A botrányra való tekintettel úgy döntöttünk, írunk a 365 dni című filmről. Figyelem! Az írásban vulgáris kifejezések is olvashatók, a továbbolvasást csak 18 éven felülieknek ajánljuk.

Népszerű könyvadaptáció

Az oldalnál engem ért az a megtiszteltetés, hogy írhatok a 365 nap című műről. A film a Netflix egyik legfelkapottabb, legnézettebb tartalma. A cikk írásának időpontjában Németországban és Magyarországon is első helyen tartózkodik a tízes toplistán. Ha fantasztikus rendezést, elképesztő színészi teljesítményeket vagy bravúros forgatókönyvet sejtesz a siker mögött, akkor el kell, hogy keserítselek. Egyetlen szó van a hihetetlen népszerűség mögött: szex. Pontosabban ez már inkább pornó, de ne szaladjunk ennyire előre. 

Az eredetileg 365 dni címet viselő film egy lengyel regény adaptációja. Blanka Lipinska azonos című könyve adja az alapot a szigorúan felnőtteknek szóló mozinak. Massimo apját lelövik egy üzletelés közben, miközben az olasz férfi figyelmét egy távolban levő nő köti le. A titokzatos idegen a férfi rögeszméjévé válik, mindent megtesz, hogy megtalálja. Pár év múlva ez sikerül, elrabolja a Laura névre hallgató csinos nőt, bebörtönözi szerény kis villájába, majd közli vele, hogy 365 napot ad neki, hogy szerelmes legyen belé. Amennyiben ez nem jön össze, ám legyen, a férfi szabadjára engedi őt. Ez nem a meglepetések mozija, szóval mindenki tudja, mi fog történni. 

A film több szempontból aggodalmas, és meglepve tapasztaltam, vannak olyan emberek, akik annak ellenére beszélnek pozitívan róla, hogy látták. Legyünk tisztában az alaphelyzettel: a 365 nap nagyon közel van a vállalhatatlanhoz. Annyira gyenge, hogy ha nem lett volna munkaköri kötelességem, hogy írjak róla, akkor a tizedik percben kikapcsoltam volna. 

365 árnyalat

Értem én, hogy a szexszel mindent el lehet adni; sajnos ilyen társadalomban élünk. Láttuk, hogy elképesztően gyengén megírt, irodalmi szempontból szemétnek számító könyvek is lehetnek népszerűek, és igen, a Szürke ötven árnyalata trilógiára gondolok. A 365 nap tekintetében megkerülhetetlen az állandó összehasonlítás, hiszen E. L. James regényeiben is a szexualitáson van a hangsúly, történet nuku, igényesség szintén; abban is van egy elnyomó férfi és egy magát önként alárendelő nő, tehát mindaz, amiért a gyengébbik (?) nem évezredeken át harcolt. Az, hogy ennek, és a szóban forgó lengyel filmnek milyen rossz üzenete van, szerintem nem kell külön ecsetelni. Amíg azonban a Szürke ötven árnyalata szimplán rossz volt, kis szoftpornóval, addig a 365 nap fullban nyomja a kretént, és olyan hardcore képsorokat kapunk, amelynek láttán egy felnőtt filmes is csak csettintene.

Van az olasz csődör (Michele Morrone), akit kis túlzással úgy ismerünk meg, hogy a repülőgépen megkíván egy légikisasszonyt, akit aztán “orális szexre csábít”. Miután a stewardess könnyezve konstatálja az eseményeket, elégedett mosoly jelenik meg az arcán. Na, nem a pasién; nem ám! A hölgy szinte megtiszteltetésnek érezte, hogy a férfi megszexualizálja a száját (ennél szebben nem tudtam kifejezni). Elégedetten, kéjenc mosollyal az arcán hagyja el a lucskos helyszínt. Így ismerkedhetünk Massimoval, aki egyébként a szicíliai maffia valamiféle tagja, főnöke és mindig keményen néz, természetesen ki van pattintva, és olyan szálkás, mint egy egész kárászraj, hogy klasszikust idézzek. 

Az általa megkívánt, elrabolt, rabszolgaként tartott Laurát úgy ismerhetjük meg, hogy hazamegy, rámarkol az épp a számítógépét bütykölő férje farkára, aki azonban nagyon elfoglalt. A nő  ezután elvonul, hogy kedvenc kéjrúdjával hancúrozzon egyet. Ha van felesleges jelenet a filmtörténelemben, akkor ez minden bizonnyal oda kerül majd. 

