Mi lenne az első reakciód, ha reggel arra ébrednél, hogy férfiként egy lánynak a testébe szorultál? S akkor mi, ha fordítva sülne el a dolog?

Most, hogy hamvaikból újraéledtek a hazai mozik, előttem is megnyílt az út a régóta várt, az oldalamat égető kíváncsisággal furdaló filmek megtekintése felé! A bő másfél év során szépen gyarapodott a lista, és most csakis azokra gondolok, amik eljutottak a mozikba, de szeretem a kihívásokat! A türelmes várakozás babérjainak learatása pedig könnyedén eufórikus hangulatba tud rántani, ami alapozásnak tökéletes.
A sort ezzel az alkotással kezdtem, mert rám fért már egy könnyedebb kikapcsolódás, amit meg is adott számomra, sőt!
Nem mellesleg a Blumhouse Productions filmjeiben eddig ritkán csalódtam, hiszen többek között olyan alkotásokat köszönhetek nekik, mint a Boldog halálnapot!, a Vadászat, A láthatatlan ember és a Paranormal Activity.

Na lássuk, a Freaky miért nyújtott annyira jó kikapcsolódást!

A történet Millie-t, a fiatal, visszahúzódó lányt állítja a középpontba. Millie az apja halála óta szótlan, szürke kisegérré változott, akit lépten-nyomon megaláznak iskolatársai, sőt, némely tanára is. Egyedül két barátja, Josh és Nyla áll mindenben mellette, akikre mindig számíthat.
Ezzel párhuzamosan megismerjük a várost rettegésben tartó, Böllér nevű sorozatgyilkost, aki fiatal lányokra és fiúkra vadászik, hogy aztán különös kegyetlenséggel végezzen velük.
Egyik estén a főszereplőnket pécézi ki magának, ám még csak nem is sejti, hogy tettének hatására mindkettőjük élete gyökeresen megváltozik.
Noha Millie könnyebb sérülésekkel megússza a támadást, másnap reggelre úgy érzi magát, mintha kicserélték volna. A balsejtelme pedig közel áll az igazsághoz…
Amikor felfogja a történteket, elszabadul körülötte a pokol, és senki sincs igazán biztonságban.
Míg Millie a saját útját járja, addig a Böllér is szembesül cselekedete következményeivel. Annak érdekében, hogy tisztázza az eseményeket, barátokra van szüksége, viszont az idő rohamosan fogy, ha pedig nem normalizálják időben a dolgokat, a változások akár végérvényessé is válhatnak.
Vajon sikerül a szedett-vedett csapatnak időben megállítania a gyilkost és minimalizálni a körülöttük növekvő emberáldozatok számát vagy elkésnek a megoldással?

Utoljára ilyen véres, gyilkolászós, kifejezetten horror-komédiát nem tudom mikor láttam, talán fél éve a Talpig fegyverbent, de a Freaky hihetetlenül jól össze lett rakva. Az elején vérgőzzel indít, aztán személyi drámákkal fűszerezve átvált egy nevetős, olykor paráztató horrorba, ami a hosszabb, beszélgetősebb jelenetek alatt sem fullad unalomba.
A poénok meglepően jók, a halálmódok változatosak, a történet kicsit misztikus. Mondjuk, le sem tagadhatná a film, hogy a 2020-as években készült, bár előfordulhat, hogy ebben a szinkronkészítőknek is hathatós szerepe volt. A szóhasználat olykor túl egyszerű a sok szlengesítésnek köszönhetően, a LMBTQ-karakterek pedig hihetetlen tónusú kiemelést kaptak. Ezzel általában nincs bajom, ebben az esetben mégis feleslegesen sok érzékenyítéssel tömték tele a forgatókönyvet. Persze, ez a film minőségéből nem von le, ráadásul egy igazán vicces jelenetsor is kapcsolódik hozzá, mégsem létszükséglet benne lennie. Tegyük hozzá, szavam se volna, ha ez lenne a film legnagyobb hibája!

A rendezése átlagos, kiemelkedő kreatív megoldások közül tényleg csak a halálnemeket tudnám említeni.

A zenéje, számomra teljesen meglepő módon, piszkosul el lett találva. Írás közben is az segít koncentrálni. Pörgős, feszült, nem igazán akad benne értelmetlen üresjárat.

A színészek közül a két főszereplőt ismertem előzetesen, mondjuk egyiket sem behatóan.
Első helyre Kathryn Newtont raknám, mert a vállára nehezedett – véleményem szerint – a legnagyobb teher. Őt eddig kizárólag csak a Pikachu, a detektívben és a Paranormal Activity 4-ben láttam, bár igazán mély nyomot nem hagyott bennem.
Ellenben itt…
A játékidő során három különböző karaktert kellett alakítania: A visszahúzódót, a sorozatgyilkost és ritkán a plázacicák szintjén álló ember típusát.
Nagyon drukkoltam, hogy meg tudjon birkózni velük, és hatalmas örömömre sikerült is neki! Hitelesen alakította a karaktereit, legfeljebb a sorozatgyilkos énje őrültségén árnyalhatott volna jobban, ám ez jelentéktelen csorba. Amit ki kellett hozni, azt kihozta magából, aztán kitudja mi lehetett a rendezői koncepció. Kezdem megszeretni!
Először azt hittem, Vince Vaughn-tól eddig csak felejthető alkotásokat láthattam, mert kis túlzással, utánanézés nélkül egyet sem tudtam volna említeni, ez pedig ritka. Később persze rájöttem a tévedésemre, hisz a Gyakornokokban meg a Fegyvertelen katonában is tiszteletét tette.
Ennek ellenére jó értelemben röhejesre sikeredett, ahogy eljátszotta a lány jellemű, nagy darab férfit. Okkal kapott érte díjat, ámbár Kathrynt egy fokkal megnyerőbbnek találtam.
A többi színész nyújtotta a kötelezőt, a figyelmet viszont vitathatatlanul a főszereplő páros kötötte le.

Nem kell mély üzenetet várni a cselekménytől, bár ha belegondolunk, komolyabb filozófiai kérdéseket vethet fel. Például, milyen lehet más ember testében, az ő életét leélni? Milyen hatással, felismerésekkel járna ránk nézve, ha egymás mellett látnánk a saját és az ő hibáit?
A filmben poénos kontextusban ugyan, de erről is szó esett.

Összességében bátran tudom ajánlani a horror-komédiák kedvelőinek, meg azoknak, akik egy ötletes, hátradőlős kikapcsolódást szeretnének átélni.
Én mindenképpen fogom ismételni!

 

187 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>