December 23-án volt az Az éjféli égbolt (The Midnight Sky) bemutatója a Netflixen. Azonnal megnéztem, és a többség véleményével ellentétben nekem óriási filmélmény volt.

Egyet bánok csak, hogy ezt a filmet nem moziban láthattam, akkor ugyanis még jobban a hatása alá kerültem volna. A fórumokat és hozzászólásokat, illetve kritikákat olvasva azt vettem észre, hogy ez a film nemhogy megosztó, hanem egyenesen több ember fogalmaz meg róla negatív véleményt, mint nem, amit végképp nem értek. Egy olyan évben, amikor a Hubie, a halloween hőse és hasonló ipari hulladékok kerülnek a platformokra, jön egy lassú lefolyású lélektani dráma, és elszabadul a pokol. Érthetetlen ez annak ellenére, hogy Az éjféli égbolt egyáltalán nem egy hibátlan alkotás, de az az érzésem, hogy az emberek kezdenek átesni a ló túloldalára, és sikk cikizni mindent, ami a Netflixen és társain jelenik meg. Mintha régen nem csalódtunk volna filmekben a mozikból kilépve…

Sokáig mondogattam, hogy a Netflixen zseniális sorozatok vannak, de filmek terén vannak még lemaradásai a legnagyobb streamingszolgáltatónak. Ez a helyzet azóta sokkal jobb lett, a tendencia abszolút pozitív, ennek ékes bizonyítéka ez a film. 

George Clooney mozija Lily Brooks-Dalton Good Morning, Midnight című regényének adaptációja. Az egyik főszerepet maga a rendező vállalta magára, mellette olyan színészek szerepelnek benne, mint Felicity Jones, Kyle Chandler, Tiffany Boone vagy David Oyelowo. 

A történet a 2040-es évek vége felé játszódik, amikor a Föld pusztulni látszik. Dr. Augustine Lofthouse már évekkel ezelőtt megtalálta a világűrben a K-23-at amely a Jupiter egyik holdja, és ahol az élet feltételei adottak. Az Aether nevű űrhajó már el is végezte a civilizáció alapjainak letételét, és úton vannak visszafelé. Ők azonban nem sejtik, hogy útjuk alatt az általuk ismert világ megsemmisült. Az öreg és haldokló Dr. Lofthouse meghalni maradt egy északi-sarki bázison, de ő lesz az egyetlen ember, aki figyelmeztetni tudja a hajó utasait, hogy életveszély vár rájuk a Földön. A doktornak váratlan társa is akad egy kislány személyében, így nemcsak a figyelmeztetés fontossága, hanem Iris miatt is életben kell maradnia. Apropó, Iris. Szerintem a hétéves Caoilinn Springall rendkívül tehetségesen hozta a bázison ragadt titokzatos „idegent”; meg lennék lepve, ha ez lenne az utolsó filmje.

A film két szálon fut, illetve vannak rövid visszaemlékezések Dr. Lofthouse múltjából, de ezek a játékidő fényében nem annyira fontos kitekintések. 

Az egyik szál Lofthouse-é, vagyis a bázison játszódik. Egy, a halált váró tudós próbál segíteni az űrhajón és az ott ragadt kislányon. Ez egyfajta túlélős szál a posztapokaliptikus sarkvidéken, ezen látszik a forgatókönyvíró, Mark L. Smith keze nyoma, ugyanis ő volt A visszatérő írója is. 

A másik szál a telepesek visszautazásának viszontagságait mutatja be, Clooney itt főleg saját tapasztalatait kamatoztathatta, ő ugyanis játszott az egyik legjobb űrben játszódó filmben, a Gravitációban is. 

Ez egyébként a film egyik jogos kritikája is, vagyis hogy a készítők nem erőltették meg magukat, ami az ötleteket, kreativitást illeti; rengeteg jelenet, és maga a dramaturgia is ismerős lehet más filmklasszikusokból: Csillagok között, a már fentebb említett Gravitáció és a Visszatérő, Mentőexpedíció. Az űrbéli szálon ráadásul azt éreztem, hogy a karakterek kidolgozatlanok, teljesen egydimenziósak, így nagyon izgulni sem tudtam értük, ami a történtek fényében nem túl optimális. 

Clooney már többször bizonyította, hogy a kamera mindkét oldalán megállja a helyét, nekem kifejezetten tetszett ezzel a nagy szakállal. Néhány dialógus vagy jelenet szájbarágósra sikeredett, feleslegesen mondtak ki olyan dolgokat, amelyek nyilvánvalóak voltak, de “Ross doki” nálam ismét jól vizsgázott. Kedvenc filmem tőle azonban továbbra is A hatalom árnyékában. Én olyan néző vagyok, aki „háttal ül a tévének”, ami azt jelenti, hogy már mindenki tudja, mi lesz a vége, én a végén akkor is meglepődöm. Krimiknél a gyilkos kilétére is csak legritkább esetekben tippelek jól, épp azért lehet kritika Clooneyék számára, hogy a film nagy csavarját azonnal kitaláltam. 

A hibáitól eltekintve azonban nekem a film nagyon tetszett, minden percét élveztem, magával ragadott. Többen amiatt kritizálták, hogy túl lassú folyású, unalmas. Én ezt nem értem; mégis milyennek kellene lennie egy lélektani drámának? Adott egy könyv, mint alap, és ott volt az előzetes is. Én pont olyan filmet kaptam, mint amilyenre számítottam, és ez elég ritka nálam. 

A bevezetőben írtam, hogy sajnálom, hogy a filmet nem volt módomban moziban megnézni. Ennek az elsődleges oka, hogy Martin Ruhe operatőr hihetetlen jó munkát végzett. A képek fantasztikusak, az atmoszféra többször is magával ragadó, a feszültség is átjött számomra, a zene is tetszett. Kifejezetten tetszett, hogy nem sok mindent árultak el a Föld végének okairól, csak ráutaló jelek voltak. 

Az Éjféli égbolt nem fog mindenkinek tetszeni, de egy bizonyos réteget meg fog találni, akik hálásak lesznek, hogy ebben a karanténos, vírusos, bizonytalan időben egy ilyen filmet láthattak. Én egészen biztos köztük vagyok, és mindenkinek ajánlom a megtekintését, aki nem egy csinnadrattás, akciódús sci-fire vágyik. 

Az előzetes:

1365 megtekintés.

Related posts:

Ha már unod az Adam Sandler-filmeket- öt kiváló vígjáték karantén idejére Egy kiváló miniszéria: Bodyguard – Kritika Stranger Things: Izgalmas és ijesztő az új évad, de nem hibátlan – Kritika (1-7. rész) The Willoughbys- traileren a Netflix következő animációs filmje A Netflixre érkezik Millie Bobby Brown és Henry Cavill közös filmje Az Oscar-díjas Jennifer Lawrence főszereplésével érkezik Adam McKay filmje a Netflixre