Irrealisztikus szituáció, életszerűtlen döntések

Az alaphelyzettel is rendkívül nehéz ép ésszel azonosulni. A férfi motivációja halovány és hiteltelen; lát egy nőt  a strandon, majd öt évig hajkurássza, hogy aztán elrabolja, hátha beleesik. Eleve mire kell öt év? A szociális média világában nagyjából fél óra megtalálni bárkit a világon, magánnyomozó hivatásról is hallottunk már; Laura nem tagja egyetlen tanúvédelmi programnak sem. 

Magától értetődően a nő viselkedése is elég messze van a normálistól. Többek között Laura kiflörtölte a laptopot meg minden, és nem az az első dolga, hogy az Interpolt hívja, vagy rápirítson a férjére, akiről pikáns felvételeket mutatott neki Massimo. Neki elég volt pár kép, és azonnal eldobta a házasságát, eszébe nem jutott, hogy létezik Photoshop, esetleg valami házasság előtti fotók kerültek elő. Nem, ő máris “válik” a férjétől, aki csóri nem egy olasz bika, kidolgozott felsőtesttel és állandó partizással meg mindig akcióra kész virgoncléccel. 

Nem spoiler gondolom, hogy Laura végül beadja a derekát, mindenhogy, hogy aztán a film második felében komoly pornót láthassunk a Netflix műsorán. A filmmel rengeteg probléma van, amely közül csak a kisebb, hogy szexuálisan túlzóan túlfűtött. Nincs egyetlen reakció, racionális döntés a 365 napban, mintha egy szürrealisztikus világot látnánk, amelyről meg vannak győződve a készítők, hogy ez a normális. Sokan tanakodtak, hogy vajon a szexjelenetek igaziak voltak-e, mert például szájban ki-be járás közben néha látszik a himbilimbi egy része. Én azt mondom, vagyis inkább tippelem, hogy megoldották igazi aktus nélkül a dolgokat.

A végeredmény kifejezetten rossz

Említsük meg a “színészeket” is. Sztereotipikus mindenki, féldimenziós karaktereket láthatunk, de a két főszereplő szódával talán elmegy. Ami viszont nem megy el, és emellett nem lehet szó nélkül elmenni, az a beszédük. Képzeljük el, hogy fogunk két kihegyezett, ceruzát,  és ezt szép lassan bedugjuk a két fülünkbe. Amikor elértük a dobhártyánkat, akkor kezdjük el aktívan mozgatni az írószerszámokat, addig, amíg már az agyunkat karcoljuk vele. Na, pontosan ilyen a két főszereplő angolja. Ha már szó esett a szexről: erotikus a hangjuk. Igen, bassza a füled. Félelmetes. Minden egyes alkalommal, amikor lengyel szavakat hallottam, fellélegeztem, mintha a fülem szabadságra ment volna, pedig kis túlzással magánhangzóik sincsenek.

Ebben a kontextusban pedig egyetlen egy mondatukat sem tudjuk komolyan venni. A párbeszédek eleve röhejesek, erőltetettek és teljességgel lehetetlenek. Az utolsó döfést – érted – Laura viszi be a Massimonak elmormolt vallomásában: “Nem kell 365 nap, hogy beléd essek, mert már szeretlek!”, és a bikóz áj láv júnál már hozzávágnád a távirányítót a tévéhez. Egyszerűen borzasztó, viccen kívül, kinek tetszik ez?

A film nézése közben elkezdesz agyalni. Rendben, hogy összejöttek, és boldogan dugnak, amíg meg nem halnak, de mi lesz a bonyodalom? Minden moziba kell egy kis izgulnivaló. Az utolsó percekre tartogatták nekünk az elképesztő izgalmakat „csattanót”. A semmiből kitalálja valaki, hogy megöli Laurát, aki persze nem is olyan rég tudta meg, hogy várandós. Alagútba be, aztán ciao. Finito, The End. Ennyi. És amikor megörültél, hogy vége van ennek a kellemetlen szenvedésnek, akkor olvasod valahol: ez egy trilógia első része volt csak. P..ba!

A filmnek azért vannak pozitívumai is, igaz, ez a rész nem lesz túl hosszú. Az egyik pozitívum kétség kívül pont a fentebb kritizált szexualitás. Ezek az “akciójelenetek” egész jól megkomponáltak. Bár lövés nem dördül, azért az látszik, hogy Anna Maria Sieklucka és Michele Morrone kémiája jól működik. Mindketten tetszetősek a maguk nemében. Kellemes csalódás, hogy a filmbe egész jó zenék kerültek. Ezek persze nem mentik meg a filmet, de igazságtalan lenne nem megemlíteni őket. 

Az IMDb-n jelenleg 3,8 ponton áll a film; ezt nem kell nagyon túlmagyarázni.  Én is egy négyest adnék neki kis jó indulattal.

