Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor a lelki egyensúlyunk megőrzése vagy éppen helyreállítása érdekében fordulunk a filmekhez. Nos, a Parfümök (Les parfums, 2019) pont az ilyen időszakokra van kitalálva! Könnyed, kellemes, igazi kikapcsolódást nyújtó komédia egy nő és egy férfi között kialakuló különleges barátságról. És nem mellesleg még egy szinte varázslatos titokzatossággal bíró iparágba is bepillantást enged.

Főszereplőnk, Anne Walberg mester parfümőr, a szakma egyik legjelesebb alakja, aki korábban a legnagyobb divatházaknak készített parfümöket. Mostanra kissé megkopott a hírneve – azt nem mondom el, mi miatt –, ezért más jellegű megbízásokat kap; például egy luxusmárka új táskakollekciójához kell olyan illatot terveznie, amely elfedi a rosszul cserzett bőr kellemetlen szagát, illetve egy gyárterület bűzmentesítését kell valamilyen illattal megoldania. Hozzá érkezik sofőrként – egész pontosan a sorban a negyedik sofőrként – Guillaume, az elvált apuka, aki minél hamarabb normális lakást akar bérelni, hogy gyakrabban láthassa tízéves kislányát, éppen ezért szüksége van erre a munkára, mindenáron. Még akkor is, ha az önző és akaratos Anne nap, mint nap feladja neki a leckét.

Márpedig feladja. Kezdjük azzal, hogy már az első útjukon a szemetesbe hajítja Guillaume teli cigarettásdobozát. Aztán arra utasítja, hogy segítsen neki áthúzni a szállodaszobában az ágyneműt, ugyanis nem bírja a szagát… De Guillaume-et sem kell ám félteni: kerek perec közli a nővel, hogy ő sofőr, nem mindenes. Anne pedig meglepő módon ahelyett, hogy kirúgná – ahogyan nyilvánvalóan a többiekkel tette –, igyekszik kompromisszumképes lenni, már amennyire tőle telik, így kettejük között szép lassan kialakul egy igencsak gyümölcsöző kapcsolat, egy különleges és talán életre szóló barátság.

Nincs elérhető leírás.

Grégory Magne rendező-forgatókönyvíró igen üdítő és élvezetes filmet készített – direkt nem szórakoztatót írtam, mivel a Parfümök több, mint szórakoztató. Mindenekelőtt meglepő abban az értelemben, hogy a kezdeti sejtéseinket és a prekoncepcióinkat felrúgva nem egy romantikus viszony kialakulását mutatja be, hanem azt, miként kerül közel egymáshoz emberileg a két főszereplő, s aztán hogyan segítik egymást a munkában és a mindennapokban egyaránt. És akkor ott van az is, amit én személy szerint a film legnagyobb erejének és különlegességének tartok: hogy bevezeti a nézőt a parfümőrök titokzatos világának kulisszái mögé. Bevallom őszintén, eddig még sosem gondolkoztam el azon, hogy van-e, aki megtervezi a különböző bevásárlóközpontok vagy egyéb belső terek sajátos illatát, sőt eszembe sem jutott tudatosan szaglászni sehol, de amióta megnéztem a Parfümöket, már akaratlanul is figyelek.

Az illat-iparág bemutatásának tekintetében egyébként rendkívül körültekintően járt el Grégory Magne: olyan szakértő tanácsadókkal dolgozott együtt a filmben, mint a világhírű Calice Becker illatszerész, illetve Christine Nagel, aki jelenleg a Hermès parfümőr mestere. A Parfümök pedig amellett, hogy láthatóan magán viseli a nekik köszönhető szakmai hitelességet, fejet is hajt előttük, hiszen megmutatja, milyen sokrétű, sokszínű, izgalmas és nagy hatással bíró is a munkájuk.

Nincs elérhető leírás.

E részletekre figyelő, körültekintő rendezői és írói hozzáállás azonban sajnos nem jellemzi a film minden szegmensét. Grégory Magne sok minden felett elsiklik; például az Anne és Guillaume közötti osztálykülönbség, a férfi válásának és a gyermekelhelyezés kérdésének borzalmas súlya, valamint Anne magánya felett is. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindez bármit is levon a Parfümök értékéből. Jó, eleinte nagyon zavart, hogy sok esetben megragadtunk a felszínen, ám jöttek sorban az olyan őszinte és szép jelenetek, mint amelyikben Guillaume együtt tölt a tengerparton egy napot a lányával, s rögtön elfelejtettem, hogy bármi bajom is volt a cselekményvezetéssel. Ugyanígy hatott a természetes képi és hangzásvilág is, valamint – és a leginkább – Emmanuelle Devos és Grégory Montel alakítása. Mindketten határtalan természetességgel játszanak, s olyannyira működik közöttük a kémia, hogy nem csoda, ha az első pillanatokban arra aspirálunk: ők bizony összejönnek.

Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a kettejük közti feszültség és ez a romantikus feltevés tényleg csak bennünk születik meg; sem a forgatókönyv, sem a rendezés nem törekszik arra, hogy akár csak egy percre is összeboronálja a hősöket. Arra viszont igen, hogy érzékletes képet adjon róla, mennyire sokat tud segíteni egymásnak két, egymástól a lehető legjobban különböző ember, s mennyivel könnyebb és jobb – újra – belevágni valamibe, ha nem vagyunk egyedül.

A Parfümök az HBO GO-n látható.

Fotók: TMDb

A szerző további írásai az Eszter és a filmek oldalon olvashatók.

567 megtekintés.

Megosztás:

0 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>