Shelly Love a 2019-es Galway Filmfesztiválon díjazott filmje egy különleges anya-lánya történet, amelyet bűn lenne kihagyni!

A legfőbb ok, amiért nekiálltam az Egy kis bökkenőnek (A Bump Along the Way, 2019), nem más, mint Bronagh Gallagher, aki olyan filmek szereplőjeként tett a rajongójává engem, mint a Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) vagy az Édes álmok (Skagerrak, 2003). Különleges megjelenése, mindig profi és átható játéka, a filmre telepedő aurája egyszerűen feledhetetlenné teszik… No, meg ráveszik az embert, hogy ha megpillantja őt egy streaming felületre helyezett filmplakáton, azonnal megnyomja a lejátszás gombot… Én mindenesetre megnyomtam, és nemhogy nem csalódtam, hanem – ha lehet – még jobban beleszerettem a színésznőbe!

A helyszín az észak-írországi Derry. Itt él a 44 éves Pamela, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Allegrát. Pamela nem tökéletes anya, mely tényt Allegra gond nélkül hangoztatja, őt okolva a rossz étkezési szokásoktól kezdve egészen az iskolai közösségben felmerülő nehézségekig. És akkor, mintha nem lenne már alapból is elég gond az életükben, Pamela részegen egyéjszakás kalandba keveredik egy huszonéves sráccal, s teherbe esik. Lánya a hír hallatán természetesen teljesen kiakad, a váratlan fordulat azonban nem csak megdöbbenéssel, csalódással és félelemmel szolgál; ennek a kis bökkenőnek pozitív hozadékai is vannak. Anya és lánya ott állnak tehát egymagukban a gyermekáldás küszöbén… De azért van kilenc hónapjuk arra, hogy szembenézzenek az eléjük kerülő kihívásokkal, felkészüljenek az új élethelyzetre, s végre elkezdjék megérteni és igazán szeretni egymást.

Nincs elérhető leírás.

„…ez tulajdonképpen kész csoda. Nos… Vannak kockázatai az ilyen időskori terhességnek. De nem vészes a helyzet. Vannak előnyei is annak, ha az ember az ön korában szül. Sokkal komolyabbak vagyunk, gyakorlottabbak, és jobb az anyagi helyzetünk” – mondja az orvos Pamelának, a nézőből pedig kitör egy keserédes kacaj; merthogy Pamela se nem komoly, se nem gyakorlott, a jó anyagi helyzetről meg inkább ne is beszéljünk. Ám ebben a keserédes nézői kacajban együttérzés, drukk és – hangozzon ez bármilyen pátoszosan – szeretet keveredik. Ugyanis igen hamar és igen erősen megszeretjük ezt a nőt – aki ugyan messze nem tökéletes, de pont ettől igazi és szerethető –, s bizony, szeretnénk látni a diadalát.

 

De miért szeretünk bele olyan könnyen Pamela karakterébe? Nos, elsősorban Bronagh Gallagher alakítása miatt. Neki köszönhetően Pamela nem csupán egy tökéletlen anya-szerep, hanem egy igazi, hús-vér, esendő ember, aki egyszerre tekint félelemmel és örömmel a jövőbe, s aki egyszerűen csak boldog, klassz anya akar lenni. Ugyanakkor nemcsak Gallaghert kell kiemelnem, hanem az Allegra szerepében feltűnő Lola Petticrew elbűvölő átlényegülését is. A fiatal színésznő valódi életet lehel a szorongó, helyét kereső, dacos tinilány kliséjébe, s egyenrangú partnerként áll helyt Gallagher oldalán. S ha már a karaktereknél tartunk: dicséret illeti Tess McGowan forgatókönyvírót, aki amellett, hogy összetett, rétegzett karaktereket állít a középpontba, fantasztikusan keveri a dráma és a komédia elemeit is. A színtiszta vígjátéknak induló film egyhamar mély, megrendítő drámába fordul, amely végtelenül emberi, s amely egy kicsit minden anyához és lányhoz, sőt, mindenkihez szól. És talán nem túlzok, ha azt mondom: képes is mindenkit megszólítani. Hiszen talán mind tudjuk, milyen tökéletlennek lenni, hibázni, elbukni, majd újra és újra felállni, s reménykedni abban, hogy ha tökéletes nem is, de egy nap minden klassz lesz.

Nincs elérhető leírás.

A néző megszólításában és megérintésében kétségkívül remekel a Shelly Love által rendezett film, akárcsak az anya-lánya viszony hiteles és mély ábrázolásában, az azonban szembetűnő hibája, hogy az életszagú nehézségeket olykor-olykor túl gyorsan, túl könnyen megoldja. És persze, azt is lehetne hibának tekinteni, hogy a cselekmény túlontúl kiszámítható, a szereplők pedig egyre megenyhültebben és könnyedebben menetelnek a happy end felé. De annyi baj legyen… És ennyi „baj” pont belefér, ha egy képi és hangzásvilágát tekintve otthonos, a színészi játék tekintetében pedig egyenesen pazar filmről beszélünk. Elsőfilmről – teszem hozzá! Az Egy kis bökkenő hibái ellenére is kiemelkedő rendezői debütálás. Kicsit olyan, mint a főhőse: nem tökéletes, nem világmegváltó, de igazi, emberi, szellemes és mérhetetlenül szerethető.

Az Egy kis bökkenő az HBO GO kínálatában érhető el.

A szerző további írásai az Eszter és a filmek oldalon olvashatók.

Fotók: TMDb/avxhm.se/rte.ie

492 megtekintés.

Megosztás:

1 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>