Megtekintését ugyanakkor senkinek sem ajánlom. Igénytelen, “műmájer”, pózőr produkció, rendkívül veszélyes társadalmi üzenettel.

Rendkívül aggasztó üzenet

Már a Szürke ötven árnyalata kapcsán is említettem mindenkinek, mennyre káros és téves, ahogy ezek a filmek a férfi-nő viszonyt bemutatják. A civilizált társadalom normálisabbik oldala azon van, hogy eltörölje a nemek közti különbséget, emancipáció, egyenjogúság, hierarchia nélkül éljünk a gyengébbik nemmel, erre néha felbukkannak ilyen minden igényességet nélkülöző borzadályok, ahol a nők önként vállalják be az alárendelt szerepet, sőt örülnek is neki. Aggasztó. A 365 nap konkrétan romantikussá teszi a Stockholm-szindrómát és a testi és nemi erőszakot. Elbagatelizál egy rendkívül fontos témát, és egy nagyon széles réteghez juttatja el azt. 

Tények és a statisztikák a témában

“A szexuális erőszak jogi meghatározása számos uniós joghatóságban túlmutat azon a követelményen, hogy az elkövető fizikai erőt alkalmaz. Ezt figyelembe véve a szexuális erőszakot elszenvedők száma az EU-ban meghaladhatja az 5%-ot.”

Minden huszadik nő élt már át nemi erőszakot 15 éves kora után. A 2015-ös népszámlálást figyelembe véve az EU lakosságának a száma 510 millió környékén mozoghat. Legyen ebből 250 millió nő. Ennek nagyjából 60%-a esik bele a veszélyeztetett korba. 150 millió nőnek az 5%-a, 7,5 milliót jelent! 

A WHO korábbi felmérése szerint. a világon minden harmadik nő szenvedett már el bántalmazást a partnere vagy más férfi által, a kapcsolatban élő nőknek pedig a harmada számolt be arról, hogy párja bántalmazta fizikailag vagy szexuálisan. A nők ellen elkövetett gyilkosságok 38 százalékát olyan férfiak követik el, akik intim kapcsolatban voltak az elszenvedővel. Húszból egy nőt erőszakolnak meg, az áldozatok hetven százaléka pedig ismeri az elkövetőt. A családon belüli erőszakot kilencven százalékban férfiak követik el nők vagy gyerekek kárára. Mindezek mellett megdöbbentő, hogy a rendőrségi feljelentések száma pusztán százezerből tizenegy.

Ezek után itt van egy film, amelyben egy gazdag férfi elrabol egy nőt, akit fogva tart, bántalmaz. A nő egy idő után beadja a derekát, igent mond a férfinak, majd luxusban él tovább. Az üzenet: mindegy mit csinál a férfi, hódolj be, és jobb lesz neked. 

Elképesztő… Mindez a 21. században. Veszélyes üzenet a nőknek, veszélyes üzenet a férfiaknak. A Netflixen (itt Németországban) a 365 dni besorolása: 16 év. Hány agyatlan, pénzes macsó gondolhatja azt ezek után, hogy ez egy járható út? Hány összezavarodott, megtévedt fiatal lány gondolja azt, hogy nem is olyan rossz az a kis (nemi) erőszak, ha utána megvan mindene? Még egyszer: a kapcsolatban élő nőknek harmada számolt be arról, hogy párja fizikailag vagy szexuálisan bántalmazta!

Nézzük meg a BTK ide vonatkozó paragrafusait:

Én úgy gondolom, hogy ezeknek a büntetéseknek  jóval nagyobbnak kéne lenniük. Ártatlan emberi lelkeket tipornak össze férfiak, és lehet, hogy két év börtönnel megúszhatják.

Zárójelben jegyzem meg: aki Szürke ötven árnyalata és 365 nap szintű szemetet ad ki a kezei közül, azt is büntetném…

A film előzetese:

Felhasznált irodalom: 

https://www.demografia.hu/hu/tudastar/fogalomtar/12-korosszetetel

https://hu.wikipedia.org/wiki/Európai_Unió

https://fra.europa.eu/sites/default/files/fra-2014-vaw-survey-at-a-glance-oct14_hu.pdf

A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja

58025 megtekintés.

Related posts:

Éjszaka meglepetésekkel (és klisékkel) – Megnéztük a Netflix új családi filmjét Száraz vízi kalandok Tom Hanks-szel, avagy megnéztük A Greyhound csatahajót 365 nap – Így folytatódik a Netflix botrányfilmje. Spoileres tartalom Videóklipbe fojtott giccspornó, avagy ilyen lett a 365 nap folytatása Secret Obsession – Kritika. Avagy kár, hogy a Netflixen nincs „film törlése” funkció Michele Morrone egy Netflix-sorozatban. Láttad már?