Laura Dern karrierje egyik legjobb alakítását nyújtja Jennifer Fox alkotásában, de ezen kívül is érdemes figyelni A történetre.

Carole Peterson (aki a gyermekek emlékezési képességét kutatta) egyetemi kutató tanulmánya szerint a gyermekek hajlamosak csak a szépre emlékezni és mélyen eltemetni, ha valami traumatikus történt velük a múltban. Továbbá, ha megváltozik életkörülményük, ez az új inger is elősegítheti a múltban történtek elfedését. Kutatásai Freud örökérvényű feltárásait is megerősítik, aki „gyermekkori amnézia” néven kategorizálta a jelenséget. Ennek a jelenségnek a tipikus esetét dolgozza fel Jennifer Fox filmje, A történet.

Jennifer a 40-es éveiben jár, dokumentumfilmesként jól megy az élete. Egy nap édesanyja megrendülve hívja, hogy talált egy levelet a lány gyermekkorából, amiben Jennifer felkavaró részletességgel ír egy lovastáborban történt esetről, ami közte és edzője közt zajlott le. Jennifer nem tulajdonít nagy jelentőséget a levélnek, pedig ő maga is tudja, hogy nem feltétlenül tisztességes az a gyermekkor, ami neki jutott. Azon a nyáron, amikor a levél története játszódik, Jenny még csak 13 éves volt, és egy nyári táborban karolta őt fel Mrs.G és Bill. A kislány hamar bizalmába fogadta a két fiatal tanárt, és egyfajta pótlékként tekintett rájuk, hiszen otthon a sok testvére mellett és a szülei folytonos vitái közben nem igazán jutott a lány nevelésére idő. A kis Jenny csodálattal nézte újdonsült példaképeit, és ezt kihasználva férkőzött intim közelségbe hozzá Bill, a 20-as éveiben járó férfi, és később, mikor már könnyedén manipulálható volt a lány, Mrs.G is. Jennifer gyermeki fejjel teljesen elhitte,hogy a nagybetűs szerelmet éli meg Bill mellett, és úgy gondolta, edzője is hasonlóan érez. A tréner viszont sok más lány is kihasznált a „szerelem” nevében, mint az a film végére kikristályosodik. Jenny tehát egészen felnőtt koráig tagadásban élt, egyfajta kölcsönös szeretetként tekintett az akkori kapcsolatra. Elhiteti magával, hogy a testi viszonyt ő is akarta Bill-lel és még inkább csak magát kezdte el szégyellni, hogy érzelmeket táplált a férfi iránt.

Miután édesanyjától megkapja a leveleket, jobban beleássa magát gyermekkorába és a lovastábor régi emlékeibe, felkeresi egykori csapattársait és Mrs. G-t, hogy kibogozza, mi is történt valójában. Jenny mindvégig egyfajta távolságtartással áll az ügyhöz, és magában is próbálja elbagatellizálni a dolgot. Azonban egy idő után be kell látnia, hogy a teste nem hazudik, a belé ivódott emlékek megbénítják, és kihatással vannak mindenre, ami épp történik vele. Egyszer és mindenkorra szembe kell néznie múltjával és újra látnia kell Billt is, hogy elégtételt nyerjen. Meg kell bocsátania édesanyjának, aki homokba dugta fejét, és hagyta, hogy az edzőjénél töltsön a fiatal Jenny éjszakákat. De meg kell bocsátania saját magának is, hogy gyermekkora óta nem volt őszinte magával…

Igazán egyedül álló filmélmény több szempontból is A történet, hiszen amikor vége lesz és a stáblistához érünk, régi képeket és naplórészleteket látunk a rendező, Jennifer Fox életéből, nem véletlen az sem, hogy Laura Dern-t Jennifer néven ismerhetjük meg a filmben. Saját élete inspirálta a film elkészítésben a rendezőt, és a történtek ismeretében valószínűsíthetjük, hogy egy terápiás munka lehetett számára az alkotás elkészítése, amelynek nem mellesleg nevelő célzatú, és bátorító hatása is lehet.

A film nagyon mély, felkavaró és szinte befogadhatatlan elsőre. Többször meg kellett állítanom a lejátszást, hiszen engem is mélyen megrázott, amit láttam. És valószínűleg még sokunkat.

Jenniferrel egyszerre eszmélünk rá életének szörnyűségeire, és ezért is zseniális a film felépítése. További remekbe szabott eleme az alkotásnak, ami szintén az emlékezés képességét és az emlékek megszépítését szemlélteti, hogy többször gyermekkori önmagaként meséli Jennifer a történetet, kicsit kiszínezve, szebbnek láttatva bizonyos részeket, és ennek hatására egyfajta vita alakul ki a felnőtt Jennifer és a kislány közt. A már 13 évesen nagyon bölcs lány levonja a tanulságokat, és lejegyzi egy levelébe a történteket. Ebből a levélből többször is idéz Jennifer, hol megerősítve akkori érzéseit, hol vitatkozva azokkal.

Gyönyörűen megkomponált a film képi világa is. Teljes közelségben van szinte végig a Jennifer arca, hogy még inkább leszűrhessük minden egyes érzelmét, észrevegyük, miként torzul el az arca a felismerések folyamán és a film végére szánt katartikus jelenetben. Nagyon szép jelenet, amikor Jennifer, mint dokumentumfilmes, különböző kultúrákhoz tartozó, főként elnyomott nőkről készített videofelvételeit nézi, többször megállítja és elemzi magában a halottakat… Egészen megindító látni, ahogy Jennifer könnyes szemmel nézi a videóit, és átszakadnak benne az érzelmi gátak, felismeri, hogy ő is egy áldozat, és amit eddig elnyomott magában, annak most utat kell engednie. Több felismerése is van Jennifernek a filmben, a munkája, a levél, a régi barátok mind-mind életének egy újabb szeletét fedik fel.

A film során a befogadó nagyon intim viszonyt alakít ki a Laura Dern által mesterien játszott főhőssel. Előttünk bontakozik ki az a lelki fejlődés, amikor a tagadása lassacskán átalakul felismeréssé, később pedig valódi szembenézéssé. A film tehát a nézőt is megdolgoztatja, és a főszereplővel közös terápiára hívja. A lélekromboló témája ellenére azonban rendkívül fontos filmnek tartom A történetet, hiszen nagyon kevés alkotás foglalkozik ilyen részletességgel a gyermekkori erőszakot átéltekkel.

10/10

Képek: TMDb

908 megtekintés.

Megosztás:

1 comments

XHTML: You can use these tags: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>