Az amerikai álom csak a kezdet – Melvin és Howard - kritika

Negyven éve mutatták be az első olyan életrajzi filmet, mely egy arra „érdemtelen”, átlagos ember életét dolgozta fel. Melvin Dummar története mégis minden idők egyik legszórakoztatóbb amerikai filmjének szolgált alapul.

Életrajzi filmek rendszerint az arra méltó, jelentős személyekről szoktak készülni. Olyanokról, akiknek neve felkelti a nézőközönség figyelmét. Akik valami nagyot alkottak életükben, mint Marie Curie, Mozart vagy Gandhi. A biopic műfaja, különösen a klasszikus hollywoodi stílusú filmekben, narratíváját tekintve szorosan összefonódott az amerikai sikermítosszal, melyben az úgy nevezett ’self-made man’-ek önerejükből küzdötték fel magukat. A norma szerint hatalmas erőfeszítéseiknek és a kedvező szerencsének köszönhetően jutottak a csúcsra, legyen szó anyagi, erkölcsi, szellemi értelemben vett sikerről, vagy gyakran mindháromról egyszerre.

A hatvanas évek végére azonban minden megváltozott Hollywoodban. A társadalmi, gazdasági és intézménytörténeti változások következményeként az újabb filmes generációk másfajta filmeket kezdtek készíteni, mint ó-hollywoodi elődeik. Így a klasszikus filmes műfajok dekonstrukciója kezdődött, ami a narratívák, a karakterek, a forma és legfőképp a meghatározó ideológia revízióját hozta magával. Ebben a környezetben fogant a Melvin és Howard is.

Melvin Dummar átlagos fickó. Élete épp annyira hétköznapi, mint bárki másé. Nem ért el semmi rendkívülit, nincs semmilyen különleges tehetsége. Az életéről készült film létezése már önmagában is kritika a biopickal szemben. Ami ezután történik pedig a klasszikus amerikai sikermítosz karikatúrája. Melvin egyik nap felvesz egy szakadt stoppost a sivatagban, aki az állítja magáról, ő Howard Hughes a milliárdos iparmágnás. Mivel az akkoriban remeteként rejtőzködő Hughes-t már évek óta nem látta senki, Melvin meséjét okkal fogadják kétkedéssel.

Élete zavartalan kerékvágásban zajlik tovább, csak éppen sosem képes megragadni a lehetőséget. Ha szerencséje van, azt is képes rendszeresen elszúrni. Mikor sztriptíztáncosnő felesége hatalmas összeget nyer egy tv-s vetélkedőn, amivel új életet kezdhetnének, a pénz pillanatok alatt elfolyik Melvin kezéből. Végül családja is elhagyja, így a self-made man tipikus ellenpéldájaként működő főhős élete minden területén kudarcot vall. Mígnem egy titokzatos levele érkezik, benne Howard Hughes végrendeletével, ami szerint ő örökli egykori stopposa vagyonát.

A rendező, Jonathan Demme a korszak jelentős független filmesének, az exploitation és B-filmekről ismert Roger Cormannak dolgozott mielőtt egyik első stúdiófilmjében megörökítette Melvin Dummar életét. Az ekkor még kezdő Demme később olyan nagysikerű alkotásokat tett le az asztalra, mint a Philadelphia – Az érinthetetlen vagy A bárányok hallgatnak. A film Oscar-díjas forgatókönyvét viszont az a Bo Goldman jegyzi, aki pár évvel korábban már szintén elnyerte a díjat a Száll a kakukk fészkére filmre adaptálásáért. De a kamera előtt is olyan tehetségek alakítják a főbb szereplőket, mint Paul Le Mat, (American Graffiti) Jason Robards (Volt egyszer egy vadnyugat; Az elnök emberei) és Mary Steenburgen (Vissza a jövőbe III; Gilber Grape), akik közül utóbbi kettőt Oscar-díjra is jelöltek alakításukért, Mary Steenburgen pedig át is vehette az akadémiai elismerést.

A Melvin és Howard negyven év távlatából is aktuális üzenettel bír, egy cseppet sem vesztett mondanivalójából és épp annyira szórakoztató, mint megjelenésekor. Így, ha a valódi Melvin a bíróság ítélete alapján nem is örökölte meg végül Howard Hughes vagyonát, a filmtörténetbe sikerült örökre beírnia magát.

573 megtekintés.

Megosztás: