egész… Kívántam egy jó folytatást… Vajon megkaptam, amit kívántam?

A történet a jó öreg 80-as évekbe kalauzolja el a nézőket, nagyjából 66 évvel az első rész történései utánra. Diana békésen, ám annál üresebben tengeti a napjait, dolgozik és hősködik. Munkahelyén megismerkedik Barbara Minervával, akivel baráti kapcsolatba kezd kerülni, azonban egy vizsgálatra beadott tárgy fenekestül felforgatja az életüket. Erre segít rá Max Lord, az ambiciózus olajmágnás ármánykodása, aki megakarja magát menteni a teljes üzleti csődtől a tárgynak tulajdonított legendás erő segítségével.
Azonban ahogy ilyenkor lenni szokott, a dolgok nem a tervek szerint alakulnak és a tárgy ereje elszabadul. Diana, Barbara és Max ennek köszönhetően lassan szembesülnek az álmaikkal, de a rémálmaikkal is, s csak rajtuk áll, hogy mit áldoznak fel azért, amire a legjobban vágynak.

Tetszett, hogy az első rész mintáján haladva egy újabb mitológiai lényre hívták fel a figyelmet, ahogy az ár is, amit a kívánságokért kellett fizetnie, konkrétan mindenkinek. A múltban játszódó jelenetek, – simán megtudnék nézni a gyermek Dianaról és az Amazonokról egy külön álló történetet -, a megfelelő balanszolás a humor meg a dráma között, az ilyen történeteknél megszokott befejezésekhez képest teljesen eltérő lezárás és egy reális világ konfliktus kialakulása csak dobott az élvezhetőségen, mégsem felhőtlen az örömöm.
*SPOILER* A teljes képet tekintve a legnagyobb szívfájdalmamat Cheetah karaktere okozta, aki miatt tűkön ülve vártam az egészet. Jó, így is hatalmas eufóriaként éltem meg az első jelenetét bundásan, az meg csak hab a tortán, hogy nem olyan véget ért a karaktere, mint amitől féltem, de egyszerűen túl keveset tudtunk meg erről az ikonikus karakterről, aki 1943 óta kísérti Diana életét a képregények lapjain. Viszont, hogy nem láthattam az átalakulását… Ezt sosem fogom tudni megbocsájtani a készítőknek. *SPOILER VÉGE*


Ezenfelül a tárgy sorsa is kérdéses maradt, hiába hangzott el nem egyszer a megoldás, pedig nem kis dologról van szó.
Röviden: az egész befejezés elkapkodott és összecsapott lett. A sok kicsi logikai bukfencbe és megválaszolatlan kérdésbe bele sem megyek, mert nem öltöttek zavaró méretet s csak elterelték volna az alkotás lényegéről a figyelmet az így sem rövid játékidő során. Viszont a Cheetah fiaskó talán örökre szomorúságot hagy bennem, *SPOILER* akinek amúgy az eredet története piszkosul hajaz Max Dillonéra (Electro) a Csodálatos Pókember 2-ből, csak más végkifejlettel. *SPOILER VÉGE*
Utolsó sorban a nem is annyira rejtett feminizmus felett számomra egyértelműen elsiklottam, végtére aki ismeri a karakter születésének történetét, nem lepődik meg ilyeneken.

A színészek közül elsősorban Pedro Pascalt emelném ki, aki lubickolt a szerepében. Élvezettel és ütősen alakította Max Lordot, a kétségbeesett üzletembert, akinek sokszor látott, de társadalmunkban állandó jellegű problémaként jelenlevő múltat adtak.
Második helyre, számomra is meglepő módon, Kristen Wiiget helyeztem. Tőle jó pár filmet néztem az elmúlt 1-2 hétben bemelegítés gyanánt, ezért is okozott pozitív csalódást az itt nyújtott teljesítménye. Általában egy szuperhős alkotástól nem várok nagy csodát, a benne lévő alakításoktól végképp nem, szerencsémre mégis kellemesen csalódtam. Róla bármikor elhinném, hogy egy szürke kisegér és Cheetahként sem tudta elveszteni hitelességét.
Gal Gadot pedig számomra még mindig a tökéletes Wonder Woman, többet nem várok el tőle.
Chris Pine elevickélt a főszereplőink mellett, de jelenléte sokkalta jelképesebbnek lett szánva, mint hasznosnak.

A zene fantasztikus! Jó, Hans Zimmer, tudom-tudom, de az album újra meg újra hallgatásakor rádöbbenek erre és ez bizsergető.
A látványra és az akciókra természetesen nem lehet panasz, de mi más jutna eszükbe az embernek egy szuperhős filmről, ha nem a CGI parádé? Nyilván, egy szint felett minden kilóg már, példának okáért a Tűzgyűrű (2013) ezért majdhogynem nézhetetlen számomra, de itt még nem lépték át a határt.
A ’80-as évek hangulatát jól megteremtették, csak sajnálom, hogy kevés akkori klasszikus zene került bele. Bőven elfért volna Zimmer csodás dallamai mellett 1-2 TOP listás muzsika. 

Összességében, ki kell mondanom kerek-perec, imádtam ezt a filmet! Vannak hiányosságai, bőven, úgy, mint mindegyik ilyen filmnek, azonban egy kívánság sem teljesül akképpen, ahogy mi azt elképzeljük.
Jöjjön csak az a 3. rész!

365 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>