Agraba után vissza az angol maffiához!

Guy Ritchie végre visszatért a gyökereihez. Nem mintha a Sherlock Holmes egy stílustalan, gyenge mozi lett volna, és még az Aladdint is sikerült egy szerethető, varázslatos kalanddá tennie, viszont a Blöff az akkor is más volt! Most pedig végre valahára megjelent az Úriemberek című mozifilm is, melyben az Aladdinra ferde szemmel néző személyek nem igazán bíztak, úgy gondolták Guy Ricthie már öreg ehhez, nem kell már ide. Nos, boldogan jelenthetjük be, hogy az Úriemberek Ritchie hivatalos visszatérése.

Az film sztorijának felvázolása elég nehézkes, ugyanis Hugh Grant meséli el az egész történetet, ami kifejezetten keszekusza, beletelik a nézőnek is egy kis időbe, mire rájön, hogy ki kicsoda, és ki kivel van. Viszont amint megtudjuk, hogy ki a dzsungel királya, és észrevesszük hogy ezek a ragadozók egymás fölé kívánnak kerekedni, azonnal érdekesebb lesz a helyzet. Nem mintha az első perctől nem ragadna magával a mozi stílusa, az a lélegzetelállító elegancia és férfiasság, ami ebből a filmből fakad, az a stílusos maffiózó-viselkedés, amit Michael, a főhősünk tanúsít, már egyszerűen odaszegez minket a vászon elé, és nem hajlandó ereszteni az utolsó percig.

Matthew McConaughey tündökölhet a főszerepben, ami nagy szerencse. Elképesztő stílust ad elő, borzasztóan beleéli magát a szerepbe, és látszik rajta hogy fenemód élvezi ezt az egészet. Nem csoda, a színész még a rosszabb filmekben is a maximumot hozza, példa erre az elrettentő középszerűségben szenvedő bukás, a Setét torony. Itt van még nekünk Charlie Hunnam, aki ugyan elsőként a háttérben bújik meg, de Ritchie nem hagyta a sarokban, és kihozta belőle a vadállatot. Imádni való. Henry Goldingról sem szabad megfeledkezni, akit novemberben még Emillia Clarke-kal láthattunk szellemeskedni a Múlt karácsony című romkomban, ami egyébként egy meglepően remek film lett, de Golding valahogy nem volt benne kiemelkedő, ellentétben Ricthie mozijában, ak direktor egyszerűen kihozta belőle a maximumot, amit Golding meg is hálál, igazi gazfickó lesz, aki az új generációt képviseli. Colin Farrel és Hugh Grant mellékszereplők, de egyáltalán nem érezzük azt, hogy háttérbe lennének szorítva, kifejezetten sokat vannak benne a filmben ahhoz képest, hogy a stáblistán hátrébb van a nevük, sokkal kevesebb szereplést vártunk, kellemeset csalódtunk. Michelle Dockery játsza Michael bűbájos feleségét, és ezt pazarul teszi, rendkívüli odaadással, és bár egyáltalán nincs sokat a filmben, egy magabiztos, erős nőt testesítettek meg vele, aki határozott, és kiáll magáért, kifejezetten szeretetre méltó, és mi is azonnal megkérnénk a kezét. Szóval összességében elmondható hogy a casting tökéletesre sikeredett, és egyikük sem egy Vin Diesel színészi képességével rendelkező figura.

A történetmesélés módja elég zavaros, ennek köszönhetően sok időbe telhet összerakni a komplett sakktáblát, de ezeket az úriembereket  már csak szimplán nézni is jó. De van két hatalmas pirospontja a mozinak, ha nem lenne elég az impozáns szereplőgárda: Vér, és szabadszájúság. Ha nem is tocsog a vérben a fél mozi, kellő mennyiségben pufogtatják fejbe a vérebeket, és egymást az oroszlánok. A remek párbeszédek mellé társul a trágár nyelvezet, amiből Ritchie nem keveset írt a forgatókönyvbe, és sokkal menőbbek ezáltal a karakterek. A jelenetek aprólékos felépítése magával ragadó. A néző teljesen gyanútlanul kezd el nézni egy párbeszédet két üzletember között, amely csupán egy asztalborítással teljesen más lesz, és elszabadul a véres – hányadékos pokol, mely igazán katartikus élményt garantál.
A film befejezése talán picit furcsa lehet, főleg mert egy elég gyenge „csavart” bedobtak a végére, azonban az mégsem bosszantó, és a stílusos lezárás azt sejteti, hogy Guy Ritchie szívesen folytatná ezeknek az úriembereknek a  halálos játékát.

Összességében tehát a The Gentlemen egy kifejezetten jó film. Pazar szereplőgárda, szerethető fő -és mellékkarakterek, kemény beszólások, és meglepő fejbelövöldözések. Igazán stílusos, elegáns. Ha nem is emelkedik a Blöff kultikus státusza fölé, az utóbbi évtized egyetlen olyan Guy Ritchie filmje lett az Úriemberek, ami magabiztosan oda tehető a nagy közkedveltségnek örvendő csavaros mozi mellé. Szóval aki egy szórakoztató, székhez ragasztó, igazán vagány, de mégis  kellemesen piszkos, ezzel együtt is minden whiskis pohár emelésével elegáns mozira vágyik, annak nagyon gyorsan irány a mozi!

9/10

Kristóf József

Kép:CNN, ComingSoon, Fox

868 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

    XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>